reggeli dicséret

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Pál második levele a korintusiakhoz 12:9 Éhesen ne menj vásárolni! Ez egy olyan alapszabály, amit személy szerint rendszeresen megszegek. Általában akkor jut eszembe, hogy elfogyott a műzli, amikor reggeliznék, vagy a tejföl, amikor ebédre készülök. Mivel az ajtónktól néhány méterre van egy bolt, előfordul, hogy leszaladok, és megveszem ami kell, és persze néhány olyan dolgot is ami nem kell. Ilyenkor bekerül a kosárba egy-két csoki, chips, üdítő, nasi, vagy sok más, akár hasznavehetetlen dolog. Éhesen ne menj vásárolni! Sokszor amikor az Istennel való kapcsolatunkról beszélünk, úgy mutatjuk be az egészet, mint egyfajta lelki táplálkozás. A hasonlat, mint minden hasonlat, sok helyen sántít, de sok szempontból találó. Ha lelkileg éhesek vagyunk, sokkal több mindenről gondoljuk, hogy szükségünk van rá. Pál

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté 5:16 Egy középiskolai tanárom egy órán idézett egy mondást, miszerint „aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja, aki meg még annyira sem tudja, az könyvet ír róla”. Ez nekünk nagyon tetszett, hiszen, mint erdész technikus diákoknak a gyakorlat volt az erősségünk, olyan mondta, aki tanította, és volt egy olyan tantárgyunk is, amit olyan könyvből tanultunk, amit olyan valaki írt, aki tanított is minket. Mi könnyebb: beszélni valamiről, vagy megtenni? Elmondani valamiről, hogy hogyan helyes, vagy megmutatni, hogy hogyan kell tenni? Azt gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy valamit megtenni általában sokszor nehezebb, mint elmondani. Pontosan ezért a leghitelesebb, legmeggyőzőbb az, ha valamit úgy teszünk, ahogy helyesnek tartjuk. A kereszténység eredetileg egy lelki mozgalom. Krisztus követői azt tanították és úgy éltek, ahogy Krisztus tette és tanít

Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Zsoltárok könyve 96:1-3 Néhány évig egy olyan gyülekezetben szolgálhattam, ahol több évtizedes hagyománya volt az istentiszteleti összejövetelek kezdésekor elénekelt négy-hat közösségi éneknek – a liturgia többi, elmaradhatatlan eleme, az ima, az adománygyűjtés, a bizonyságtétel és egyebek mellett. Az, hogy ennek mindnek bele kellett férnie a megszabott egy órás időtartamba, önmagában nem lett volna probléma (én azok közé a lelkészek közé tartoztam mindig is, aki inkább rövidebben szeret beszélni) ám mire én a gyülekezetbe kerültem, már nem a régi felállás szerint zajlottak az alkalmak. Tudniillik a liturgia bevezetésekor még hemzsegett a gyülekezet a zenélni tudó és szerető fiataloktól, akik minden héten hangszerekkel – zongorával, gitárral, csellóval, hegedűvel és más zeneszerszámokka

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. 23. Zsoltár 6. vers Már csak pár hét és kedves költöző madaraink, a gólyák elindulnak délre, afrikai telelőhelyeik felé. Hogy naptár, óra, térkép és GPS nélkül honnan tudják, hogy mikor és hová kell menni, majd visszatérni? Ez a madártani szakemberek izgalmas kutatási területe mindmáig. Egy biztos, a gólya nemcsak a fenséges megjelenése, hanem nemes viselkedése révén a legtöbb országban nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Megjelenik a népmesékben, népdalokban, címerekben, stb. Tulajdonságai közül a legszembetűnőbb a hűsége és ragaszkodása párjához, a fészkéhez, melyhez minden évben először a hím tér vissza, majd rendbe hozza és várja a nőstény érkezését. Emellett önfeláldozóan táplálja, tisztogatja és oltalmazza utódait is. A héber neve; chaszida, különösen beszédes, hiszen szógyöke a cheszed, annyit jelent: jóság, kegyesség, hűség, jámborság, vágyakozás, szerelmi ragaszko

A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! Jelenések könyve 21.fejezet 5.vers Régen mindent papírra vetettek. Emlékszem, kislányként volt egy papagájos füzetem, amelybe minden apró kincset gyűjtöttem. Egy-egy mondatot, történését leírtam és annyira nagy boldogságot okozott újra olvasni, emlékezni. Évekkel kopnak ezek az emlékek és ha csak a gondolatainkban tartogatjuk őket, akkor idővel elfelejtődnek. Biztos ismered a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Isten azt mondja: „Írd meg!”. Számomra óriási erővel bír az, ha valaki lemeri írni azt, amit mondani akar. Több szempontból is bátorságra utal ez a megnyilvánulás. Az 1.) felvállalja a szavait, nem rejti véka alá a gondolatait és emiatt 2.) felelősségre vonható, végül pedig 3.) felelőssége teljes tudatában nem fog olyat leírni, amit ne tudna megvalósítani, vagy ne gondolna komolyan. Isten azt mondja: „Írd meg!”. Nem gondolkodik, hogy vajon leírassa vagy sem

A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Máté evangéliuma 13:23 Régóta hobbim a kertészkedés, és az utóbbi években sokat foglalkoztat a talaj minőségének kérdése. Megértettem, hogy nem csupán az fontos, hogy megfelelően mély legyen a termőréteg, vagy,  hogy a gyomok ne fojtsák el az elvetett haszon növényeket, hanem az is, hogy a talaj szervesanyagban és mikrobiális életben gazdag legyen. Az élő talajban levő gombák és baktériumok teszik felvehetővé a növények számára a tápanyagokat, méghozzá ideális időben, pontosan a növény szükségleteinek megfelelően. Sőt a hasznos gombák és baktériumok védik a növényt, erősítik az immunrendszerét. A talajéletet pedig a legjobban az élő növények tudják táplálni. Amikor a mag elkezd kicsírázni, akkor a kis gyökér-kezdemény szénhidrátot juttat a környezetébe és magához "édesgeti" a számára hasznos gombákat, baktériumokat. A növények nagy r

Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást. Pál első levele a korinthusiakhoz 10:13 (Egyszerű fordítás) Az életben a szenvedés, megrázó élethelyzetek sokszor elkerülhetetlenek. Szeretjük ezeket megokolni, elméleteket gyártani rájuk, összefüggéseket keresünk, keresztényként lelkesen elemezzük úgy a dolgokat, hogy abban Isten is hangsúlyos szerepet kapjon, de talán el kellene engednünk ezeket a magyarázatokat. Számtalanszor van úgy, hogy a negatív események megtörténnek mert megtörténnek, és nincs válasz a miértekre. Mi lenne, ha a fókuszt az elmélet-gyártásról áthelyeznénk inkább Istenre? Mi lenne, ha ezt az igét nem a próbatétel, hanem az Atya felől közelítenénk meg? Ha nem azt boncolgatnánk, mekkora is