reggeli dicséret

“Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Zsoltárok könyve 119:11 Az angolban a kívülről tudni kifejezés nagyon izgalmas. Hasonlít ehhez a zsoltár részlethez. “Learn by heart”, ami magyarul szó szerint annyit tesz: “szívvel megtanulni”. Ez egy furcsa kifejezés, hiszen 21. századi emberekként tudjuk, hogy az aggyal tanulunk, és a szívvel csak oxigént pumpálunk az agyba. A bibliai időben a szív nem pusztán egy vért pumpáló szerv volt, vagy az érzelmek központja a szimbolikában. Úgy utaltak rá, mint az érzelem, értelem, és akarat együttes forrása, tehát maga az ember mindennel együtt. A szív sokkal összetettebb volt, mint ma. Amikor a Szentírást megnyitjuk, és találkozunk vele, akkor ennek tükrében kell gondolkodnunk. De mégis mit jelent ez ma számunkra, és konkrétan ebben az igében? Nézzük meg pontról pontra! Értelem Nem nehéz megértenünk azt, hogy értelmi oldalról mit jelent ez a mondat. Azt mondja a zsoltár írója, hogy megtanulta, és bármilyen hely

"…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus." Pál levele az  Efézusiaknak 4. fejezet 15 . vers Bár a következő hasonlatot más párosról hallottam, azt gondolom, hogy az igazság és szeretet kettősére is alkalmazható.  Valószínűleg mindannyian láttunk már csónakot. Mindegyiknek két evezőlapátja van, és akik bent ülnek a csónakban, akkor fognak eljutni a célba a leggyorsabban, ha mindkettőt használja az evezős. Ha csak az egyiket húzza, a csónak körbe-körbe fog haladni, akár a jobb, akár a baloldali evezőről legyen szó. Kivéve, ha nincs rögzítve az evező, mert akkor meg tudja tenni, hogy hol az egyik oldalon, hol a másikon húz vele, és akkor nagy nehezen, sokkal hosszabb idő alatt eljuthat a célba. Ez a hasonlat gyengéje.  Az igazság és a szeretet, melyeket Pál említ a fenti Bibliaversben, egy ilyen evezőpáros a hit csónakjának két oldalán. Ha csak az egyiket tartjuk fontosnak, a másikat mellő

"Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram." Zsoltárok könyve 36:7 Milyenek a hegyek, és milyen a mélység? Miben hasonlíthat Isten igazsága a hegyekhez és az ítéletei a mélységhez? Talán napjainkban a legnagyobb kérdés, amit keresztények tesznek fel, vagy nekik szegeznek, az valahogy így szól: Milyen szerepe van Istennek a világ szörnyűségeiben, pl. a koronavírus járványban? Van, aki a kérdést úgy teszi fel, hogy hol van Isten, amikor ezek a borzalmak történnek, és miért nem segít, és vannak mások, akik úgy értelmezik, hogy ez valamiféle büntetés azokkal szemben, akik a helyes úttól eltérően élnek. Kinek van igaza? Büntetés, vagy isteni gondatlanság? Tudatos, vagy érdektelen? A két válasz közül azonban egyik sem vet pozitív fényt Istenre. Ezek szerint Isten vagy zsarnok, vagy felelőtlen órásmester. Az én Istenem ezek közül egyik sem. A zsoltáríró Isten igazságát és ítéletét a magas hegye

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”   ( Apostolok cselekedete 5. fejezet 29. vers ) Ez nem lehet igaz! Már megint üldözés, verés és börtön. És miért? Mert Péter és az apostolok nem tudták tartani a szájukat. Pedig olyan világosan megmondták a nagytanács tagjai, hogy mindenről lehet beszélni, csak Jézusról nem. Igen, egyszerűen csak szót kéne fogadni. Hiszen, már külön sarkot is kaptunk a templomban és senki nem bántana, ha szép csendben magunkban szombatonként ott imádkozgatnánk, énekelgetnénk, persze nem Jézusról. Vagy, ha Péterék annyira tanítani akarnak, akkor tanítsanak olyan dolgokról, ami nem borzolja a kedélyeket; mint például a Biblia alaptörténetei: teremtés, özönvíz, József és testvérei, Egyiptomi kivonulás, Honfoglalás, Dávid és Salamon királysága. Csak Jézusról ne! Már csak azért se, mert inkább olyan témákról kéne beszélni, ami az embereket foglalkoztatja; egészséges életmód, az a

„Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.” Márk evangéliuma 12:17 Ez az a mondat, legalábbis az egyik a sok közül, amivel nyíltan zavarba akarták hozni a farizeusok Jézust és azt gondolták majd most tőrbe csalják. Azonban azt elfelejtették, hogy Jézus nem egy olyan személy, aki ne látna túl a rafináltságukon vagy a kétszínű kérdésen, amelyet neki szegeztek. Mi is volt ez a kérdés? Így hangzik: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk-e vagy ne fizessük?” Ami érdekes, hogy ezt a   provokatív kérdést olyan előszó vezette fel, amely hangsúlyozta, hogy a farizeusok tudják, hogy Jézus igaz ember és nem az foglalkoztatta, hogy kitől mit hall. Egyedül az számít, hogy igaz legyen és törvényileg igazságos. Így hát gondolták majd most tőrbe csalják az igazságtudatával és beleköthetnek, hiszen erre milyen választ tudna adni? – gondolták ők. Jéz

És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Máté evangéliuma 10. fejezet 42. verse Mennyire tudjuk értékelni a kis, apróságnak tűnő cselekedeteket?  A nagy látványos dolgokat, sikereket könnyű észrevennünk, hiszen szem előtt vannak. De vajon van-e szemünk a jelentéktelennek tűnőkre?  Azokra az apró, hétköznapi cselekedetekre, amelyek mégis olyan sokat jelentenek, mert a hűség és szeretet megnyilatkozásai, s amelyek az életet élhetővé teszik? Vannak vezetők, akik csak a „nagy képet” látják. Szemük előtt lebeg a cél, látják az utat is, de nem biztos, hogy látják az embert. Vannak vezetők, akik elvesznek a részletekben, nincs látásuk a célról és az útról.  Neked milyen főnököd van, s te magad milyen vezető vagy? Akik Jézust választják, egy olyan vezetőt fognak követni, aki mindig tudja, minek mi az igazi értéke, akinek a figyelmét a legapróbb dolgok sem kerülik el,

„Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.” Márk evangéliuma 6:31 Még nem dolgoztam fel. Úgy volt, hogy húsvétkor megszökünk a férjemmel a világ elől, és végre, a gyerekek születése óta először, kettesben töltünk egy hétvégét. Aztán jött a vírus, és nekünk le kellett mondanunk erről a régóta dédelgetett álmunkról. Nem nagy dolog, gondolhatod magadban, az ember az egészségéért nagyobb dolgokról is kénytelen lemondani. De nekem ez volt az a pont, amivel kapcsolatban hónapok óta azt mondogattam magamnak: “Csak eddig bírd ki! Csak eddig bírd ki, és utána végre feltöltődhetsz, pihenhetsz és kettesben lehetsz azzal, akit annyira szeretsz.” Úgyhogy én még gyászolok. Nem tudom, te miről mondtál le a vírus okozta szükséghelyzet miatt. Nagyon könnyen megeshet, hogy az enyémnél sokkal fontosabb és nagyobb horderejű dologról. Például arról, hogy életed párj