reggeli dicséret

„ Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. ” Róma 12,1 Csak a "hiba nélküli" áldozat lehetett jelképe Krisztus tökéletes tisztaságának, akinek fel kellett áldoznia magát "hibátlan és szeplőtlen bárány"-ként (1Pt 1:19). Pál apostol úgy mutat rá ez áldozatokra, mint amelyek azt szemléltetik, hogy Krisztus követőinek mivé kell válniuk. Azt mondja: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket" (Róm 12:1). Isten szolgálatára kell szentelnünk magunkat, és igyekeznünk kell áldozatunkat mind tökéletesebbé tennünk. Isten csak azzal elégszik meg, ha a legjobbat adjuk abból, amink van. Azok, akik teljes szívükből szeretik Istent, legjobb szolgálatukat adják neki, és állandóan arra törekedjenek, hogy minden ere

Elcsépelt szó keresztény körökben! Várd Jézust! Jézus jön hamar! Készen kell lennünk! Meg kell majd állnunk Isten ítélőszéke előtt. Vajon mit takarnak ezek a mondatok? Legtöbbször elcsépeltek. Annyiszor mondtuk már másoknak is meg magunknak is, hogy egyáltalán meg sem fordul a fejünkben, mit is jelent az, hogy „készen lenni”! Csak úgy odacsapjuk: Igen Testvérem, nekünk készen kell lennünk! Oké, de mire? És hogyan? Mit kell tennem, hogy készen legyek? Aztán itt jönnek a kegyesebbnél kegyesebb szövegek: Ó, nekünk nem kell tennünk semmit, Jézus már mindent megtett értünk, nekünk csak el kell fogadnunk az ajándékot! Vagy a másik oldal: Igen, nekünk meg kell feszítenünk önmagunkat (no, ez meg mit jelent?), mindent meg kell tennünk, hogy készen legyünk Jézus fogadására! Jó, jó, de mi az a minden, amit meg kell tennünk? Elgondolkodtam ezen az igén, ami a mai reggeli dicséret: „Azért legyetek készen ti is, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté evan

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János írása szerinti evangélium 13:34-35 Néhány évvel ez előtt olvastam egy perről, amit fogyasztóvédők indította k egy céggel szemben. A vád szerint a cég becsapta a vásárlókat, amikor termékére hatalmas betűkkel ráírta: „ÚJ”, holott sem összetételben, sem designban nem különbözött a korábban kiadott árutól. Ebben az esetben a megtévesztő felirat pusztán reklám-fogás, amivel manipulatív módon azt sugallják a fogyasztóknak, hogy vegyék meg a terméket. A cég avval védekezett, hogy ő nem hazudott és nem csapott be senkit, hiszen a régi terméken nem szerepelt az „ÚJ” felirat, és így az új terméke valóban új, mert egy új elemmel látták el. A fogyasztóvédők elvesztették a pert. Valami ilyesmi a helyzet az „Ó” és az „Új”-szövetséggel, éppen úgy, mint Jézus „új” parancsával.

„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk evangéliuma 8. fejezet 35. vers) Augustinusról, a később híressé vált egyházatyáról olvastam, hogy mikor még csak egy egyszerű templomba járó vallásos ember volt, így imádkozott: „Istenem, tisztíts meg, de még ne most!” S ma is vannak, hozzá hasonlóan, akik lehet azt mondják ugyan, hogy: „Jöjjön el a te országod!”, de belül hozzáteszik, csak még ne most, meg ne a jövő héten, ne idén, ne… Nekem még terveim vannak. Még ezt el akarom érni, még oda el akarok utazni, még élni akarok. Egy kis haladékot adj Uram, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit, és mire rájönnek, hogy amiért időt kértek az nem teszi boldoggá őket, akkor, ha nem is késő a megtérés, de nincs már erő, hogy tegyenek is valamit Jézusért. Sokan mondták már nekem is, akik életük végén döntöttek; „bárcsak előbb jöttem volna Jézushoz, ak

„Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre.” Tituszhoz írt levél 2. fejezet 14. verse Egy kamionsofőr a hosszú út alatt elfáradt és úgy döntött, hogy a következő parkolónál megáll, hogy egy kicsit megpihenjen. Már csak néhány kanyar választotta el a várva várt pihenőtől, de a műszerfalról leesett valami, amit a sofőr azonnal fel akart venni. Lehajolt, hogy ezt megtegye, de mire felnézett, már egészen benne volt a kanyarba, és látta, hogy túl nagy sebességgel halad és biztosan át fog sodródni a szembe jövő sávba. Amikor ezt végiggondolta, rögtön meglátott egy szembe jövő személyautót… Az ütközet elkerülhetetlen volt. Óriási karambol, nem is részletezem tovább… A kereszt árnyékban elgondolkodni arról, hogy kinek jár a megváltás… még jó hogy nem ránk van bízva az üdvösségnek megítélése. Jézus Krisztus megvált minket minden hamisságtól, és bűntől, hogy megtisztítson

„ A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”  1János 4:18 Milyen istenképed van? Ha Istenre gondolsz, mi jut róla eszedbe? Félelmet kelt benned az ítélet, a világ végének gondolata? Tom Whright anglikán lelkész Oxfordban dolgozott káplánként. Úgy döntött, minden első éves egyetemi hallgatót meglátogat, és meghívja istentiszteleti alkalmaikra. Nagyon sok diák azonban, miután illedelmesen végighallgatta a lelkészt, azt mondta: „Köszönöm, lelkész úr, hogy elfáradt hozzám, de el kell mondanom, hogy nem fogunk találkozni a templomban.” Amikor rákérdezett, miért nem, akkor az újdonsült hallgató így nyilatkozott: „Mert nem hiszek Istenben.” A kudarcok sorozata elgondolkodtatta a lelkészt. Legközelebbi látogatásán nem elégedett meg a kapott válasszal, hanem tovább kérdezett: „Melyik Istenben nem hiszel?” „ Abban, válaszolta a hallgató, akit hatalmas szaká

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” Pál levele a rómaiakhoz 12:21 „Az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz.” - mondta mikor fáradtan és fásultan, mikor nevetve, mikor pedig kellően mérgesen, mert már megint „túl jó” testvérek voltatok. Eleinte el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttél, a két szám ugyanakkora, és mindketten ugyanolyan hibásak vagytok. Ő elvette a játékodat, te cserébe megkarmoltad. Ő mondott neked valami sértőt, te pedig nem voltál rest visszaszólni egy hasonlóan kedveset. Ő az erejét, te a pozíciódat próbáltad kihasználni, hiszen a kisebbet könnyebben megsajnálják a felnőttek. De Őt nem lehetett kijátszani. Mindenkinél jobban ismert titeket, és tudta, mire megy ki a játék. A patthelyzetben pedig Ő volt a legigazságosabb döntőbíró, bár ezt már csak idősebb fejjel voltál képes beismerni.  Mert a rosszra rosszal válaszoltál, és így ugyanolyan hibás vagy, mint az, aki kezdte. Úgyhogy nem is számít ki dobta elősz