reggeli dicséret

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. 2 Timóteus 4:7-8 12 éves nagyfiam megkérdezte egyszer, hogy milyen színű volt a hajam fiatal koromban. De miért kérdezte meg? Azért, mert az elmúlás jele látszik a hajam színén. Amikor az ember ezzel találkozik, felmerül a kérdés: "Mi lesz ezután?" Egyik barátomtól kaptam egy nagyon szép verset, amely arról szól, hogy egy remete megpróbálja megragadni annak az Istennek a lényét, akihez megy halála után. „Valami olyan az Isten, akihez megyek…”, és megpróbálja földi képekkel leírni a végtelenséget, a végtelen jóságot, a végtelen atyai szeretetet, amely körülölel. Érződik írásában a végtelen tisztelet és szeretet. Ő nem elmegy, hanem hazamegy. Végül úgy záródik a vers, hogy „Testvérek, az Isten - akihez megyek,- valami olyan…”. Talán...

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Efézusiakhoz írt levél 2:8-9 A kegyelem Isten egyik legalapvetőbb, legcsodálatosabb tulajdonsága, amit talán nem is értünk igazán. Jól mutatja ezt az is, hogy a magyar nyelvben igazán jó szavunk sincs rá. Ha a 'kegyelem' szót halljuk, talán leginkább egy jogi büntető eljárás juthat az eszünkbe, ahol a vádlottat, bár vétkes, mégis felmentik. És míg Isten kegyelme kétségtelenül magába foglalja ezt a képet is, a kegyelem sokkal több ennél. Meg lehet fogni ezt az egészet úgy, hogy a kegyelem Isten jóindulata; egy olyan tulajdonság, amely arra ösztönzi őt, hogy elnéző, előzékeny legyen teremtményeivel szemben, és a legjobbat akarja mindannyiunknak. Ez azonnal kizárja a neheztelő, haragtartó Isten képét, akit valamilyen módon ki kell engesztelni. De a kegyelem még ennél is több: ez Isten rajongása mindannyiunk iránt. Az a fajta rajongás, amellyel a szü...

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsidókhoz írt levél 11:1 A jó bűvésztrükk lényege, hogy a néző jobbra néz de balra történik a lényeg. Minden jó bűvésztrükk úgy hat mint egy varázslat, ha nem tudjuk hogy működik. A kisfiam nagyon szereti a bűvésztrükköket. Kiskora óta mutatok neki ilyen olyan inkább vicces mint látványos trükköket. Egyik alkalommal ahogy a szokásos mozdulatokat végigcsináltam, azt mondta: "Apa! Ez nem is varázslat. Te csak viccelsz." És igaza van. Eljutott oda, hogy már nem hitte el, hogy amit csinálok az "varázslat", csak trükk. A fenti ige azt mondja, hogy néha nem látjuk azt amiben hinnünk kell. Gyerekek vagyunk akik még nem figyelnek a trükkre, hanem a varázslatot keresik. Amikor Isten művét nézzük, a megváltásról elmélkedünk, a végtelent próbáljuk megmérni, próbáljuk a trükköt kikutatni, mindhiába. Ilyenkor el kell fogadnunk, hogy a nyúl kibújt valahogy a cilinderből, és nem kell azt...

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. Pál első levele a korinthusiakhoz 13:12 Egy történet szerint élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és ők pedig kíváncsiak voltak, hogyan is néz ki ez a nagy állat. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették. „Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg. „Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta a másik, aki a farkát fogta. „Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta. „Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező.” – állapította meg a negyedik, aki az állat fülét fogdosta. „D...

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Zsoltárok könyve 36:6 Nem is olyan rég a feleségemmel repülőre szálltunk. Neki ez volt az első alkalom. Nagyon izgult. Amikor már a magasban voltunk, átrepültünk a felhőkön, és csak csodáltuk az alattunk elterülő tájat. Ekkor a gép elkezdett fordulni, megdőlt, olyannyira, hogy a jobb oldalon csak a földet, a bal oldalon csak az eget lehetett látni. Bármilyen magasan is voltunk, az "ég" még mindig magasabban volt. Van egy általam nagyon kedvelt gyerekkönyv, a címe "Találd ki mennyire szeretlek!". Egy kis nyusziról szól és az apukájáról, ahogy azon versengenek, hogy melyikük szereti a másikat jobban. A kis nyuszi a könyv utolsó lapjain elálmosodik, és ahogy a holdra pillant, még elalvás előtt annyit mond apukájának: "Annyira szeretlek, mint ide a hold." Ahogy elalszik, az apukája a fülébe súgja: "Én is annyira szeretlek mint ide a hold... És vissza..." Valahogy így tudom elképzelni ezt a gondolatot...

„ Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. ” Náhum próféta könyve 1 :7 A végtelen Isten most is pontosan számon tartja a világ népeinek dolgait. Külön figyelemmel van az egyének iránt is. Nemcsak egyszerű általánosítást mond el, hanem személyre szóló üdvösség történetet hordoz. A nehémiási ima egy szükség idején mondott ima, amit a hívő ember igénybe vehet akkor is, amikor éppen rendetlenül mennek a dolgok. Legyen szó akár természeti válságról vagy lelki nehézségekről. Tudom, hogy olykor nem jut idő vagy lehetőség arra az elcsendesedett imaközösségre Istennel, amire oly nagy szükségünk van, mert valamilyen veszély vagy változás befolyásolja az életünket. Az ember rábízhatja magát Istenre, és ha ezt megteszi, akkor elvárhatja azt az oltalmazást, amiért Nehémiás könyörög. Érdekes mód nem ér itt véget a mondat. A következő vers így folytatódik: „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. De elsöprő áradattal vet vé...

„Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló.” 2 Kor 4:17-18 Amikor középiskolás voltam fizikaórán a tanárom, a csillagokról mesélve, a végtelenről beszélt. „Lehetetlen elképzelni a végest, mert a világegyetem végtelen.” – mondta. „Minden csillag után, van egy következő és még egy, és még egy. A csillagok csillaghalmazokat alkotnak, minden csillaghalmaz pedig egy galaxist alkot. Minden galaxis mögött van egy másik galaxis. Nem tudjuk megérteni, hogy ennek a sornak egyszer vége lenne, mert ha így is lenne, fel kell tennünk a kérdést: Mi van a vég után?” Osztálytársaimmal tovább beszélve a témát az időről gondolkodtunk. Ha a tér végtelen, az időnek is annak kell lennie, mert mindig volt azelőtt, és lesz azután. A jelen pedig mindig csak egyetlen pillanat, amit megélve azonnal múlttá válik. Persze is...