reggeli dicséret

Ellen G. White : Jézushoz vezető út, részlet " Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer " (Péld 28:13). Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek, melyek alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan vagy lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges hosszú és fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak alávetnünk magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk, hogy ily módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja: kegyelmet nyer. Az apostol a következőket írja: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki egyedül bocsáthatja meg azokat; hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani

„Nem mindenki, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! – megy be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” Máté 7:21. Szigeti Jenő professzortól hallottam először a ’Jaj Istenem!’ keresztényekről. Amikor baj van, akkor, jaj, Istenem! Amikor az élet úgy kívánja, akkor büszkén, tán kérkedőn kihúzza a mellét: Én kérem szépen keresztény vagyok! Rögtön tudja, hogy X-et „megverte az Isten!” Gyönyörűen fúj gyerekkorából megmaradt szólamfoszlányokat néha Noét összekeverve Péterrel. Máskor meg felsóhajt: Jaj Istenkém, most segíts! Szó szerint idézi a Bibliából, hogy „ezer betelik, kettő nem!” – merthogy a régi öregek azt mondták, ez is benne van a Bibliában. (Egyébként nincs benne) Nem elég! Egyáltalán nem elég! Nem elég azt mondani, hogy Uram, Uram! Kevés! Váczi Mihály is erről írt: Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el; jövőnket - tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Ha hit

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. " (Jakab levele 4:6-8) Az önvédelem bibliai formáit találjuk ebben a szövegben. Mi emberek kitaláltunk már mindent, ami helyettesíti az igazit és hosszútávon kiderül, hogy nem használható, ezért megalkottuk az önvédelem helytelen formáit. Ez pedig a világgal való barátság és a kevélység. Az ellenségeskedést, amit a bűneset után Isten ajándékozott az embernek - és nem megátkozta vele, hanem megajándékozta vele - fel lehet oldani, legalábbis a szabad akarat engedélyt ad rá. Mégpedig egyetlen módon, ha békét kötünk az ellenséggel. Ha megszűnt az ellenségeskedés, akkor valószínű, hogy békét kötöttünk az ellenféllel. Másként

„A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.” (Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. vers) Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen következménye van a helyes, illetve a nem jól megválogatott szavaknak. Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat! Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam. Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét. És ami mindennél fontosabb; a szelíd szó átformálja az életet. Egy történet szól a tizenegyedik században élt Samuel ibn Nagrela, spanyol zsidó költőről, aki Granada királyának vezírje volt. Egy napon valaki a király jelenlétében elkezdte szidalmazni Samuelt. Mindenféle hazug rágalmakat hordott össze róla. A király értesítette minderről főemberét és megparancsolta neki, hogy büntesse meg azt az e

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Ján.15,5. Óh, Istenem! Hányszor volt már életemben jánosi heveskedés, péteri ígérgetés, júdási árulás….! Hányszor voltam túl magabiztos, amikor csodálatos módon a hitetlenség hegyei zuhantak a tengerbe kéz érintése nélkül, amikor még az ördögök is engedve hatalmas szavadnak, minden a terveim szerint sikerültek, amikor valóban megtelt a szám nevetéssel, és dicséretet énekeltem….! A dolgos nap utáni halk estében, hallgatva a madarak csodálatos muzsikáját úgy éreztem, semmi sem lehetetlen, minden úgy történt, ahogyan a mennyei könyvekben meg volt írva….! Gondolatban átéltem a vízen járás csodáját, és határozott léptekkel haladtam Feléd, mint akit senki sem állíthat meg….! Mégis, valahol rövidzárlat keletkezett, valami kavics került a fogaskerekek közé, és hirtelen félni kezdtem! Amit eddig szorgalmasan, tervszerűen felépítettem, most kártya

„ Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. ” Zsoltárok könyve 86:11 Az elmúlt két hónapban csupa olya helyeken jártam, ahol korábban soha nem voltam. Térkép segítségével általában eljutok az adott úti célhoz, de a legjobb dolgom akkor volt, ha valaki helybéli elnavigált. Találkoztunk egy könnyen megtalálható helyen és aztán csak követnem kellett a megérkezésig. Az Úrral már jóval több, mint két hónapra járok együtt, és sokszor hiszem azt, hogy elég jól eligazodok már a világ dolgaiban. Aztán újra és újra rá kell jönnöm, hogy jobb lett volna az Ő vezetésére bíznom magam. Az Isten országába is vezet egy út. Ez alatt azt értem, hogy van egy mód, ahogyan oda lehet jutni. Nem a csillagászok és űrkutatók mutatják az utat. Nem is a lelkünk mélységeit kutató szakemberek adnak útbaigazítást. Még csak nem is a bennem lakó „isten” hozza létre az átjárót a jobb világba. Isten útja világos, egyenes, igaz. Nem könnyű – ezt soha nem mondta. Meg

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Pál levele a Galatákhoz 5:13 Annyi dolog köt ebben a világban, és nem tudod felszabadultan élni mindennapjaidat. Kötnek a szokások, az íratlan szabályok, a végzettséged, a rangod, a társadalomban betöltött szereped, az időd és energiád, és már meg sem próbálkozol másként tenni. Inkább elfogadod, hogy ez így megy manapság, és nem teszel meg valamit a másikért, a másik javáért, mert az hozzád túl méltatlan. Ebben a nagy szabadságban, amiben élünk, az idő észrevétlenül megkötözött, és alig bírsz szabadulni. Százszor könnyebben rávágod valamire, hogy sajnálom, nincs időm. '48 ifjai már rég nem harcolnak, de ugyanúgy nincs szabadság. Különböző okokra hivatkozva utasítod el, hogy valami jót tegyél a másikért. Isten ma reggel azzal az üzenettel várt rád, hogy az igazi szabadság több ennél; az a jó tettekre tesz szabaddá. Jó tettekre, amikor a mási