reggeli dicséret

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.” Máté 13,45-46 A példázatot olvasva sokszor gondoljuk azt, milyen értékes is az Isten országa és mily nagy becsben kell tartanunk. Szemünk előtt lebeg a Biblia leírása az arany utcákról, a drágakövek ragyogását felülmúló Szent városról, aminek közepében ott áll az élet fája. Mert bizony az elveszett Éden kertje ebbe a városba költözött nem sokkal a bűnbeesés után. És ott van az is, Aki számunkra a legdrágább! Ott van Jézus Krisztus, a mi drága Megváltó Istenünk. Minden hívő szívében ott él a remény, hogy ez a csodálatos „kincs”, ez ország állampolgársága, egyszer az övé lesz. De felfigyeltünk arra, hogy a példázat szerint a Mennyország nem az igazgyöngyhöz, hanem a kereskedőhöz hasonló, aki a kincset keresi? Akkor hát mit jelképez az igazgyöngy? A megoldást szintén megtaláljuk a Jelenések könyve csodálat

„Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon. Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsoltárok könyve 91: 11-12. Ehhez a ma reggeli Igéhez két verset szeretnék csatolni. Isten tenyerén Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én. Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom! Rám törhet vadul ezer baj, veszély: Isten így szól: ne félj! Miért is, mitől is félhetnék én, az Isten tenyerén?! Túrmezei Erzsébet: Lábnyomok Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt velem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: "Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

"Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki." Lukács evangéliuma 17:3-4  Naponta? Hétszer? Ugyanannak az embernek? Nem lesz ez egy kicsit sok? Már az is túlzás, hogy egyáltalán naponta megbocsássak. De hogy ugyanannak az embernek hétszer? És hol a megbánás? Arról nincs szó, hogy ne bántson meg? Hogy vigyázzon egy kicsit jobban? Hogy törődjön másokkal is, ne csak azzal, hogy neki mi a jó? Ha megbántott, figyelmeztesd, mert bajban van, ha nem bánja meg a bűnét. De ha megbánja, meg kell bocsátanod. Még ha unalmas is, hogy ennyiszer jön. A bűn öl. Ha nem teszik le, lenyom. Ha az ítélet napjáig megmarad, elpusztít örökre. Ezért hamar meg kell szabadulni tőle. Isten azt ígérte, hogy aki megvallja, bocsánatot nyer. Ennyi kell hozzá. Mi emberek kötelesek vagyunk ugyanezt elfogadni cserébe a megbocsátásért. Ha kevésne

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 6-7. vers) Még a hívő embert is elfogja néha az aggódás; Mi lesz, ha nem vesznek fel az egyetemre, ha elbocsátanak, ha azt mondja, nem szeret, ha Bizony tele vagyunk felesleges aggodalmaskodással a megváltoztathatatlan múlt, a reménytelen jelen és a kilátástalan jövő miatt. Hogy lehet ez? Van megoldás? Hát persze. Az ima. Ima? Egy kéréssel mindent meg lehet oldani? Egy hölggyel beszélgettem nemrég a hitről, a Bibliáról, az Istenről. Elmondta, hogy jó néhány éve hadakozik már az Úrral, mert sehogy se akarja megérteni az Úr, hogy neki szüksége lenne már egy társra, egy jobb munkahelyre, egy külön lakásra, egy… Hát igen, sokan gondolnak úgy Istenre, mint valam

"Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Fil 4:8)         "Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: "Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm." (Zsolt 19:15)    Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együ

„Az igazak javán örül a város, és amikor az istentelenek elvesznek, örvendezés van.   Az igazak áldása által gyarapodik a város, az istentelenek szája pedig romlására van annak.” Példabeszédek 11:10-11 Áldás. Átok. Manapság nem gyakran halljuk ezeket a szavakat. A sikeres, szerencsés emberekkel szemben ott állnak pechesek és balszerencsések, akiknek semmi sem sikerül. Mitől függ, hogy mi jellemző életünkre? A Biblia világosan fogalmaz: sorsunk nem a véletlen szüleménye, hanem a döntéseink, ill. az Istennel való kapcsolatunk függvénye. Bölcs Salamon a Példabeszédek könyvében tanulságokat, életformáló alapelveket rögzít, melyeket az élet igazolt. Mai igénkből csak egy dolgot emelnék ki: „az igazak áldása által gyarapodik a város”. A helyzet nagyon egyszerűnek tűnik: „ha félem Isten és engedelmeskedem, akkor áldást kapok.” „Ha istentelenül élek ne számítsak semmi jóra.”  Valóban erről lenne szó? Megvehető Isten áldása megfelelő viselkedéssel és parancsok betartásával?

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9-10 Én túl kevés vagyok ehhez… - mondod magadban, és sorra utasítod vissza a jobbnál jobb ajánlatokat. Az egyikhez nem érzed elég gyorsnak, a másikhoz rátermettnek, a harmadikoz tapasztaltnak, a negyedikhez méltónak, a sokadikhoz elég bölcsnek magad, és mondod folyamatosan a nemeket. Közben pedig belül a szíved mélyén mégis vágysz arra, hogy valaki végre rád bízzon egy komolyabb feladatot. Tiltakozol megállás nélkül, de szeretnél valamit te is letenni az asztalra, szeretnéd értékesnek érezni magad. Aztán jön a hívás Istentől is. „Gyere, állj be az én munkásaim közé!” – szól hozz