reggeli dicséret

Ha egyszer lesz időd, nézd meg a sivatagi show című filmet. Nem fogod megbánni. A filmben helikopterről minden sivatag, de van egy vékony csík – a magasból nézve – ami dús, zöldlombú fák, bokrok, virágok vonala. Közelebb érve, láthatod, hogy középen egy folyó hömpölyög. A sivatag homokját egy folyó élővé, üdévé tudja varázsolni. A Szentírásban is többször találkozhatsz a folyóvíz mellé ültetett fával. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.”   Jeremiás próféta könyve 17. rész 7-8. vers. Az első Zsoltárban meg azt olvashatod, hogy „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül csúfolódók székébe, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz...

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” Római levél 8:28 Ki ne emlékezne vissza azokra a hosszú percekre, amikor gyerekként valamelyik védőoltásra várakozott egy kínosan tiszta orvosi rendelőben. Én sem szerettem szurit kapni, de a legemlékezetesebb történet az egyik osztálytársnőmmel esett meg. Az egész osztályt egyszerre rendelték az orvoshoz, és osztálytársamat – legelöl lévén a névsorban – előszörre hívták be. Éppen hogy csak belépett a rendelőbe, még be se csukták mögötte az ajtót, az orvos lehúzta a védőburkot az injekciós tűről, a lány pedig ájultan esett össze. Általános derültség lett rajtunk úrrá, ahogyan az asszisztens magához próbálta téríteni szegény osztálytársunkat. Utólag azonban már úgy vélem, nevetésünk mögött a saját szorongásunk rejtőzött. Miért szükséges kitenni szerencsétlen gyerekeket ilyen lelki traumáknak? Miért kell ilyen kellemetlen perceket szerezni az amú...

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését;” (Tituszhoz írt levél 2. fejezet 11-13. vers.) Mit tennél, ha teljes bizonyossággal tudnád, hogy Jézus holnap visszajön? Hagynád a földi dolgokat, nem rohannál bevásárolni, nem mennél be munkahelyedre, talán nem is ennél? Számítógépezés helyett, magad köré gyűjtenéd szeretteidet és egész nap csak imádkoznál és olvasnád a Szentírást? S mit tennél, ha nem holnap, hanem egy hét múlva térne vissza az Úr? Lehet, első nap még minden maradna úgy, ahogy most van, de a hét vége felé a biztosan sokkal komolyabban és mélyebben foglalkoznál a lelki dolgokkal. S mit tennél, ha ezen örömteli esemény csak egy év múlva következne be? Hogy mit tettek 1844-ben azok,...

Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. Apostolok cselekedeteinek könyve 4, fejezet 19-20. verse Mindenki szeret mesélni. Lássuk be, szeretünk magunkról beszélni (természetesen most egyesek azt gondolják magukba, hogy: „én nem vagyok ilyen”, de ők biztosan meg tudnak engem erősíteni abban, hogy nagyon sokan szeretnek magukról beszélni) Mit csinálunk akkor, amikor valami nagy öröm ér bennünket? Költői a kérdés: tovább adjuk! De hogyan és mi módon tesszük ezt. Amikor valami jó dolog történik velünk, akárhol is legyünk vagy azonnal nyúlunk a mobilunk után és felhívjuk az első számú hozzátartozónkat, vagy megvárjuk, míg otthon leszünk, és akkor újságoljuk el a híreket, de a lényeg az, hogy megosztjuk a jó dolgokat másokkal. Azért van ez így, mert szeretnénk, ha mások velünk együtt örül...

„Erősítették a tanítványok lelkét és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” Az apostolok cselekedetei 14:22 Krisztus után 46-ban történt. A szíriai Antiókhiában lévő gyülekezet tagjai őszintén keresték azt a feladatot, amellyel Istennek kedvében járhatnak. Isten szólt Szentlelke által: „Pál és Barnabás egy különleges feladatot kap tőlem. Legyenek utazó prédikátorok. Járják be a környéket és mondják el mindenkinek a Jézus Krisztusról szóló örömhírt.” A gyülekezet tagjai imádkoztak, böjtöltek, majd kézrátétel után elbocsátották őket. Pál és Barnabás útnak indultak, és bárhova mentek, lelkesen hirdették Isten igéit. Sokan hittek és megtértek, azonban nem tetszett mindenkinek az, amit Pál és Barnabás tett.  A piszidiai Antiókhiából kiűzték őket, Ikóniumból el kellett menekülniük, hogy ne bántalmazzák őket. Lisztrában először jól fogadták Pált és Barnabást, de nem tartott sokáig ez a békés áll...