reggeli dicséret

„ Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. ” Zsoltárok 37:4-5. Néhány hete megint összezsúfolódtak a teendők. Komolyan stresszeltem, hogyan jutok mindennek a végére. Korán keltem, későn feküdtem, napközben hullafáradtan próbáltam helyt állni, mégis úgy éreztem nem jutok soha egyről a kettőre. Aztán mintegy varázsütésre, lépésről lépésre oldódtak meg a feladatok, egyik a másik után. S hogyan? Miért? Számomra ez a legcsodálatosabb az Istenben, amit rengetegszer megtapasztaltam már. Igen, ez az Ő ’annak ellenére’ való szeretete és kegyelme számomra a leggyönyörűségesebb. Az, hogy ’annak ellenére’ megadja szívem kéréseit, hogy kérném. „Mikor még számon sincs a szó”, már érti egészen és már ott is a megoldás. Az, hogy ’Annak ellenére’ adja a jót, az áldásait, a segítségét, önmagát, hogy meg sem érdemlem, hisz Róla elfeledkezve, csak a magam erejére támaszkodva küszködöm. Az, hogy...

  „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” Zsoltárok 51:3-4 Kegyelem. Számomra ez az a fogalom, amivel minden nap össze kell barátkoznom és meg kell értenem, hogy mit is jelent számomra. Olyan sokat   lehet rajta elmélkedni és végig gondolni, hogy a bibliai idők hősei hogyan tapasztalták meg Isten kegyelmét életükben. Ezen történetek mindig sok erőt adnak. Amikor Jákobra   vagy Dávidra tekintek, mindig eszembe jut, hogy   Isten nélkül egyszerű emberek voltak, akik életükben hibákat követtek el. De, mégis   többek voltak egyszerű, hétköznapi embereknél. A hibák sokszor ejtenek repedéseket vagy egyenesen hasadékot életünkben. Egy-egy mélységben eltöprenghetünk, hogy vajon Isten mellettünk van-e még.  Engedje meg a kedves Olvasó, hogy egy személyes tapasztalatot osszak meg. Évekkel ezelőtt, egy szilveszteri összejöv...