reggeli dicséret

...és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jelenések könyve 21:4 A minap a kisfiam elesett, és csúnyán beverte a fejét. Semmi komoly, egy kis seb a szájon, de azért fájt szegénynek. Természetesen sírt mint a vízfolyás. Próbáltuk vigasztalni, de nem sok sikerrel. Egyszer csak odajött a kislányom, hozta a cumit és a nyuszit, odaadta a bátyjának, és megsimogatta a fejét. Egy pillanat alatt meg is nyugodott. Sokszor ámulok a gyermekeimen, hogy segítenek egymáson. Mennyiszer tanulhatok tőlük. Egy egyszerű szeretet kifejezéssel meg lehet vigasztalni egy sírót. A kérdés csak az, hogy mit mikor és ki teszi. Isten pontosan tudja, hogy vigasztaljon bennünket. A jelenések könyvének sok olyan része van, ami arról szól, mi lesz a földön mielőtt Jézus ismét eljön, de ez a szakasz nem arról szól. A remény versei, amik azt akarják nekünk megmutatni, hogy Isten jobbat akar adni nekünk. Nem félelmet s...

Volt egyszer egy általános iskolai tanító nénim, akit kimondhatatlanul szerettem. Amiben csak lehetett, megpróbáltam utánozni. Ellestem a mozdulatait – ne nevess ki –, de otthon még gyakoroltam is. Igyekeztem a hajamat úgy fésülni, kantáros szoknyában járni, merthogy ő ilyeneket hordott. Volt egy nagyon kedves tulajdonsága. Ha az udvaron, a szünetben egy-egy gyerek megsérült, vagy sírt valamiért, akkor odament hozzá, letérdelt, hogy szemmagasságban legyen vele, és megvigasztalta. Valószínű, ebből az empátia-készségből akkor én is kaptam ott valamit. Mivel mindig magasabb voltam osztálytársaimnál, igyekeztem a magasságomat úgy elrejteni, hogy már egészen jól kezdett púposodni a hátam, mert mindig összehúztam magamat. Viszont a kedvenc tanárom egyenes tartású volt, és hát ebben is követni kezdtem. Egész lénye, magatartása hatással volt növekedésemre, felnőtt koromra. Ez a kis epizód jutott eszembe ma reggel, amikor az alábbi Ige-verset olvastam.  „Járjatok az Úrhoz méltóan, ...

„Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal!” Róma 8:26. Több „ima-tapasztalatom” is volt már. Valaki kért, hogy imádkozzam beteg gyermekéért. Megtettem, miközben ő egy könyvet lapozgatott. Máskor - egy másik személy összevissza bámult, nézegetett, amíg én szívből imádkoztam érte. Volt olyan, hogy lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel imádkoztam, és amikor végeztem, azt láttam, hogy tágra nyílt szemekkel figyeli, hogy mit csinálok. Volt olyan is, hogy imádkozás alatt beszélgetett a mellette állóval, vagy éppen hangosan, félhangosan mondta utánam, amit mondtam. Vagy ’ámen’-ezett, ’hallelujá’-zott. Egyszer mondtam egy hölgynek, hogy „imádkozzunk ezért!” Ő azt válaszolta: de én nem tudom, azt hogy kell. Többször hallottam: „Én nem tudok imádkozni!” „Nem tudom, mit mondjak!” „Nem jönnek a szavak!” „Én csak a Miatyánkot meg ...

„ Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr! ” Ézsaiás könyve 25:8 Képzeld el, hogy a tegnap esti álmod nemcsak a képzeleted szüleménye, hanem valóság, és ott áll melletted az, akit nemrég elveszítettél. Beszél hozzád, és nyoma sincs a szörnyű kórnak. Mindenki boldog, mindenki örül, és nincs már olyan, hogy „Isten veled”. Nincs már elválás, nincs könny és fájdalom. Nincs szívedben az az érzés, hogy ez igazságtalanság, ez nem ér, hogy kilépett az életedből, hiszen ott áll veled szemben, és minden valóság. És nem szólal meg a telefon ébresztője, hogy a valóságot a pillanat törtrésze alatt semmivé mossa, fájó űrt hagyva szíved mélyén maga után. Tudd meg, barátom, eljön az a nap, amikor mindez beteljesül. Eljön az a nap, amikor nem lesz többé halál, nem lesz több búcsú és „Isten hozzád”. Nem lesz több temető és gyászszertartás, koporsó és fejfa, nem lesz több sírker...