Megvan az ideje
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Prédikátor könyve 3:1-4 Úgy gondolom, társadalmunk elég furcsán áll a halál kérdéséhez. Félünk tőle, igyekszünk az egészet eltávolítani magunktól, tabusítani, nem beszélni róla. Szeretnénk siettetni a gyász folyamatát, időt sem hagyva magunknak, hogy megéljük, mert a munkából nem eshetünk ki, és különben is, mindennek mennie kell tovább. Keresztény közösségekben a feltámadásba, és/vagy a mennybe vetett hittel próbáljuk elnyomni a veszteség iránti fájdalmat, próbáljuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant az „Úr akaratával”, m...