reggeli dicséret

„ De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.” 2 Thessalonika 3,3-5 Megtenni, amit Ő mond, mi késztetne erre? Általában az ember megpróbálja motiválni a másikat, hogy az a kedvére tegyen. De a motiváció leggyakrabban arra ösztönöz, amivel motiválnak minket. Ha a gyereknek csokit adunk, hogy tanulja a matekot, akkor a csokit fogja szeretni és nem a számokat. Ha az odafigyelés a jutalom, akkor a feltétel nélküli szeretet kerül háttérbe. Természetes dolog, hogy vágyunk szeretteink, barátaink, embertársaink elismerésére, de ha ez csak akkor lesz a miénk, ha megdolgozunk érte, akkor mindig a teljesitmény lesz a lényeg. Ez pedig a cselekedeteinkre teszi a hangsúlyt és végül elhisszük, hogy megdolgozhatunk az üdvösségünkért. Még ennél is rosszabb, ha a...

Olvastam egyszer, hogy egy hatéves kislány átment a szomszédba, ahol kis barátnőjét gyászolta a család, aki egy szörnyű autóbalesetben meghalt. Amikor hazament, megkérdezte tőle az édesanyja: -           Hol voltál kislányom? -           A szomszédban -           És mit csináltál ott? -           Megvigasztaltam a Marika nénit. -           Hogyan vigasztaltad meg? Mit mondtál neki? -           Semmit nem mondtam. Csak az ölébe ültem és együtt sírtam vele. Te milyen vigasztaló vagy? Egy alkalommal erősen padlót fogtam. Nagyon elkeseredtem. Pontosan akkor hívott fel egy ismerősöm, aki megkérdezte, miért olyan szomorú a hangom? Még nem fejeztem be a mondatot, amikor közbevágott: Az is valami? Ha tudnád, ...

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,” Pál levele a Filippiben élő keresztyéneknek 2:12 Egyszer gyerekkoromban bátyámmal borsót pucoltunk a konyhában. Munka közben egyre csak a szüleimet lestem, akik éppen valahol máshol tartózkodtak. Bátyám meg is kérdezte: – Miért keresed őket? – Hát hogy meglássák – válaszoltam – milyen szorgalmasan dolgozunk, és megdicsérjenek bennünket. Mi motivál bennünket a mindennapi tevékenységeinkben? Mi motivál bennünket, amikor valakinek valami szívességet teszünk, vagy kisegítjük a bajból? Attól félek, hogy az a válasz, „az önzetlen szeretet”, és az ehhez hasonlók nem mindig felelnek meg valós indítékainknak. Mi motivál bennünket, amikor az üdvösségünkről van szó? Mi motivál bennünket, amikor kegyesen templomba, vagy imaházba járunk? Attól félek, hogy az a válasz, „az Isten iránti szeret...

„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”   (Jelenések könyve 3. fejezet 18-19. vers) Lehet a cím és a jól ismert Laodíceai üzenet láttán sokan már böngésznek is tovább. Hisz mi újat tudna mondani ez a szakasz? Meg különben is, valami bátorításra, buzdításra meg babusgatásra vágyik így kora reggel az ember, nem pedig arra, hogy még Isten is ránk mordulva megtérésre szólítson fel. És hát amúgy is már épp elég abból, hogy mindig mások mondják meg, mit csináljunk és mit ne, mit vegyünk és mit ne, hogyan öltözzünk, hova menjünk, kivel barátkozzunk… De talán épp emiatt a lelki hozzáállás miatt érdemes odafigyelni és meghallgatni mennyei Atyánk tanácsát, aki a mindig csokoládéra vágyó gyermekének...

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged. Mózes V. könyve 31,6 Mózes 31. fejezete két dologról szól. Az egyik, hogy az utódnak Józsuénak jelöli ki a feladatot, és a másik, hogy tudatosítja népével a szövetség fontosságát. Ez a vers, amit ma reggel olvashatunk éppúgy szól mindnyájunkhoz, mint a zsidókhoz. A biztonság érzése… szeretjük. Nem szeretünk félni, nem szeretünk a kivilágítatlan utcán hazafelé ballagni, mert félünk a ránk leselkedő esetleges veszélyektől. Ilyenkor megnyugtató számunkra egy fénysugár, mely garantálja a biztos megérkezést. Mikor átvágtunk ezen a nehéz terepen, fellélegzünk és elmondhatjuk, mostmár biztonságban vagyunk. Szülők! Gyermekeiteket nem a legnagyobb biztonságban szeretnétek mindig tudni? Még akkor is, ha ez a fiatalságnak egyáltalán nincs ínyére. Biztos ígéreteket kapunk a jó Istentől, melyek nem üres frázisként hallats...

„ Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolatotokat a Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:6-7 Aggódtunk-e valamiért mostanában? Vagy kérdezhetnénk úgy is, volt-e olyan napunk az elmúlt héten, olyan óránk az elmúlt napban, amikor nem jutott eszünkben valami, ami veszélyt jelethet családunk, gyerekeink számára? Két kis izgő-mozgó kisgyerek édesanyjaként nem órákban mérném az aggódalomra okot adó helyzeteket, hanem másodpercekben, vagy annak töredékében. Mert pillanatok alatt képesek ezek a kis csöppségek olyan magasra mászni, olyan közel lépni a járda széléhez, olyan gyorsan eltűnni, olyan gyorsan leesni, hogy azt követni is nehéz. Aggódom értük? Igen. És amilyen gyakran bukkanak fel ezek az lehetséges veszélyhelyzetek olyan gyakran mondok egy-egy fohászt. A folytonos aggódalmaskodás, az állan...

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.” Példabeszédek könyve 11:27 „Mennyivel szebb és jobb lenne a világ, ha...” - hallod napjában többször is a mondókát, és annyi de annyi befejezést tudsz már fejből a végére illeszteni. Ha szeretnénk egymást, ha segítenénk a másiknak, ha nem venné el senki azt, ami az enyém, ha...  Sorolod napokig a részmondatokat, miközben otthon üldögélsz a karosszékben vagy a fotelben, és azon morfondírozol, hogy a szomszéd már megint házibulit rendezett este, és megint az ablakban dohányzott, és bárcsak költözne el, mert eleged van az állandó veszekedésükből, és bárcsak elkóborolna a kutyájuk, akivel nem foglalkoznak, és egész éjszaka visít a fal túloldalán. Ó, mennyivel szebb lenne a világ, ha mindenki tekintettel lenne a másikra...  Mennyivel jobb lenne minden, ha tisztelnénk egymást, ha időt szánnánk a megismerésre, és nem lennénk előítéletesek... De tegnap te sem védted meg, akiről a háta ...