reggeli dicséret

"Minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk." 1Jn 5,4 Gyermekkoromtól kezdve legkedvesebb ünnepem a karácsony. Annyira szép, kedves, látványos és izgalmas. Olyan boldogok tudunk ilyenkor lenni! Együtt a család, nagy beszélgetések és közös szórakozás, finom ételek. De mégis, ott az ünnepi kavalkád is. A kavargó érzések, a sürgető, feszítő készülődés és a rengeteg, ezzel járó fáradság.  Aztán mindenki akar az ünnepből valamit. A karácsony a keresztények ünnepe. Az ateistáknak fenyőünnep, Amerikában a  Télapó a  sztár. Sajnos sok-más helyen pedig a főszerep az ajándékoké és a pénzzé. Ezért gondoltam, jó lenne tisztázni valami nagyon fontosat: azt, hogy miről is szól eredetileg a karácsony. Az evangéliumok és más újszövetségi könyvek egyáltalán nem tesznek hangsúlyt Jézus születésének ünnepére. Tény, hogy a keresztények a negyedik század elejéig nem is tartották annak. A hangsúly a k...

Életem során nagyon gyakran találkoztam olyan személyekkel, akiknek szinte semmi kapcsolatuk nem volt Istennel. Esetleg némelyikük konfirmált vagy bérmálkozott, aztán évente kétszer elment templomba, de semmi több. Nos, az ilyenek számára tartottunk bibliaismereti szemináriumokat. Néha a próféciákról, máskor a Szentírás és az egészség kérdéskörét összekapcsolva, vagy Ószövetségi - Újszövetségi kiemelkedő személyekről. Megfigyeltem, hogy milyen sokan voltak, akik, mint a szivacs, úgy itták, hallgatták, hogy mit mond a Biblia. Elcsodálkoztak történeteken. Megdöbbentek, amikor a kétezer évvel ezelőtti jelek beteljesedését látták. Megmozdult a szívük. Volt, aki jegyzetelt, volt, aki hozta a magnóját, és mindent felvett. Aztán amikor elérkezett az idő, hogy adják át életüket Istennek, akkor eltűntek. Amikor arról kezdtünk beszélni, hogy a drága Jézus micsoda határtalanul nagy áldozatot hozott értük, és csupán azt kéri, engedjék Őt a szívükbe, hogy ezután Ő irányíthassa életüket – köszönt...

"Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt."   Róma‬i levél 14:17-18 ‬. "Az Isten országa hasonlatos… " Jézus Krisztus példázataiban sokat beszélt arról, hogy milyen is az Isten országa. Olyan, mint az elrejtett kincs, a drága igazgyöngy, az élesztő, a mustármag. De vajon miért is hasonlít a mennyország mindezekre? Hiszen a mennyország egy messzi hely, valahol a csillagok között, ahova a távoli jövőben jutunk el, már aki eljut, és ahol puttó angyalkák lógatják a lábukat a felhők szélén ülve, hárfázgatva. (Bár hozzáteszem, ha a mennyország tényleg ilyen volna, az nekem inkább a pokolhoz hasonlítana.) Jézus viszont nem így mutatja be számunkra Isten országát. A mai nap két dolgot kell megértenünk:  Az Isten Országa nem egy távoli, jövőben létező hely, vagy állapot.  Jézus Krisztus személyesen hozta el Isten Or...

„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” (Rómabeliekhez írt levél, 15. fejezet 13. vers) A Bibliában számtalanszor olvashatunk arról, ahogy az apák, nagyapák megáldják gyermekeiket, unokáikat. Megáldásuk azonban több mint szimpla jó kívánságok felsorolása. Az atyai áldás jelentette a bennük lévő reménység és istenhit továbbadását, illetve előrevetítette és megerősítette az utódoknak az Isten tervében való szerepét. Például, mikor Jákob halála előtt megáldja József két gyermekét, a kisebbre Efraimra, rakva jobb, az idősebbre Manasséra téve bal kezét, amit József ugyan helyesbíteni akar, de Jákob ’látja’, hogy Efraim túl fogja szárnyalni testvérét, hiszen tőle származik Mózes utóda, Józsué. S olyan szép dolog, ahogy a zsidó apák ma is gyakorolják ezt a szokást. Szombat és ünnepek előestéjén kezüket gyermekeikre teszik és „ tegyen téged Isten olyanná, mint ...

„... mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. ” Apostolok Cselekedeteinek könyve 18. fejezet 10. verse Amikor az ember új helyre költözik, rengeteg kihívással kell megküzdenie. Kezdve azzal, hogy a legalapvetőbb hivatali ügyek elintézésének a pontos helyét sem tudjuk, egészen addig, hogy hol érdemes, tojást venni. Barátok, rokonok, ismerősök nélkül kicsit lassan indul be a gépezet. Nincsenek ismerős arcok az utcán, és úgy tűnik, gyakran átrendezik az épületeket is. Jártam már úgy hogy azt mondtam: „Tegnap ez a ház még nem volt itt... vagy igen?” Idővel azonban ez egyre jobb és jobb lesz, könnyen megy a tájékozódás, otthonosan mozgunk az üzletekbe, és néha egy-egy ismerős arc integet vissza ránk a buszon. Ez mind csak idő kérdése, de egy ilyen költözésnél megkérdezhetjük: „Mit keresek én itt? A régi jobb volt!” Ezekre a kérdésekre az Istennek van válasza! Mégpedig az, hogy azért vagy abban a városba...

„Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács evangéliuma 2:10-11) A betlehemi pásztorok többnyire kedves kis mellékszereplők Jézus születésének történetében. Jól megférnek a jászol körüli báránykák és bocik mellett. Nem volt akkor sem egy túlságosan megbecsült foglalkozás a pásztorkodás. Ezek az emberek szinte éjjel-nappal az állatok mellett voltak, nyilván kellően birkaszagúak, és magukon viselték az éjszakai „műszak” gyötrelmeit. Mégis, az isteni terv úgy látta jónak, hogy ezek az egyszerű emberek hallják meg elsőként az igazán jó hírt, a Megváltó születését. Persze, közel is voltak, a betlehemi dombokon őrizték nyájukat, de nem lett volna illő dolog Jeruzsálemben – talán épp a templomban bejelenteni a nagy eseményt? Máté evangélista beszámol a napkeleti bölcsek érkezéséről is, akik a különös csillagot követbe...

„Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket. Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket! Éljetek egymással békességben!” Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:12-13  Az adventi várakozás heteit élve, év vége felé közeledve vegyes érzések tolonganak a szívedben. Egyrészt teljesen kifáradtál, és legjobban azt szeretnéd, hogy az év végével a téged nyomasztó problémáknak is vége legyen. Valamint az se lenne rossz, ha átlépve az új esztendőbe, varázsütés-szerűen elmúlna rólad ez a kipihenhetetlen kimerültség, és úgy indulhatnál neki az előtted álló útnak, mint aki két hónapot nyaralt egy nem túl sűrűn lakott szigeten.  Ingerlékenyebb vagy és nem okoz gondot számodra, hogy meglásd a dolgok negatív oldalát. Ugyanakkor érzed azt is, hogy ez egy különleges időszak, vágysz a szeretet, megbecsülés, elismerés után, és másokat is jó lenne megajándékozni azzal, hogy kifejeze...