Adni és/vagy kapni
„Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Apostolok cselekedetei 20:35 Úgy néz azokkal a hatalmas kék szemeivel, ahogy senki más. Figyeli minden mozdulatodat, lesi arcod, tested rezdüléseit. Ha megpillant, már magától is rád mosolyog azzal az utánozhatatlan, ártatlan, tiszta mosolyával, ami a világ minden kincsénél drágább. És néha nevet, aztán te is nevetsz, aztán megint ő, és „hergelitek” egymást az újabb kacagások felé. A kezét már egész tudatosan használja. Fog, sokszor erősebben is, mint amit el tudsz képzelni, és amit végre megmarkol, azt nehezen ereszti akkor, amikor csak te szeretnéd kivenni a kezéből. És az édes hangja, amiből néhány foszlányt legszívesebben eltennél befőttes üvegbe emlékül az utókornak. Néha szinte félénken, alig hallhatóan, máskor az egész lakást betöltve mondja, amit tudtodra akar hozni. Kézz...