Szelíd szeretettel...

A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott nyelv pedig összetöri a lelket... Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. verse Volt egyszer egy hívő család. Az apa igyekezett mindenkor Istent szolgálni, hiszen már ifjú korától ezt tette. A felesége támogatta az Úr munkájában, mindenben igyekezett a segítségére lenni. Annyira belemerültek a szolgálatba, hogy a család fejének alig maradt ideje a gyerekeikkel foglalkozni. Két fiuk volt és egy lányuk. Csendben nevelték őket illemre, viselkedésre, hogy minden illendő legyen az imaházban is. Az egyik fiú és a lány nagyszerűen beleillett a környezetébe. Nem volt hangos szavuk sem, a legtöbbször megültek a szüleik mellett. Szófogadó gyerekek voltak, akiket a többi felnőtt is szeretett a közösségben. De a harmadik, az vásott egy fiú volt, olyan igazi kis felfedező, mert minden érdekelte. Nem elégedett meg a székével, sem a sorral, amelyben ültek, ő többre vágyott. Szívesen és örömmel indult neki a szent hely felfedezésének. Izgalmas volt a harm...