Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 8, 2009
Ne állj bosszút! „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr.” Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet 19. verse Elég félelmetes arra gondolni, hogy Isten bosszúálló, aki indulatból fizet meg az ellene és a hívei ellen elkövetett bűnökért. Így a keresztények bosszúról való lemondása sem tűnik olyan nagy önmegtartoztatásnak, hanem inkább a káröröm egyfajta megnyilvánulásának. De ha jobban megvizsgáljuk a szöveget, akkor láthatjuk, hogy ekdikészisz görögszó elsődleges jelentése: igazságszolgáltatás, megvédelmezés, és csak a másodlagos jelentése: büntetés, megtorlás, bosszú. Isten nem bosszút áll, hanem igazságot szolgáltat. Tettének célja nem pusztítás, hanem a jobb belátásra bírás. Mi alkalmatlanok vagyunk az igazságszolgáltatásra, mert nem látjuk át a körülöttünk, sőt még a velünk történt eseményeket sem. Ezért a mi igazságszolgáltatásunk csak bosszúállás lenn
Aminek mi is örülnénk… „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” Máté 7:12 Jézus tanításainak a végén gyakran találunk summás kijelentéseket. Ez a vers is egy ilyen rövid, de tömör kifejezésekbe foglalt, nagyon tartalmas összegzés. A 7-11 versekben az imádságról, illetve kérésről elhangzott tanítás veleje összegződik itt. Jézus arra buzdít bennünket, hogy bátran kérjünk Istentől, mert ő örömmel ad a hozzá forduló gyermekeinek. Példának a szülő-gyermek kapcsolatot idézi. Amennyire magától értetődő és természetes dolog, hogy a szülő csak jót kíván adni gyermekének, ugyanígy Isten is csak jót készít az őt szeretőknek. Sőt, amennyivel Isten hatalmasabb és szentebb az embernél, annyival jobbak az Ő ajándékai a mieinknél. Ennek a példának a kapcsán hangzik el a 12. vers tanítása: mivel Isten ilyen jó hozzánk, ezért mi is legyünk jók embertársainkhoz. Egyébként is az egész Ószövetség errő
Csodálatos békesség "Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Pál levele a filippibeliekhez 4:7 Csodálatos ígéret! Ma a békességre van a legnagyobb szükségünk. Valami olyan békességre, ami minden értelmet meghalad. Pont ilyent ígér nekünk ez az ige. Miért van szükségünk erre a békességre? Mert mi mindenért szeretünk aggódni. Sokszor nem tudunk nem aggódni. Isten megmondta a receptet az örökös aggódásra. Miért aggódunk? Mert sokféle kérésünk és vágyunk van, de mi kisebbek vagyunk az elérendő célnál, ezért ki vagyunk szolgáltatva egy rajtunk kívül álló hatalomnak. Az ember mindig igyekezett menekülni ebből a kiszolgáltatott-függő helyzetből, mert maga szerette volna irányítani teljesen az életét. Pedig teljesen reménytelen mindentől és mindenkitől függetlenül élni. Nekünk embereknek függnünk kell valakitől. Ez a Valaki pedig nem kiszolgáltatottságot, hanem ráhagyatkozást kér tőlünk. Az aggódás
Akik nem fáradnak el „De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás könyve 40. fejezet 31. vers) Mind a mai napig szeretek kerékpározni, annak ellenére, hogy ma kevesebb időm van rá, mint kamasz koromban. Akkortájt, főleg hosszabb távokon tekertem. Nemegyszer 150-180 km-t is hajtottam egyhuzamban. Közben mindig volt olyan időszak, úgy két-három óra után, amikor már-már feladtam az egészet. De aztán, ahogy túllendültem ezen a holtponton többé nem volt probléma. Mivel ez az egyik kedves Igém, akkortájt ezt festettem a biciklim vázára és, mikor éreztem elfogyott az erőm, lenéztem és erőt adott, lelkesített. Ugyanakkor azt tapasztaltam, minél rendszeresebben kerekeztem nagy táv előtt, annál rövidebb volt a holtponti időszak. Azt hiszem, ez így van minden sportágban, ha valaki eredményt akar elérni, annál többet edz. Így van ez a zenében is. Ha egy új, nehéz darabot odaadnak egy muzsikus
Az Úr vezet „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” (Példabeszédek 16,9) Olykor hatalmába kerít a megelégedettség, hogy milyen hatékonyan is vezetem az életem. Máskor meg búnak eresztem a fejem, mert éppen küzdelmes időszakot élek kereszténységemben. Gondolom a kedves olvasó is tapasztalta már a fenti kísértést, és megannyi fájdalmas következményét. Salamon sok évtizedes élettapasztalata, az Istennel való járás éveinek esszenciáját így határozza bölcs „egymondatában”: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” Ma úgy mondanánk, a keresztény ember (de bizonyos értelemben a Istenben nem hívő is) Isten vezetését, élvezheti. Olyas Valaki irányítását, aki soha életében nem hozott hibás döntést. Az igevers első rész beszél arról a feladatról, amit minden felelős kereszténynek meg kell tennie időről-időre. Ez nem más, mint a tervezés. Meg kell határoznom egy életpályát, amelyhez képest értékelhetem a felmerülő eseményeket. Ezt mai
Maradandó kincs gyűjtése „hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.” Máté evangéliuma 6:20 Mostanra már a legoptimistább emberek is belátják, hogy valóban bajban van a világ gazdasága. Lassan mindannyian érezzük a problémákat saját bőrünkön, vagy ha még nem is, a bizonytalanság szelét érezhetjük. Amikor Jézus a mennyi kincsek gyűjtéséről beszélt nem volt ilyen napi aktualitása üzenetének. Nem a válság miatt beszélt a földi és a mennyei kincsekről, mert nem is ezzel függ össze. Van egy érdekes dolog a sorok között. Jézus nem mondja el, mit ért „kincs” alatt. Nem is az a fő kérdés, hogy mi a mi kincsünk, hanem az, hogy mit kezdünk vele, ott lesz e az a mennyben. Ha nem vihetünk magunkkal semmit sem a mennybe, akkor milyen „gyűjtésről” lehet itt szó? Az új Jeruzsálem leírásában arról olvasunk, hogy arany lesz az utcakő, drágakövek, hatalmas gyöngyök vesznek körül bennünket.
Utolér a büntetés „De ha nem így cselekszetek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.” Mózes 4. könyve 32:23 Senki sem szereti azt a szót: büntetés. Nem is szeretjük, ha ott lebeg felettünk. Inkább próbálkozunk pozitív célokat kijelölni és elérni, és inkább a dicséret erejével ösztönözni magunkat. A büntetés szó mögött mindig azt feltételezzük, hogy van valami rossz, amit elkövettek. De ez nem mindig van így. Valamikor réges-régen Izrael népének egy szigorú büntetést kellett elszenvednie. Az ígéret földjének határán megtorpantak. Elkedvetlenedtek, mert meghódíthatatlannak látták Kánaán földjét. A következmény 40 év pusztai vándorlás lett, ami alatt ez a generáció kihalt. Vajon miért a szigorú büntetés? Talán azért, mert hit nélkül amúgy sem hódíthatták volna meg az „Ígéret földjét”. Elgondolkodtató. Utolér a büntetés, ha Isten hatalma helyett a nehézségekre összpontosítasz! Idézett igénk erre a történetre emlékezteti azt az új generáció