reggeli dicséret

Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. Példabeszédek könyve 20. fejezet 4. verse Nem mindegy, mit tanul meg az ember a szüleitől. Emlékszem mennyire szerettek minket a szüleink és meg akartak kímélni attól a kemény munkától, amibe nekik részük volt. Apukám mindig csak azt hajtogatta: "A ti dolgotok a tanulás! Minden gyereknek tanulnia kell." - és így is cselekedett. Nem tanított bennünket a kétkezi munkára. Nem nagyon tanított a kert művelésére, a szén lapátolására, amikor meghozták a tüzelni valót, de még a legtöbb szerszámot sem ismertem, hogy mire kell használni. De azt elfelejtette, hogy így lemaradt a lecke a kitartásról, a szorgalomról a munka jól megérdemelt gyümölcseiről is. A tanuláshoz azonban ez is kellett. Így aztán az iskolában is olyanok voltunk, mint otthon. Emlékszem mekkorát nevettem azon, amikor az egyik haver - a házi feladat mulasztására - kijelentette: "A lustaság fél egészség!" De lett bizony gond, amikor el kezdtek rom...

"Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban" Példabeszédek könyve 18.9 Nagypapám mesélt egy munkatársáról, aki bármilyen helyzetben képes volt elaludni. Időnként meg kellett keresniük a gyártelepen, mert elküldték valamiért, de nem jött vissza, útközben elaludt valahol. Persze elmondta azt is, hogy beteg volt az illető, ezért történtek ilyenek vele.  Ez a bibliavers azt a kérdést veti fel, hogyan állunk hozzá a feladatainkhoz? Úgy, hogy lehetőleg "más is hozzáférjen"? Az, ahogyan nekikezdünk egy-egy feladatnak, meghatározza azt is, hogy mire fogunk vele jutni. Előfordulhat olyan, hogy magának a feladatnak az elvégzése kevesebb időt és erőfeszítést igényel, mint az, hogy összeszedjük magunkat, és végre igazán hozzákezdjünk. Ha valaki ezzel küzd, lehet, hogy felmenti magát azzal a gondolattal: ha neki sem kezdek, akkor nem ronthatom el. Pedig nem csak konkrét hibázással okozhatunk kárt, hanem azzal is, ha valamit hamarabb,...

„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.” (Példabeszédek 13:4) Vágyai, igényei mindenkinek vannak, szeretjük a jobbat, a szebbet mindenből. De ahogyan a népi bölcsesség is tartja: „senkinek sem repül a sült galamb a szájába”, mert bizony az eredményekért, a gyümölcsért meg kell dogozni, ami sokszor kemény, fáradságos munkát igényel. Ahogyan szép magyar költőnk, Váci Mihály is megfogalmazta: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell: a jószándék kevés!” (Váci Mihály, Még nem elég) Alapigénkből megérthetjük, hogy az előrehaladás, a gyarapodás, a fejlődés a tevékeny élet gyümölcse. A tétlenség, a lustaság nem teremhet gyümölcsöt. Ma sokan szeretnének egyről a kettőre jutni effektív munkavégzés nélkül. Sokan nem értik, hogy a világ rendje, - amit maga Isten alkotott meg - nem ezen a módon működik. Isten úgy tervezte, hogy tényleges munkavégzés eredményeképpen juthatunk előbbre. Már a Biblia első lapjai...

„A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.” (Példabeszédek könyve 20. fejezet 4. vers) Volt egyszer egy földműves, aki nagy szorgalommal igyekezett kilépni a szegény paraszti sorból. Nap, mint nap kora reggel befogta egyetlen ökrét és vén szamarát az eke elé és egész naplementig fáradhatatlan munkálkodott. Egy nap aztán az ökör azt mondta az öszvérnek: - Én olyan fáradt vagyok, semmi kedvem ma is kimenni a földre. Gyere, játsszunk beteget és ma pihenjünk egy kicsit. A vén öszvér így válaszolt: - Nem. A munkát most kell elvégezni, aztán majd pihenhetünk. Hajnalban mikor jött a földműves, látta a földön elnyúlt ’nagy beteg’ ökröt, úgy döntött aznap nem fogja be az iga elé. Friss szénát, vizet és abrakot rakott elé. Minden kényelmet megadott neki. Este, mikor az öszvér hazaért a szántásból, az ökör megkérdezte; - Hogyan boldogultatok? - Hát nélküled nem sokra jutottunk, de azért haladtunk valamicskét. - válaszolt az öszvér. - Aztán beszélt-e rólam a gazdánk? - Nem sz...