reggeli dicséret

"Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?" János 3,12 Egy idős tanító látogatott Jézushoz azon az éjjelen. Nikodémus, aki maga is tagja volt a nagytanácsnak, amely akkor a nép vallási vezetőiből állt, leginkább a farizeusokból és a sadduceusokból. A Megváltó, látva az őszinte érdeklődést, a legkomolyabb üzenettel szólította, meg őt ( "Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." Jn 3,3), de az nem akarta megérteni ( "Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?" Jn 3,4). Miért kellene egy olyan embernek is megtérnie, újjászületnie, aki egész életét Isten törvényének szentelte? Nem elég, hogy mindvégig hitben élt? Nem elég, hogy helyesen cselekedett, nem bántott másokat, ...? Ma is sokan vannak, akik követik az öreg farizeust ebben az eltökéltségben. Miért kellene nekem még válto...

„És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?” (Márk evangéliuma 6. fejezet 2. vers) Ez a vers a Biblia legtragikusabb szakaszai közé tartozik, mint maga az egész evangélium, mely ugyan jó hírt jelent, de paradox módon épp ez a jó hír nem kell az embernek, s mi ez, ha nem tragikum? Ma mikor könyvek ezrei szólnak az eredményes missziós módszerekről, biztos utat keresve az ember szívéhez, ennek a szakasznak olvastán felmerül bennem a kérdés; létezik 100%-os missziós módszer, tanítás? Úgy vélem Jézus Galileában mindent megtett azokért, akiket tanított. Személyesen ismerte az embereket, bement házaikba, meggyógyította őket, csodákat tett, nyilvános ’evangélizációt’ tartott a zsinagógában. Nemcsak szavait hallhatták, látták az életét is, melyben semmi ballépés, semmi bűn, de még csak rossz szándék sem volt....