Elvarázsolt kastély
„ Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. ” ( Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezet 12. vers ) Ó, az a néhai budapesti vidámpark! Gyermekkorom egyik legnagyobb élménye volt; a favázas hullámvasút, a megannyi összevissza pörgő, forgó hinta, no és az elvarázsolt kastély a megannyi homorú, domború és girbegurba tükörrel. Emlékszem, milyen nagyokat kacagtunk, mikor megláttuk magunkat összezsugorítva, vagy épp elnyújtva. Pál sorai szerint az egész életünk olyan, mint egy elvarázsolt kastély, ahol szinte semmi sem az, aminek látszik, ahol sokszor csapdák és rémisztő dolgok lesnek ránk. Amit pedig mi látunk belőle az a valóságnak csak egy torzított szelete, mint amit a simára csiszolt bronz, vagy ezüstlapokban láttak, melyeket az ókorban tükörként használtak. Ahogy az apostol írja; Most, ebben az állapotunkban, a bűnös és korlátolt érzék...