reggeli dicséret

“Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” Rómaiakhoz írt levél 12. fejezet 21. vers Harcolni nem egyszerű dolog. Stratégiai érzéket, erőt, gyorsaságot, ügyességet, jó reflexeket igényel. Én sosem voltam jó a bunyókban. Általában én jutottam padlóra vesztesként. Harcolni nehéz. Főleg ha győzni akarsz. Mégis néha megéri, amikor valami nemes ügyért kell küzdeni, mert a jutalom hatalmas lehet. Nem mindegy hogy harcolsz. A küzdelemben mindig választanod kell fegyvert. Lehet az egy kard, puska, vagy bomba, mindegy mi az, de sokat elárul rólad. Fel kell fegyverkezned, de nem mindegy, hogy mihez nyúlsz, amikor győzni akarsz. Pál azt mondja, hogy van egy fegyvered. Minden küzdelemben ahol a rossz döntésekkel állsz szemben, van egy fegyvered. Minden alkalommal, amikor valaki megbánt, van egy védő pajzs, amit használhatsz. Mikor valaki támad téged, fel tudsz fegyverkezni ellene. Ez a fegyver a jóság. Az eszköz amivel küzdhetsz, az a bátorság, a nemesség, a becsületesség.

" Mondja meg nekünk Istened, az Úr, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk." Jeremiás próféta könyve 42. fejezet 3. vers Az autó lassan közeledett az útelágazáshoz, ahonnan jobbra és balra is lehetett fordulni, amolyan klasszikus ipszilon elágazással. "Merre menjünk?" - kérdezte a sofőr. Az egyik utas azt mondta, hogy jobbra, a másik, hogy balra. "De mégis merre?" - kérdezte egyre kétségbeesettebben a sofőr. "Balra!" "Jobbra!" - hangzottak a válaszok. Így alakult, hogy nagyon lassan ugyan, de a kocsi végül a két út között, az árokban kötött ki, mert egyenesen folytatta útját: "Két út között az árokba". Ezt a történetet még nagyapám mesélte nevetve, és nagyon jól illusztrálja, mi történik akkor, ha valaki tanácsot kér, de egyrészt azt nem fogadja meg, illetve képtelen a kapott tanács után dönteni.  Jeremiás könyve 42. fejezetében Babilónia hódító hadjárata és Jeruzsálem eleste után a megmaradt nép megkérdezi Jeremiá

"De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig." Mózes második könyve 17:12 Az év tele van nemzeti ünnepekkel, évfordulókkal, jeles napokkal, melyeket kívülről tudunk és melyekről évről-évre megemlékezünk. Ilyenek az Államalapítás ünnepe, az 1848-as, vagy az 1956-os forradalom emléknapjai, a Húsvét, a Pünkösd, a Karácsony, vagy az Új év napja, a magyar egészségügy napja, pedagógus nap, nem is beszélve születés- és névnapokról. Csak azzal, hogy felsoroltam az ünnepek  neveit,  biztos vagyok benne, hogy a dátumok is mind-mind azonnal eszedbe jutottak. Sőt! Sok ünnepet nem is a tényleges neve, hanem a dátuma alapján ismerünk jobban: március 15, október 23, és egy hét múlva jön az augusztus 20 is. De van egy ünnep, ami minden évben elsiklik a figyelmünk mellett, noha vannak, akik számára ez is legalább olyan fontos, mint a fentiek: sz

„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”   ( Péter második levele 3. fejezet 18. vers ) Egy gyermek megszületése az egyik legcsodásabb pillanat az életben. Megható látni, ahogy szülei feledve a világrajövetel minden fájdalmát, mily nagy örömmel fogják kezükbe és mily nagy gyengédséggel babusgatják, táplálgatják. De mivé lesz ez az öröm, ha a gyermek valami oknál fogva megáll a fejlődésben és még tíz évesen sem tud beszélni, vagy önállóan járni, táplálkozni? Akár magunkat, akár a természetet szemléljük, világos, hogy ami egészséges, ami él, az növekszik. S ugyanez az alapelv igaz a lelki életünkre is. Fontos és meghatározó pillanat az újjászületés, az alámerítkezés, amikor az ember megízleli az élet Igéjét, amikor elkezdi tanulni, elkezdi forgatni a Szentírást. De, ha tíz év múlva sem képes önállóan olvasni és imádkozni, akkor ott bizony a testihez

„Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az Úr.” Jeremiás pórféta könyve 1. fejezet 8. vers Olyan csodálatos ez a mondat, hogy lényegében nem is szorul magyarázatra. Azonban mégis szeretnék megosztani néhány gondolatot ezzel a csodálatos ígérettel kapcsolatban. Van-e bármi, amitől most félsz? Van-e olyan kérdés, amit bárhogyan is válaszolsz meg, félsz, hogy milyen reakciót eredményez? Van-e olyan helyzet jelenleg az életedben, ami nyugtalanít, ami miatt nem tudsz éjjel aludni, mert a félelem nem engedi a lelked pihenni? Ha van ilyen, akkor Isten most neked üzen!  Neked, aki fél az élet nehézségei közepette. Neked, aki sok mindent átéltél már és azt érzed, hogy több terhet nem tudsz elhordozni. Neked, aki éjjelente álmatlanul forgolódsz és felteszed a kérdést magadnak is és Istennek is, hogy miért. Neked, aki új helyzet előtt állsz és bizonytalan vagy, hogy minden rendben lesz-e. Neked szól az, hogy „Ne félj tőlük!”. Isten vele

"Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg." Példabeszédek könyve 19. fejezet 21. vers Mit értesz a megvalósuláson? - minden ezen múlik. Való igaz, a történelem bizonysága szerint az ember bármire képes és kész azt megvalósítani. Lehetünk eltökéltek, lehet elég akaraterőnk olyan dolgokhoz is, ami Istennek nem tetszik és úgy tűnik, véghez is visszük azokat. Sokszor előfordult már, hogy háborúkat robbantottunk ki önös érdekekből. Elég sokan vannak, akik piszkos pénzen és erkölcstelenül gazdagodtak meg és gyarapodnak mind a mai napig. Lehetnek bűnözők, vétkesek, sőt még aljas és gonosz emberek is, akikre mindeddig nem sújtott le az Isten büntető keze. De, ha mindez így van, akkor mit is kell értenünk a fenti szöveg alatt? Mit is jelent az, hogy csak az Úr tanácsa valósul meg ? Amikor Salamon uralkodott egész Izrael felett, az a király, aki bölcsességet kért és kapott Istentől és aki a Példabeszédek könyvét is írta, Isten törvénye érvényes

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Pál második levele a korinthusiakhoz 8:9  Nem volt semmi sem túl drága, mert az övéiről volt szó. Rólunk. Azokról, akiket a saját kezével alkotott, lehajolva a porba, gyúrta, formázta az anyagot, míg elkészült a remekmű. Férfi és nő. Akik később fellázadtunk ellene, mert a kígyó elhitette velünk, hogy még nem vagyunk elegek. Nem vagyunk olyanok, mint Isten. Pedig az Alkotó olyannak teremtett meg minket, a saját képmására formált, hatalommal, feladattal, felelősséggel, szeretettel felruházva. Elhittük, hogy mindez kevés, hogy tudnunk kell, mi a rossz ahhoz, hogy egészek, elegek legyenünk.  És Ő mégis utánunk jött. Mindezek ellenére. Hátrahagyta mindazt, ami tiszta, bűntelen, tökéletes azért, hogy az övéi között éljen, a mi életünket élje porban, mocsokban, bűnösök között, nélkülözve, szegényen, számtalanszor megkísértve, elárulva