reggeli dicséret

Hallanak, de nem értenek „Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!” (Ésaiás próféta könyve 6,9.) Talán az egyik legfélelmetesebb kijelentések közé tartozik a ma reggeli ige. Az Örökkévaló Isten szava érthetetlené válik az ember számára. Hogy juthatunk idáig? Ez semmiképpen nem az Isten átka. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy az ember személyes döntéseit megkerülve nem engedné, hogy megértsük akaratát. Jézus maga magyarázza ezt a kijelentést Máté evangéliuma 13. fejezetében, ahol a magvető példázatát mondja el. Hallgatói nem értik és a tanítványok sem, ezért megkérdezik, hogy miért példázatokban beszél. Jézus válasza a következő: „Hogy beteljesedjék rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván haljatok, és ne értsetek és látván lássatok, és ne ismerjetek.” Majd a tanítványoknak megmagyarázza a példázatát. A hallgatok – és az emberek általánosan - két féle képen viszonyulnak a hallottakhoz, bár nem ért

Nem hallgathatunk „Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem.” 1Korinthus 9:16 Az evangéliumról általában az Újszövetség első négy könyve, vagyis a négy evangélium jut eszünkbe. De az evangélium nem könyv, vagy papiros, hanem a mindennapi életben megtapasztalható szeretet, valóságos segítség. A szó magyar jelentése: „jó hír”, Isten szeretetének, a bűntől való megszabadításának a jó híre. Olyan hír ez, amit minden embernek hallania kell, e nélkül jövő reménytelen. Az evangélium tehát nem más, mint Isten megoldása a tőle eltávolodott ember számára. Pál apostol arra kapott elhívást, hogy Isten szeretetének jó hírét ismertté tegye minden ember előtt: „prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangéliumát” (18. vers). Mennyit fizetnénk, ha előre ismerhetnénk a jövő heti lottósorsolás nyerőszámait? Talán még a nyeremény felét is odaígérnénk. S mennyit ér számunkra Isten evangéliuma? A tömeg sz

Jézus példája "Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." Péter első levele 2:23 Az emberi logika így mér: adjuk mindig azt, amit kaptunk. Az emberi gonoszság úgy tartja, hogy adjunk többet, mint kaptunk. Csak az isteni szeretet tanítja, hogy a gonoszságot kizárólag a jóval lehet legyőzni. Még logikusabb is, mint amit mi logikusnak tartunk, legalábbis matematikailag. A mínusz ötöt elmozdítani a negatív számok erdejéből összeadással egy másik mínusz számmal nem lehet, minél nagyobb abszolútértékű számot választunk, annál kisebb eredményt kapunk. A legkisebb nemnegatív számhoz is plusz ötre van szükség. És akkor még mindig csak a nullánál vagyunk. Hogyan működne másképp a lélek világában? Jézus bemutatta itt a Földön, hogy milyen Isten. Amikor joga lett volna gyalázkodni, akkor imádkozott a gyalázóiért. Amikor nem volt mentség, akkor Jézus a tudatlanságot hozta fel enyhítő körülményként a kín

Feleletre készen „Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” (Péter első levele 3. fejezet 15.verse) Mikor elolvastam a mai reggeli dicséretet, emlékeztem, hogy két hete is éppen erről a versről írtam, s mivel december 24.-e van, a nagy készülődés miatt szinte csak a rendszeres látogatók számára lenne észrevehető, ha idemásolnám a korábbi szöveget. De nézzük, mit üzen ma ugyanaz az Ige: Ma este a legtöbben együtt leszünk szeretteinkkel, finomságokat eszünk és kisebb-nagyobb ajándékokkal lepjük meg egymást. Tesszük mindezt azért, mert jó együtt lenni, mert jó finomakat enni, és mert jó adni. Ünnep van. Karácsony, Jézus ’születésnapja’, a szeretet ünnepe. Mégis még a kereszténynek mondott otthonokban is csak alig esik szó magáról az igazi ’ünnepeltről’, nem beszélve arról, hogy Jézus neve egyik fa alá tett csomagon sem szerepel. Még ha csak szeretet

Dicsőíttessék „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. „ János evangéliuma 15:8 Amikor a felkérést kaptam, hogy osszam meg a ma reggeli igéről a gondolataimat, éppen a következő, szombati prédikációmon gondolkodtam. Az járt a fejemben, hogy Máté evangéliuma elején milyen gyakran található az a szó, hogy IME. Megnéztem, pontosan hétszer. Ez a görög látni igének egy rendhagyó, felszólító alakja . Így lehetne lefordítani, a mögötte lévő indulattal, hangsúllyal, hogy „Odanézz” vagy „ Most figyelj”. Ezt szoktuk mondani, amikor valami figyelemfelkeltő dolog történik velünk, amikor oldalba lökjük a társunkat, hagyd félbe most a dolgodat, oda figyelj ez sokkal fontosabb. Az Újszövetség írói akkor használják ezt a szót, és hisszük, hogy a Szentlélek vezette őket, amikor valamit nyilvánvalóan Isten cselekedett. Amikor valami nagyon fontos esemény történik, és egyértelmű, hogy maga az élő Isten hajtotta azt végre. Ilyenkor szerepel a Bib

Az Úr időzítése „Az Úr nem késik el az ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják róla. Nem késik, hanem türelmesen vár ránk. Azért vár, mert nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt akarja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkodását és életét.” (Péter 2. levele 3:9, Egyszerű fordítás) „Miért késel jézus…?” – így kezdődik az egyik kórusmű. Emlékszem, hogy amikor vagy 15 évvel ezelőtt ezt hallottam, igen elgondoztatott ez az egyébként szép ének. Lehet-e késésről beszélni, ha nincs időpont meghatározva? Ha megbeszélünk valakivel egy találkozót, mondjuk este 6 órára, és nem vagyunk ott, csak vagy fél órával később, joggal méltatlankodhatnak, hogy mennyit késtünk. De ha azt mondom: „majd megyek”, akkor nincs mihez viszonyítani a kérdést. A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy milyen jogon kérjük mi számon Istent? Van egy elképzelésünk a dolgok alakulásáról, mi ismerjük a próféciákat, látjuk a jeleket, eseményeket, és azt mondjuk, hogy elvileg

Isten beszédének hallgatása „Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására.” Ámósz 8:11 Kitől várjuk el a tanácsot? Bocsánat… Várjuk egyáltalán a tanácsot? Amennyiben igen, milyen kritériumokat kell teljesítenie az illetőnek? Bizonyára legyen okos, tapintatos, és nem baj, ha más is felnéz rá. Hívő ember számára az is előny, ha a személy próféta. Isten akaratának tolmácsa. Nos, képzeljük el, ahogyan a Kr.e. VIII. században felfigyelünk egy kisebb tömegre Szamáriában, Izrael fővárosában. A kíváncsiság közelebb hajt. Halljuk, amint a tömeg egyetértően mormog. „Hát nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fog beszélni.” „Igen” – vágja rá a másik – „Ki gondolná, hogy egy barompásztor ilyen jól beszélne.” „Néha fügét szed!” – vágja rá a harmadik. Az ember, aki beszél a próféta. Se iskolája, se szókincse: amolyan falusi ember fügelevél ruhában. Hát, nem éppen az az