reggeli dicséret

"...mert az én erőm erőtelenség által végeztetik el..." 2. Kor 12,9 Amikor Istent választotta, mielőtt még az Ő útjára lépett volna, az Isten elvett tőle valamit egy időre. Szüksége volt erre az időleges veszteségre. Gyámoltalanná, elesetté kellett válnia ahhoz, hogy megtanuljon Istenre hagyatkozni. Nem mintha addig istentelen életet élt volna. Sőt, buzgón gyakorolta vallását. Annyira túlbuzgón és elvakultan, hogy észre sem vette, mikor engedte el az Úr kezét. Csak egyre több és több haragot engedett a szívébe, míg az vak gyűlöletté nem vált, míg minden toleranciáját elvesztette azokkal szemben, akik másként gondolkodtak, és irgalmatlan üldözőjükké nem lett. Ezért állította meg az Isten, és ezért tette gyengévé. Mint ahogy végül ma is megállít minden magabízó, intoleráns hívőt, akik azt gondolják, nekik kell megvédeniük a hitet, nekik kell az Isten helyett harcolniuk, mintha a Mindenható ma képtelen volna cselekedni. Gyengeségében megtapasztalta azt, amit gyere

Tudom, Te is megbotlottál párszor életed során. -           Már megint füllentettél, pedig hányszor kérted Istent, hogy szabadítson meg! -           Ismét nassoltál annak ellenére, hogy legutóbb is elhatároztad, soha többé! -           Belekeveredtél egy pletykahordás-folyamba – most aztán fájhat a fejed, hogy mássz ki belőle. Sorolhatnám még. Újból és újból megbotlasz, elesel, de a lényeg, hogy ne maradj fekve. Ne add fel a küzdelmet, hogy egyszer – Isten segítségével és erejével – sikerül talpra állnod. Akard! Kezdd újra! Próbálkozz! Kérd Istent, hogy vágja el végérvényesen szokásaid láncait. S ha győztél, Dáviddal együtt Te is el tudod mondani, hogy:   „Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam!”   Zsoltár 30:2.

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.” (Mózes első könyve 1:27-31) Egyszer egy tudós odaállt Isten elé: – No, ide figyelj te nagy Isten! Igazán beláthatnád már, hogy rád nincsen szükség. Nézd, mi tudósok már mindent problémát megoldottunk, minden dolgot fölfedeztünk. Ismerjük a gének titkait, sőt manipulál

„Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:” (Ézsaiás könyve 43. fejezet 4. vers) Annyit gondolkodtam azon, hogyan is fogalmazhatnám meg, hogyan tehetném is kézzel foghatóvá Isten szeretetét. Igéket kerestem, példákat a Gondviselő Atyáról, a Megváltóról… Majd a minap meglátogattam egy rákos beteget. Míg a házához értem, kerestem a szavakat, melyekkel bátoríthatom. Nem közhelyes, hanem a valódi reménységről akartam vele beszélni. Odaértem. Lefutottuk a megszokott köröket; „hogy vagy?” „család?”… Majd megelőzve engem elkezdett arról beszélni, milyen jó hozzá az Isten, mert még életben tartja, feladatot bíz rá, és lelki békével ajándékozza meg. Míg hallgattam, figyeltem az arcát, a szemét, és bizony látszott, hogy őszintén és komolyan gondolja, amit mond. Hazafele pedig megszégyenülve azon elmélkedtem, hogy lehet az, hogy egy beteg ember, akinek nyilvánvalóan nem sok van h

„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.” Példabeszédek könyve 18. fejezet 10. vers A Costa Concordia 2012. január 13-án az esti órákban Francesco Schettino kapitány parancsnoksága alatt hajózott a Tirrén-tengeren , nyugodt időben, tiszta látási viszonyok között. A fedélzeten 4229 személy tartózkodott. A hajó a kapitány utasítására erősen megközelítette Giglio szigetét és zátonyra futott. Eközben egy szikla hetven méteres rést vágott a hajótestbe. A hajó, amelynek nagy részét elárasztotta a víz, jobb oldalára dőlt. Annak ellenére, hogy a part kevesebb mint száz méterre volt, harminckét ember – közöttük a hajón zenészként dolgozó magyar Fehér Sándor – az életét vesztette. Ő már beszállhatott volna a mentőcsónakba, de visszament, hogy egy kislányt kimentsen a süllyedő hajóról. Az anyagi kárt mintegy egymilliárd dollárra becsülik. A képen jól látszik, hogy a világítótorony ott volt a parton, figyelmeztetett a part közelségére, d

"Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked."  Zsoltárok 144:9 A régit betanították. Nem kellett gondolkozni hozzá, csak egy kicsit figyelni. A fülünkben csengett. Belénkmászott a dallam. Apáink, vagy anyáink énekelték, mi nem tudtuk nem megtanulni. Amit akkor tanultunk, nekünk új volt, mégis a másé. Megtanultuk, de csak távolról volt a miénk. Értelemmel követtük, szívvel nem túl nagy lelkesedéssel. A régi mára olyan régi lett. Szép az és jó, mint akkoriban, de ma már más szelek fújnak. Új ének kell hozzá, új zenével, új hangszerekkel! Mondjuk el a régit is, de tegyük hozzá az azóta megszerzetteket és énekeljünk azokról is! Most a sajátunk kell, nem csak apáinké! Az, ami nemcsak a fejünkben, hanem az izmainkban, a szívünkben és a vérünkben van! Amit mi éltünk át, amiről gondolkodás és fogalmazás nélkül tudunk énekelni. Amiben nem mások, hanem mi szerepelünk, ami nem csupán elmúlt korokról, hanem a máról szólnak! Naponta egy új én

„... és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.” Jelenések könyve 22:4 A kora tavaszi nap első sugarai épp átfúrták magukat a függöny apró résein, és villódzó játékba kezdenek szürke szobád falán. Újból éled minden, vége a télnek, legalábbis ezt reméled. Vége a szürkeségnek, és talán már nem kell sokáig várni, hogy virágba boruljanak az út menti mandulafák. Eljön az ideje a téli pihenés után az életnek, az újrakezdésnek. Szíved már régóta vágyott erre a napsugárra a komor napok után, és szinte érzed a levegőben a reményt, az új lehetőség halk csodáját. Szeretnéd, ha ez a pillanat tökéletes lenne, ha a reggeli nyugalmadat nem rontaná el a ház mellett elsuhanó mentő szirénája, ha madarak énekét hallgathatnád az ébredő város zaja helyett, ha a tiszta tavaszi levegőbe nem kúszna a kipufogók mérges gáza, ha az éledő reményt nem tenné csalfává a kiábrándító valóság. Isten ma reggel, ebben a tavaszi ébredésben a hitet szeretné felkelteni benned fagyos álmából. Me