reggeli dicséret

A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott nyelv pedig összetöri a lelket... Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. verse Volt egyszer egy hívő család. Az apa igyekezett mindenkor Istent szolgálni, hiszen már ifjú korától ezt tette. A felesége támogatta az Úr munkájában, mindenben igyekezett a segítségére lenni. Annyira belemerültek a szolgálatba, hogy a család fejének alig maradt ideje a gyerekeikkel foglalkozni. Két fiuk volt és egy lányuk. Csendben nevelték őket illemre, viselkedésre, hogy minden illendő legyen az imaházban is. Az egyik fiú és a lány nagyszerűen beleillett a környezetébe. Nem volt hangos szavuk sem, a legtöbbször megültek a szüleik mellett. Szófogadó gyerekek voltak, akiket a többi felnőtt is szeretett a közösségben. De a harmadik, az vásott egy fiú volt, olyan igazi kis felfedező, mert minden érdekelte. Nem elégedett meg a székével, sem a sorral, amelyben ültek, ő többre vágyott. Szívesen és örömmel indult neki a szent hely felfedezésének. Izgalmas volt a harm...

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.  János evangéliuma 15.fejezet 5.vers Hallottál már az „Én vagyok…” kifejezésekről? Jézus gyakran illette magát különböző kifejezésekkel, amelyek mindegyike egy-egy tulajdonságát volt hivatott bemutatni. Olyanok voltak ezek, akár egy példázat, ami a hétköznapi ember számára érthető módon mutatta be Jézus isteni jellemének megnyilvánulásait. A szőlőtő egyike ezen „Én vagyok…” kifejezéseknek és ez az utolsó is egyben. Jézus egyik küldetése az volt, hogy bemutassa azt az Istent, akit az Ószövetség embere távolinak érzett és csak a próféták „találkozhattak” vele. Ez az Isten hatalmas, erős és néha haragvó képet mutatott. Jézus ezzel szemben megmutatta, hogy az az Isten, akit ő képvisel, közelít az emberhez, szereti és meg akarja menteni a teremtett világot és nem az a távolságtartó istenség, akiről a régiek meséltek. Ami pedig a legfontosabb: ez...

Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Zsoltárok könyve 86:11 Szeretek tanulni. Sosem gondoltam volna hogy ezt a mondatot le fogom valamikor írni, azt meg még kevésbé hogy őszintén gondolom. Tanulni jó. Felnőtt fejjel kellett rájöjjönöm hogy a tanulás jó dolog ha jó a tanárod. Képzeld el, hogy a lehető legjobb kurzust, legérdekesebb órát találtad meg, de a tanár borzasztóan unalmas! Lehet bármilyen a téma, nehezen fog megmaradni, mert nem jó az előadás. A két dolognak együtt kell működnie. Jó téma és jó tanár. Ez egy jó tanulmány, egy élvezetes kurzus kulcsa. Én úgy ismertem meg Istent, hogy Ő egy kifejezetten jó tanár. Néha a lecke nem könnyű. Néha az anyag merőben más mint ahogy én gondolom, de a tanár jó. A lehető legjobb. Az anyag pedig izgalmas. Az az útvonal amin járnunk kell hogy Őt kövessük. Isten a legjobb tanár, úgyhogy figyelj az órán, mert a legjobbat tanítja neked!

Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Galata 5:13 Szerinted a keresztény emberre igaz Bob Dylan mondása? „A [keresztény] ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.”  A szabadság egyeseknek veszély, másoknak meg csak termék. A csapból is folyik: „Légy önmagad! Ne hagyd, hogy mások megmondják, ki vagy!” – aztán tanítanak, hogy legyél produktívabb (szerintük), hogy nézz ki jobban (szerintük), miben és hogyan fejlődj (szerintük). Valóban szabadságot adnak, vagy a „Szabadság” csak a tőlük kapott bilincs márkája? Pál korában a „szabadság” szó forradalmi volt. A rabszolgák és uraik társadalmában ez a kijelentés komoly falakat döngetett: Isten családjában mindenki szabad. Pál azonban nem áll meg itt. A szabadság sosem csupán a „végre azt csinálok, amit akarok” állapota, hanem annak egy különleges formája – ahol a szeretet nem nyűg és kényszermunk...