reggeli dicséret

A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Lukács evangéliuma 11:34 Nem szoktunk belegondolni, mert hétköznapi, és egyértelmű számunkra, hogy a lámpa fényének rengeteg hasznos funkciója van. Egy sötét szobában a lámpa fényénél találjuk meg, amit kerestünk, nem ütközünk semmi váratlan akadályba, látjuk a tárgyak színeit, és felismerjük azt is, hogy a sötétben még ijesztő árnyalak valójában csak a szél támlájára terített kabát, vagy az ágy sarkába gyűrött takaró. A lámpa fényénél annak látjuk a szobát, ami. Ezekből adódóan, egy lámpát vagy egy gyertyát nem is azért gyújtunk meg, hogy utána eltakarjuk a fényét, hanem azért, hogy megmutassa nekünk környezetünk valóságát. Jézus szerint szemünk is hasonló funkcióval rendelkezik. Nem csak arra való, hogy lássuk, mi van körülöttünk, hanem arra is, hogy minket jól lássanak. Ezért van az, hogy ha szégyelljük magunkat, elferdítjük az igazságot vagy nem akarjuk, hogy mások megtudjanak rólun...

Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.  1 Thesszalonika 4:16-17 Lelkészként - talán nem meglepő - néhány menyegzőn részt vettem már. Mivel általában a meghívottakkal szemben szoktam ülni, jól látom az egyre növekvő várakozást, ahogy közeledik a szertartás meghirdetett kezdési időpontja - vagy már elmúlt - és a menyasszony meg a vőlegény még sehol. És akkor egy megadott jelre az orgonista elkezd játszani, és mindenki tudja: MOST kezdődik a nagy esemény! A násznép elcsendesedik, mindenki az ajtó felé fordul, hogy lássa az ünnepély két főszereplőjét, amint belépnek. Valami hasonló, csak (elnézést a friss házasoktól) még ennél is nagyobb jelentőségű esemény az, amiről Pál apostol ír a fenti mondatban: Jézus visszatérése. Ahog...

A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Lukács evangéliuma 6. fejezet 45. vers Egy alkalommal panasszal mentem a főnökömhöz, mert az egyik kollégám, akivel együtt kellett dolgoznunk egy projekten, tiszteletlenül és lekezelően bánt velem. A sérelmemet ekkorra már többször jeleztem személyesen a kollégámnak is, de mivel nem változtatott a hozzáállásán, kénytelen voltam egy szinttel feljebb próbálkozni. A főnökkel való beszélgetés során felvázoltam, hogy mi is a problémám, hogy miért nem érzem korrektnek a másik fél hozzáállását és hogy mennyire nem tapasztalom a kollégán a változás apró jelét sem. A főnök ekkor kényszeredett mosollyal csak annyit mondott: “Tudod, ő ilyen.” Az egész önazonosság kérdése. Sokan vannak, akik büszkén vállalják, hogy “ami a szívükön, az a szájukon”, ami önmagában nem probléma akkor, ha az a valami, ami a szájon keresztül megmutatkozik a szívből, j...

Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled. Nem hagy cserben téged és nem hagy el. Mózes ötödik könyve 31. fejezet 6. verse Amikor már egyszer kudarcot vallottál. Amikor egyszer már nem sikerült. Amikor a másik, az ellenfeled erősebbnek bizonyult. Amikor már megtapasztaltad, hogy nem volt elég a tudásod és az erőd, vagy csak egyszerűen kevés voltál. No, akkor megpróbálnád újra? Mi kell ahhoz, hogy megint nekifuss az akadálynak, ami egykor megállított?  Sokmindent fel tudunk sorolni, ami akadályozna, de azt is, ami megerősít. Én ennél az utóbbinál maradnék. Segítene, hogy látom a célt és el akarok jutni oda, ezért nem adom fel. Támaszt jelentene, hogy tanultam a kudarcból, jobban megismertem magam és a körülményeket, így felkészültem a kihívásokra. Reményt adna, hogy már nem az vagyok, aki voltam, aki kudarcot vallott, hanem az, aki nem adja fel. - Ezek azok a gondolatok, amik segítenek, hogy éljek a második eséllye...

Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! Lukács evangéliuma 9.fejezet 23.vers Milyen kecsegtető ajánlat. Azt hiszem, hogy a 21. század embere pont nem vágyik arra, hogy eggyel több baja és problémája legyen. Vajon Isten erre vágyna? Rosszat akarna az embernek? Aligha. A kereszt. Mit jelent a kereszt és miért kell nekem felvennem? A kereszt „intézménye” valójában egy folyamatosan és naponkénti harc önmagunkkal. A földi élet szinte erőszakosan kiköveteli azt, hogy vívjunk csatát az egzisztenciáért, a kényelmes életért, a gondtalan hétköznapokért és minden más jóért. Félre értés ne essék, ezek fontos dolgok, én is vívom ezeket a harcokat minden egyes nap. A kérdés az, hogy hova tesszük a hangsúlyt és mi áll a fontossági sorrendben elől?! Az életünk tele van megfogható és megfoghatatlan értékekkel, amelyekért naponként küzdünk. Legyen szó egy kényelmes otthonról, egy szép autóról, egy minden fino...

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. Jeremiás 17:14 Amikor beteg vagy, kitől, mitől szoktad várni a gyógyulást? Ha rabságában tart egy szenvedély, hogyan próbálsz tőle megszabadulni? (Egyáltalán próbálsz-e szabadulni?) Furcsák lehetnek ezek a kérdések, és semmiképpen nem arra bátorítalak, hogy ne fordulj orvoshoz vagy szakemberhez! A kérdés megfogalmazható úgy is, hogy végső soron kiben, miben reménykedsz. Túl látsz-e az emberen, s látod -e Istent? Bízol-e Őbenne? Rá tudod-e bízni életed vagy halálod? Hálás vagy-e Neki az életedért? Tudsz-e megpihenni a szeretetében, és szívből Őt dicsérni? Isten erre hív: bízd rá magad minden bajodban, vele élj meg minden nehézséget, ápold a szívedben a hálás lelkületet, dicsőítsd őt az életeddel és szavaiddal. Legyen áldott a napod!

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Prédikátor könyve 3:1-4 Úgy gondolom, társadalmunk elég furcsán áll a halál kérdéséhez. Félünk tőle, igyekszünk az egészet eltávolítani magunktól, tabusítani, nem beszélni róla. Szeretnénk siettetni a gyász folyamatát, időt sem hagyva magunknak, hogy megéljük, mert a munkából nem eshetünk ki, és különben is, mindennek mennie kell tovább. Keresztény közösségekben a feltámadásba, és/vagy a mennybe vetett hittel próbáljuk elnyomni a veszteség iránti fájdalmat, próbáljuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant az „Úr akaratával”, m...