reggeli dicséret

"Hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért." Pál levele a rómaiakhoz 4:24-25 Egyszer egy barátom azt mondta, hogy nem hisz semmiben. Ahogy beszélgettünk, kifejezte, hogy ő száz százalékig racionális embernek tartja magát, nem hisz, csak tud. Ahogy haladt a beszélgetés, sorra fejtette ki az érveit, hogy miért nem érdemes hinni. Egy idő után odaértünk a buszmegállóba, ahova menni akartunk. A beszélgetés épp megakadt, így csendben megkérdeztem tőle, hogy mikor jön a busza. Ránézett az órájára, majd annyit mondott:  - Azt hiszem 10 perc múlva. - Akkor mégis hiszel valamiben. - Hangzott a válaszom. Miben hiszel? Hiszed, hogy egy mindenható lény uralkodik a világ felett? Hiszed, hogy ez a lény megteremtett téged? Hiszed, hogy szeret téged? Hiszed, hogy annyira szeret, hogy feláldozta magát érted? Én azt hiszem, hogy Isten szeret engem és

Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. Apostolok cselekedetei 7:56 Ki ne került volna már közülünk nehéz helyzetbe? Ez időnként azért történik így, mert hibáztunk vagy rosszat tettünk, máskor mások okozzák a fájdalmas tapasztalatokat. És természetesen együtt is összehozhatjuk a problémákat. István, akit az első keresztény vértanúként tartunk számon, azért került bajba, mert bátran vállalta a hitét. Hitt abban, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és az ő Megváltója is. Egyértelmű állásfoglalást kértek tőle egy, a hitét érintő kérdésben, és ha hallgatott volna, az a hite megtagadása lett volna, ezért határozott, bár elég kemény szavakkal válaszolt a kérdésre. És bajba került, meg akarták kövezni. Ekkor kapott egy látomást, ahogy azt olvastuk az idézett bibliai versben. Ez volt az, amiből István bátorságot merített. Mert az, amit látott, számára, mint az ószövetségi írásokat ismerő ember számára azt jelentette, hogy az Emberfia ítéletre készül, és kés

De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Az Apostolok Cselekedetei 2:24 Amikor Jézus Krisztus kereszthaláláról és feltámadásáról gondolkozunk, egy nagyon fontos dolog gyakran elkerüli a figyelmünket. Tisztában vagyunk vele, hogy Jézus nem volt más, mint Isten maga, aki emberi formában járt ugyan a Földön, de mindig Isten maradt. Tudjuk azt is, hogy Jézus önként vállalta a halált, és a bűneink büntetését magára véve, mindannyiunk helyett szegeztetett keresztre — eddig nincs semmi probléma. Ahol a probléma kezdődik az az, hogy a fejünkben nem rakjuk össze a két tényt: Jézus Isten + Jézus meghalt = Isten meghalt. És nem véletlenül nem rakjuk össze, hiszen ezt a tényt lehetetlen felfogni. Ahogy Péter apostol a pünkösdi prédikációjában is axiómaként (alapigazságként) tárja elénk a dolgot: "lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Jézust" úgy természetes a számunkra is, hogy Jézus Isten, Jézus meghalt és Isten h

„A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott vala és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” Jelenések könyve 2. fejezet 8-10. vers Polikárp (Kr.u.69-155) Szmirnában, azaz a mai Izmirben élt és az ókori egyházi írók szerint (Tertullianus, Ireneus, Jeromos), magának János apostolnak volt a tanítványa volt, és a hagyomány szerint később maga János tette Szmirna püspökévé.   Polikárpot, mint korának elismert egyházvezetőjét a gyülekezetek számos teológiai kérdéssel keresték fel, válaszai közül azonban csak a filippibeliekhez írt levele maradt fenn, melyben István vértanúságát

„Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.” János evangéliuma 2.fejezet 19-22.vers Egy feszült jelenet szemtanúi lehetünk. A helyszín Jeruzsálem, amely most igencsak mozgalmas, hiszen közeledett a páska ünnepe, amelyre sokan érkeztek, többek közt Jézus is. A városba érkezve ellátogatott a templomba is, ahol egy felháborító és egyben kiábrándító jelenettel találkozott: a templomot bemocskolták. Árusok tömege kínálta portékáját, a pénzváltók kiélték üzleti vágyaikat és a lehető legnagyobb természetességgel adtak-vettek, mintha az erre legalkalmasabb helyen lennének.   Jézus nem rejtette véka alá gondolatait és érzéseit, amikor meglátta ezt a jelenetet. Kötél

"És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre." Jelenések könyve 5.6 Egy képpel sokkal többet lehet elmondani, mint ami egy mondatba belefér. Nem véletlen, hogy a profétikus könyvek sokszor képekben jelenítik meg Isten üzenetét.  Ez is egy ilyen kép a megváltóról. Bárány, akit megöltek. Sok ószövetségi kép, gondolat kapcsolódik ehhez. Az áldozatra való bárány, akiről Isten gondoskodik, akinek a vére megoltalmaz az ítéletben. Akinek az élete volt az ár a mi elrontott életünkért. Akinek szarva van, de nem is egy szarv, hanem hét szarv. A Bibliában a szarv, a hatalmat jelképezi. Tehát a megölt báránynak felfoghatatlan hatalma van! Pont az önfeláldozó szeretete a hatalmának forrása... Ugyanakkor szemekkel is teljes, ami azt fejezi ki, hogy telve van a Lélekkel.  Krisztus képes nekünk segíteni, mert örökkévaló szeretettel szeret, s e

„De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14 Milyen illata lehet Istennek? Ha egy pillanatra becsukod a szemed, és megpróbálod elképzelni, mi jut eszedbe, amihez a leginkább tudnád kötni Őt? Számomra most olyan, mint a koratavasz illata. Amikor még nincs az a májusi mindent átitató meleg, hanem éppen csak elkezdtek rügyet bontani, virágzani a fák. Amikor megjelennek a fűben az ibolyák, amikor még csípősek a reggelek, de délben már lekerül a sapka a fejedről. Egy kristálytiszta, üde illat, amiben ott van még annyi szépnek és jónak az ígérete. Sokat gondolkodok mostanában arról, hogyan alakult, formálódott az istenképem. Milyennek tartottam korábban Őt, milyen káros berögződéseim, téves elképzeléseim voltak/vannak Vele kapcsolatban, és milyennek mutatta meg magát eddigi utam során, milyennek ismerem most? Volt Ő már számomra egy kegyetlen zsa