Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április 5, 2009
A hű szolga elismerése „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Máté evangéliuma 25. fejezet 21. verse Ma reggeli igénk kulcs kifejezése: hűség. De mit is jelent ez a kifejezés:„A hűség elsősorban megbízható kitartást jelent egy személy vagy valamilyen feladat mellett. Amennyiben egy kapcsolat kizár más kapcsolatokat - pl. a házasságban - akkor a hűség az egyszer vállalt kapcsolat kizárólagosságának elfogadását is jelenti.” Napjainkban talán a legnagyobb hiány éppen a hűségből van. Mivel a rohanás és idő szűke bűvkörében élünk a legtöbb ember a hűségre, mint felesleges luxusra tekint, hiszen nem „pazarolhatjuk” el a semmivel nem pótolható időnket egy „értelmetlen kitartásra” valaki vagy valami mellet. Az ilyen és ehhez hasonló a gondolkodásnak esett áldozatul a házasság, a hűség egyik legszebb és leg fontosabb megélhetési lehetősége. A Bibliában a hűség elsősorban Isten személyéhez kötődő fogalo
Isteni segítség „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.” Zsoltárok könyve 32:8 Ez a zsoltár Dávid tanítása; egy bűneit bánó, Istentől eltávolodott, de hozzá visszavágyó, őszinte ember imája. A zsoltár első verseiben beismeri, hogy nem mindig járt egyenesen, Isten előtt vállalható módon. A kanyargós utakon nem találta örömét, sőt szenvedés volt a része (3-4. versek). Az Úr előtti bűnvallás, mint szívéről lehulló kövek szabadították fel őt a korábbi nyomás alól. A nyolcadik vers Isten szava a hozzá visszatért gyermekéhez. Elmondja, hogy a tőle jövő bölcsesség és tanítás nélkül az ember csak kanyargós utakon jár. Sátán orránál fogva vezeti azt az embert, akit nem Isten oktatott, és aki nem az Ő tanítása alapján éli az életét. A Mindenható segítsége nélkül az ember nem találja meg azt az utat, amelyen járnia kellene (az élet útja), amely a boldogság útja (lásd a zsoltár első két veresét). Isten kell, hogy megtanítson, Ő kell, hogy
Az Úr készsége „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet.” Ésaiás próféta könyve 65:1 Isten hűvös alkonyatkor a jól ismert Éden kertjében sétált. Ő tervezte a kert minden alkotóelemét, amelyeket a saját szavával váltott valóra. Ismerte mindegyik fűszálat, fát, virágot. Azonban a gyönyörű környezet, a madarak éneke, és a vízesések csobogása ebben a pillanatban nem okozott örömet Neki. Most sokkal fontosabb ügy foglalkoztatta. A teremtés koronája, az Isten képére teremtett, saját kezével formált ember fellázadt Teremtője ellen. Igaz, nem olyan arcátlanul, mint Lucifer, aki egy teljesen tökéletes környezetben, mások befolyásolása nélkül döntött a bűn mellett, mégis az ember tette alapjaiban rengette meg a Föld jövőjét. Egyetlen apró kérés – ennyi terület elég volt a Kísértőnek, hogy lázadásra bírja az embert, nevezetesen, hogy nem kell mindent olyan komolyan venni, ami
Mindent a maga idejében „Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.” (Prédikátor könyve 3. fejezet 6. vers) Hát igen, az IDŐ, amiből ugyebár ebben a rohanó világban mindannyiunknak a legkevesebb van, és persze főleg egymásra. Minél többet akarunk, minél rövidebb idő alatt. Egyszer használatos cuccok, gyorsbüfék, bivalyerős verdák… Ó, bárcsak Jézus is ilyen sebesen térne vissza! Ebben a számítógéppel vezérelt világban azt hinnénk, a gépek mindent elvégeznek helyettünk, hamarabb kész a munka, és több idő jut a családra, és az igazán fontos dolgokra. Ehelyett azonban azzal kell szembesülnünk, hogy szinte még pihenni sem érünk rá. Milyen könnyen mondja Salamon: Ideje van! Ám ha hiszünk egy bölcs embernek, mert Salamon az volt, akkor megláthatjuk, hogy nem az idő változott meg. Nem az év lett rövidebb, és a nap is ugyanúgy kel fel és nyugszik le, ahogy akkor. Csupán az ember időhöz való viszonya változott meg. Pontosabban szólva az értékr
Felkészület-len vendégek ” Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.” (Máté 25,10) Önmagunktól még Isten sem képes megmenteni. Ez lehetne a summája mai reggeli Igénknek. Hogy értem ezt? Isten jónak látta, hogy az Édenben kapott szabad döntési jogunkat bizonyos határon túl teljes mértékbe tiszteletben tartsa. Ez történik az öt okos és az öt balaga szűzzel is. Előbbiek felkészültek, míg a másik öt lemaradt a nagy randevúról. Felületes Istenkeresésüket bizonyára sokszor próbálta az égi Vőlegény megreformálni – mindhiába. Azonban elérkezett az a pont, ahol az Úr megállt és fájó szívvel, de beletörődött a ki nem mondott döntésbe – ti., hogy Ő csak a második legfontosabb dolog „menyasszonyai” életében. Egyszer küzdünk a szóban forgó jogunkért, máskor meg késztetést érzünk arra, hogy felelőssé tegyük Istent, mert nem mentett meg akaratunk ellenére. Ilyen szélsőségekre hajlamos az emberi természet. Jól
Az Úr Lelke és a szabadság „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” 1. Korinthusi levél 3:17 Ne tévesszen meg senkit: a szabadság továbbra is szolgálatot jelent. Nem a szabadság mai értelmezéséről van szó, hogy „azt csinálom, amit én akarok”. A kérdés ma az, hogy miért és hogyan szolgálom az Istent? Mi késztet az engedelmességre, mi játszódik le bennem, miközben azt teszem ami helyes, ami Isten tervével összhangban van. Egy szóval fogalmaznám meg, hogy a mérleg nyelve a KAPCSOLAT. Egy kapcsolatban vannak szabályai, melyeket időnként leírnak, máskor nincs rá szükség. Akkor kell leírni, például egy megállapodás vagy szerződés szövegét, ha a felek nem bíznak egymásban, vagy félreérthetetlen hivatkozási alapot akarnak képezni a jövőre nézve. Az Isten és ember közötti kapcsolatban sokáig nem volt szükség kőbe vésett, vagy papírra vetett megállapodásokra, mert mindenki értett a szóból. Egy ideig. A Sínai hegyen Isten megírta a szövetség dokumentumát, ami bár tíz
Rendelt idő „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor könyve 3:1 Sátán egyik ismertetőjele a keverés: témák, dolgok és szavak összekeverése. Ahogyan már Édenben is tette: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1.Mózes 3:1). A kertnek tényleg volt sok fája, és Isten is megtiltotta a fogyasztást, de csak egyetlen fáról. Csöppnyi hazugság megmételyez, és csapdává tesz bármennyi igazságot. Ha Isten munkáját nézzük, egészen mást találunk. Isten szereti fenntartani a rendet, a dolgokat nevén nevezi, és cselekedeteiben nem mossa össze az indítékokat. Erről már a teremtéskor is megbizonyosodhatunk: Isten elválasztja a vizeket, a sötétet és a nappalt, és élőlényeket teremt „nemük és fajuk szerint”. A megváltásban azt látjuk, hogy nem sértettségből cselekszik, és az ítéletben pedig előhoz minden tettet. Isten, amikor végez valamit, akkor nem keveri össze a dolgokat. Mennyivel másabbak vagyunk mi emberek.