reggeli dicséret

Biztos nem én. Gyerek koromban sem nyertem soha semmit. Na jó, volt egy két második, harmadik helyem, meg sok  „ részt vett ” oklevelem, de semmi több. Nem vagyok az a nyertes típus. A világ meg nem a sokadiknak áll, hanem az elsőnek, a nyertesnek. Úgyhogy inkább bele sem kezdek. A legjobb, ha kimaradok az egészből. Hogy ki nyerhet? Természetesen én. Nincs nálam rátermettebb, edzettebb, jobb képességű. Senki sem dolgozott annyit a sikerért, mint én. Ezért itt az ideje, hogy megkapjam, ami jár nekem, mert engem illet, senki mást! Sokszor gondoljuk azt, hogy csak ez a két variáció létezik a győztes-vesztes témára és ez a gondolkodás átragad a keresztény életünkre is. Hisz végül, a nagy elszámoltatáskor sem lesz több kategória, ami igaz ugyan, de sokan gondolják, hogy az elsőbe ők nem tartoznak bele. Míg mások meg azt gondolják, hogyha egyszer elfogadták Jézust személyes Megváltójuknak, már meg is van a biztos jegyük a Mennybe. Valójában mindkét csoport nagy bajban van, me

„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek…”  Rómabeliekhez írt levél 6:12-13. Alkohol betegek voltak. Öccse a gondok, a fizetnivaló, az adósságok elől az öngyilkosságba menekült. Az idősebb testvér megszeppent. Ennyi? Ennyi az élet? Fiatalon – inkább a halál, mint lemondani az alkoholról? No, nem! Ezt már nem engedhetem meg magamnak gondolta, és kezdte felülvizsgálni életét. Egy darabig. Aztán „az orvos tanácsára”, ami vagy így volt, vagy nem, „csak egyetlen pohárkával” naponta. Csak egy üveg sört!   Ma – kemény alkohol-függő. Kinek szánod oda az életedet? Kinek engeded meg, hogy uralkodjon akaratod, értelmed felett. Mert tudod, akinek odaszánod magad, annak leszel a szolgája. Nincs abszolút szabadakarat. Vagy Isten szolgája leszel vagy a másik oldalé. Eközött a kettő között választhatsz. Nin

"Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való." (János evangéliuma 17:14) Vannak dolgok, amik nem illenek egymáshoz. A jókedv a síráshoz, a lekvár a spenóthoz, vagy a csíkos ing a pöttyös nyakkendőhöz nem passzol. Persze attól még, hogy nem illenek össze, lehet próbálkozni velük, hátha valakinek mégis tetszenek így együtt. Vannak dolgok, amik pedig nem illenek össze, mert egymás ellentétei. Ilyen a tűz és a víz, a negatív és a pozitív pólus, a Barca és a Real meg az Ige és a világ. Ha ezek találkoznak, egyikük a rövidebbet húzza... Az Ige isteni, tiszta és jó. A világ pedig, amit Sátán megrontott, bűnös és rossz. A kettő nem fér meg egymás mellett, mert természetüknél fogva harcban állnak. Abban a pillanatban, amikor Isten Igéje megérinti egy ember életét, akkor megváltozik a gondolkodás és a lélek pólusa. Vonzó lesz az isteni, a tisztaság, a jóság, a szeretet. És taszítóvá válik minden, ami go

„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Máté evangéliuma 10. fejezet 39. vers) A sikerkalauzokat kutatók, s a felületes bibliatanulmányozók valószínűleg teljes megrökönyödéssel olvassák mai igénket, mely látszólag az élet önként vállalt eldobásáról szól. S még furcsább a kép, ha mellé tesszük János evangéliumában szereplő párhuzamos verset: „A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Ján.12:25) Egyáltalán mit akart Jézus kifejezni ezzel a furcsa kijelentéssel; Veszítsd el az életed! Gyűlöld meg az életedet ezen a világon! Az értelmezéshez jó látni az egész szövegkörnyezetet: Jézus a tanítványok figyelmét arra kívánta felhívni, hogy az Isten elveinek képviselése megoszlást hoz a világba. S mindenkinek magának kell döntést hoznia abban a tekintetben, hogy megalkuszik és megszegi Isten kívánalmait a pillanatnyi békesség kedvéért, vagy

„És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, íme igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.” 1Móz 1:31   Isten mesterműve vagy! Mit jelent ez? Te nem egy hétköznapi, átlagos, ember vagy, hanem egyedülállóan eredeti! Amikor Isten megteremtett mindent megtett, hogy pontosan olyan legyél, amilyennek Ő akart. Az Ő remekműve vagy. Láttam, hogy egy festőművészt ahogyan egy gyönyörű festményen dolgozott. Elképzelte, hogy mit fog készíteni és a remekmű a fejében jóval előbb megjelent, mint a festővásznon. Festés közben odafigyel minden egyes ecsetvonásra, és látja hogyan fog illeszkedni az adott vonás a kép egészébe. Én, aki csak részleteket láttam a képből, nem tudtam elképzelni mi lesz belőle. De a barátom pontosan tudja mit csinál. Amikor a festménye elkészül, nagyon büszke rá! Nem tud betelni alkotásával, tudva, hogy minden egyes részletbe teljesen beletette önmagát. A művész szereti az alkotását, mert a saját kezével készítette pont olyannak, amilyennek elk

„Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete. Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.” Prédikátor 7:8 (EF) Milyen értelemben mondhatjuk, hogy jobb a vége, mint a kezdete valaminek? Egy utazásnak, egy kihívásnak, egy nehéz időszaknak egyértelműen jobb a végén lenni, mint az elején. Talán valaki utazgatott az ünnepek alatt. Mi a jobb érzés? Mikor becsukjuk magunk mögött az ajtót, és nekivágunk a sokszor veszélyes útnak, vagy mikor az út végén hazaérkezünk? Hogyan álljunk hozzá ehhez a kérdéshez? Mire tanít meg a bölcs prédikátor ebben az egyszerű kijelentésben? 1. Ne féljünk a jövőtől Szándékos vakság lenne eltakarni a szemünk elől a világot sújtó nehézségeket. Válság van, és lesz. Anyagilag, egészségileg, erkölcsileg a világ egy rossz pályán mozog. Hívő emberként nekünk mégsem ezekre kell koncentrálnunk. „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol,

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsoltárok 32:8 Papa, te mit lépnél a helyemben? - tetted fel unos-untalan a kérdést, mikor már hosszú percek óta meredten nézted a sötét és világos bábúkat a táblán. De a sakkjátszmát így sem tudtad soha megnyerni, annak ellenére, hogy Ő segített. Ő mindig segített. Már az első szokásos kezdő lépésed után érezted, a királyod veszélyben forog, és végül rájöttél, hogy te és a sakk, az két egymástól hihetetlen távolságra lévő világ. Ő ránézett a táblára, és látta szinte a játék lefolyását, miközben te azt sem érezted, mit fogsz lépni ott és abban a pillanatban. És valószínűleg még rövidebb lett volna bábuid haláltusája, ha nem teszed fel a mentő kérdéseket.  Most pedig nosztalgikusan visszasírod azokat az időket, amikor még megmondhatta valaki, hogy mit lépne a helyedben. Amikor nem neked kellett egyedül döntened fehér és fekete, a ló vagy a bástya elmozdítása, igen vagy nem, menni