reggeli dicséret

“Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Zsoltárok könyve 121:7-8 Dávid, az üldözött király. Pontosan tudja, hogy milyen érzés, amikor a feje felett összecsapnak a hullámok, amikor a világ épp ellene van. Ismeri az érzést, amikor a nyomában van az ellenség. Tudja milyen, amikor egy hajszálon függ az élete. Tőle a fenti szavakat valahogy el tudom fogadni. Isten ígéretet tett neki, hogy mellette lesz, és vigyáz rá, és ő bízik benne. Mindent feltenne erre az egyetlen egy lapra, mert ismeri azt, aki tette az ígéretet. Isten barátjának hívja, és nem hiába. Mint barátot üdvözli, és viszonozza azt. Milyen szép is egy ilyen kapcsolat. Tanulhatunk ebből a bizalomból. Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, amikor épp küzdünk és küszködünk, Isten mellettünk van, és velünk küzd. Persze csak akkor, ha engedjük Bizalmunk lehet benne, mert megígérte, hogy megőriz. Nem azt jelenti, hogy nem lesznek problémák. Még azt sem, hogy nem

 "Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel." Zsoltárok könyve 77:15 Elmúlt az éjszaka. A hajnal első fénye aranylik a keleti látóhatáron. A napfény megcsillan a víz tükrén, az ablaküvegen, az utakon megjelenő egyre sűrűsödő járműveken. Lassan beindul az élet, a nyüzsgés. Kis idő múlva nyoma sincs az éjszaka csendjének, rezdületlenségének. Egy-két óra múlva már eszünkbe sem jut, és szinte már el sem tudjuk képzelni, milyen mozdulatlan, sötét és zajtalan volt az éjjel. Ehhez hasonlóan, egy mozdulatlan, sötét és zajtalan éjszakán nehéz felidézni a nappal világosságát, lármáját, eleven forgatagát. Különösen akkor igaz ez, ha álmatlanul fekszem az ágyon és nem tudok elaludni. Nem lehet mit tenni, nincs akihez odafordulhatnék, akit megszólíthatnék. A nyomasztó gondolatok, az élet nyugtalanító kérdései is könnyebben találják meg ilyenkor az elmét. Olyan távol van még a reggel, hogy szinte úgy tűnik, többé nem is fog eljönni. De akármilyen sötét és hoss

"Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!"  Zsoltárok könyve 51:19 Az 51. Zsoltár, melyből a mai szakaszunk is származik, egy különleges, sőt, tragikus eseményből született fohász. Dávid, az (ekkor még) egységes Izrael királyaként sikert sikerre halmoz, népszerűbb, mint elődje, Saul, ám ahogy ezt mondani szokás, "a nagy hatalommal nagy felelősség is jár". Ez az, ahol Dávid elvéti a célt. Királyként nem volna probléma, hogy megkívánja egy alattvalójának feleségét. Nem etikus, főleg nem manapság, de talán a történetnek ezen pontja felett akár még szemet is hunyhatunk, legyintve, hogy "régen máshogy mentek a dolgok." De a gyilkosság, az egy egészen más kategória. De megtörténik. Dávid gyermeket vár Betsabétól, Uriás, a legjobb katonáinak egyike, a nő férje pedig kalkulált gyilkosság áldozata lesz — mint egy rossz telenovella, azzal a különbséggel, hogy ez a való élet. Nátán próféta Isten utasításá

  „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.”  ( Máté evangéliuma18. fejezet 3. vers ) Csöppnyi kis malac. Már csak te maradtál. Mindenki magamra hagyott. Pedig mennyi barátom volt, akikkel együtt ettem, ittam, mulattam. Hát igen, most már látom, hogy csak a pénzem kellett és nem én. Csak kihasználtak. Persze, én sem vagyok jobb, hiszen én is ezt tettem szegény apámmal. Az én szerető apámmal. Hogy fájhat a szíve még most is miattam. Főleg, ha látná, hogy hova jutottam. Disznópásztor? Ez aztán a karrier! Pedig milyen nagyra voltam magammal, mikor odaálltam elé és azt mondtam neki: Én már felnőtt vagyok. A saját életemet akarom élni! Többet nem kellenek a tanácsaid, és nem kell a segítséged! Add ki a vagyonból a rám eső részt! Csöppnyi kis malac! De jó lenne, ha én is olyan kicsi lehetnék megint, mint te. Ó, de jó lenne ismét kisgyermekké válni! És csak ülni az apám ölében, fogni

„Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az Úr is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak.” Mózes első könyve 18.fejezet 19.vers   Egy időben elgondolkodtam azon, hogy jogot tanuljak. Kiváló karrier lehetőség, kiemelkedő kapcsolatrendszer és jó fizetés. Tulajdonképpen nem is lett volna lehetetlen, de valószínűleg nem lettem volna sikeres, mert hiába a tudás, ha a képesség nincs meg hozzá. Minden munkához elhivatottság és megfelelő muníció kell. Ezekkel és persze a megfelelő tudással garantált a siker. Bár jogot nem tanultam, azért a törvény és a törvényesség, illetve a „mindennek van következménye” elv megjelenik a mindennapokban és nem csak nálam, hanem minden embernél, sőt Istennél is. Sokszor hallottam már, hogy Isten a paradoxonok Istene. Hogy mit is jelent ez? Maga a szó, hogy valami paradoxon azt jelenti, hogy ellentmondásos. Isten ellentmo

  "Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindannyian futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant..." Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 9. fejezet 24-25. vers Emlékszem, amikor először kezdtem futni másfél kilométer után kidőltem. Meg kellett állnom, mert nem kaptam levegőt, pörgött a szívem és úgy éreztem egy lépést sem tudok már tenni. Évek alatt azonban eljutottam a negyed-, majd a félmaratoni távig és célommá vált a maratoni táv is. Számos emlékérmem van sok közösségi futásért, amin elindultam egyedül, vagy másokkal együtt, akár csapatban. Pedig azt mondtam régen: csak akkor fogok futni, ha kergetnek. Ez volt az a sport, amit sohasem akartam magamnak, leginkább a monotonitása miatt. De a tájfutás mégis megváltoztatott. Reggel a madarak csicsergése, a tovasuhanó bokrok, fák, a

„Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom.” Hóseás könyve 14:4-5 Ezen a világon semmi sem fekete-fehér. Ugyanaz a személy, fogalom, hely vagy esemény az egyik ember szemében pozitív érzéseket, a másikéban pedig akár fájdalmat ébreszt. A gimnáziumi évekre az egyik kellemes nosztalgiával, míg a másik gyomorgörccsel gondol vissza. Az esküvőjének dátuma jelentheti egyik ember számára élete legboldogabb napját, míg egy másik ember esetében, aki tételezzük fel, bántalmazó kapcsolatban él, egy olyan fordulópontot, amikortól számolva pokolba fordult az élete. Ugyanígy van ez az édesanyával is. Az egyik ember számára a hős, a kapaszkodó, akire mindig számíthat, a feltétel nélküli szeretet megtestesítője, egy másik számára a nagybetűs hiány, mert már nincs az élők sorában, a harmadik számára pedig az elhanyagolást, a kiszámíthatatlanságot, a veszélyt jelent