reggeli dicséret

“De az Úr ezt mondta Mózesnek: Talán kevés ehhez az Úr ereje? Most majd meglátod, beteljesedik-e az én szavam, vagy sem.” Mózes negyedik könyve 11. fejezet 23. vers Szeretem Isten humorát. Általában este van időm Bibliát olvasni. Ilyenkor sokszor fordul elő, hogy olvasom, majd hangosan felnevetek, amit a feleségem nem teljesen ért. Elmondom neki, és jobb esetben meg tudom magyarázni miért vicces amit látok. Rosszabb esetben csak nézünk egymásra mint Nóé meg a harmadik teve. A fenti történet csak egy mondat egy izgalmas párbeszédből. Mózes és Isten beszélgetnek. Mózes elmondja, hogy a nép húst akar, Isten meg azt mondja: “Nyugi! Megoldom!” Egy hatalmas vándorló nép éhes, nem tetszik már nekik az az étel, amit eddig kaptak, húst akarnak. Isten megmutatta mennyire szereti őket. Kaptak mannát (mennyei kenyeret), utat nyitott előttük a tengeren, erőt adott a harcokban, este tűzoszlopként, nappal felhőként ment előttük, és mégis most lázonganak. A nép már csak ilyen. De még Mózes sem ért sem

"A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog." Ézsaiás próféta könyve 9. fejezet 1. verse Valószínűleg mindannyian ismertünk olyan gyerekeket, akik csak úgy mertek elaludni, ha egy kis lámpa világított a szobában. Az is lehet, hogy mi magunk is ilyenek voltunk valamikor. Mindannyian szeretjük a világosságot, a fényt, mert ha látunk, az biztonságérzetet ad számunkra. A múlt héten az egyik este azt kérték a gyermekeim, hogy sétáljunk el a főtérre. Vajon miért? Ahogy a legtöbb településen, így a mi városunkban is az ünnep közeledtével fenyőt díszítettek, és karácsonyi fényekkel díszítették fel a főtér villanyoszlopait, épületeit. Ahol az adventi vásár szokott lenni – ami most elmaradt a járvány miatt – egy íves kaput, és egy nagy adventi koszorút is fénybe borítottak nagy fényfüzérekkel. Ezt szerették volna megnézni. De nemcsak ott láttunk sok fényt, hanem amerre mentünk, sok házon villogó, színes fénydíszek lógtak az erk

"Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.– Az Úr maga mondja ezt." Ézsaiás próféta könyve 40 fejezet 5. vers Azt gondolod, hogy ha Isten megjelenik, akkor az nagy zajt fog csapni, igaz? Mint az Air Force One, mikor megérkezik az Amerikai Egyesült Államok elnöke, vagy a tömeg zaja, amikor színpadra lép a zenekar? Azt gondolod, hogy fény és földrengés kíséri, mint a vulkánkitörést, vagy az atomrobbanást? Illés is ezt hitte. ( A királyok első könyve 19:11-12 ) A zsidók is ezt hitték. ( Máté evangéliuma  11:8 ) Ehhez képest a valóság nem is lehetne különbözőbb. Hiszen Isten dicsősége kisgyermekként jelent meg a földön. Hogy csendes volt-e? Azt nem mondanám. Váratlan? Minden bizonnyal. Ezen az estén (vagy egy teljesen másikon, nincs jelentősége) egy jászolban — még csak nem is bölcsőben — feküdt Jézus Krisztus, az emberiség megváltója és a világmindenség teremtője. Annyiszor hallottuk ezeket a szavakat, hogy mára már értelmüket veszítették. Betlehem, jás

  „És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”   ( Máté evangéliuma 21. fejezet 22. vers ) Itt az ünnep. Mit szeretnél? Mit kérsz ajándékba? Köszi, kedves vagy, de ne költsd feleslegesen a pénzed, nem kell semmi. Mindenem megvan. Vagy, ha esetleg nagyon akarsz valamit adni, akkor vegyél egy finom csokit, az elég lesz. Ismerős a szituáció? Mikor szeretnéd kifejezni a másik felé, hogy szereted, hogy fontos neked, ő pedig elutasít, vagy beéri valami átlagos pótszerrel. Csalódott vagy? Fáj? És mit érezhet a Mennyei Atya? Aki arra bátorít; Jöjj hozzám! Kérj tőlem! Mennyire fájhat neki a válasz: „Gazdag vagyok meggazdagodtam és semmire nincs szükségem” (Jel.3:17)! Miért kérnék és mit is kérhetnék én az Istentől? – mondják egyesek – Úgysem fogja megadni, amit szeretnék! Vagy, ha megadja, annak feltétele és ára van. Azt később viszonozni kell, ezért inkább nem kérek semmit. Mások pedig? Talán még mi is? Földhözragadt szívünkkel, csupán pill

  "Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja!"  Zsoltárok könyve 35.fejezet 27.vers  Ha adódna egy lehetőség, hogy kívánj valamit, mi lenne az? Nem, nem mint a mesékben, hanem tényleg. A valóságban adódna egy alkalom, amikor bármit kívánhatnál és ne érezd magad rosszul, hogy ha magadra használnád el azt a kívánságot. Őszintén, mi lenne az?  Nagyon sokat elmélkedtem ezen a kérdésen. Arra jutottam, hogy azt szeretném, ha tudnám minden egyes percben, azonnal, hogy Isten mit gondol az adott helyzetemről és mit tanácsolna, mit tegyek. Valahogy úgy, ahogyan volt az ősidőkben, amikor itt élt Jézus lent a földön és a tanítványok oda mehettek hozzá, beszélgethettek vele, kikérték véleményét, odafutottak, ha féltek vagy magányosak voltak, tulajdonképpen bármikor oda mehettek hozzá. Milyen fantasztikus lenne, hogy ha ezzel a lehetőséggel most is rendelkeznénk. Azonban mi egy hatalmas feladatot kaptunk a hitünkre nézve

  "A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg."  Apostolok cselekedetei 17.fejezet 30.vers  Szívesen élnék 1-2 hónapig, de legalább 2-3 hétig abban a korban, amelyben Jézus élt. Nem azért, mert vágyok a technikailag fejletlen világra (mondjuk ahhoz nem feltétlen kellene az időben utazni), hanem azért, mert szemtől-szemben követhetném Jézus életét, amely korántsem mondható unalmasnak vagy izgalomtól mentesnek. Épp ellenkezőleg! Azt gondolhatná a mai ember, hogy Jézusnak nem voltak barátai, nem volt közvetlen családja a szülein kívül és emiatt egy magányos, életunt ember életét élhette. Egy kis történelmi kitekintés segítségével vizsgáljuk meg, hogy milyen is volt Jézus élete.  A jeruzsálemi írástudók, amolyan tudós félék, határozottan megvetették Galilea népét. Tanulatlannak, faragatlannak, civilizálatlannak, néha bunkónak tartották azt a részt és az ott élőket. Jézus mégis kifejezetten szeretett ott lenn

„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” Zsoltárok könyve 32:7 Sok dolgot elvett tőlünk ez az év, vagy konkrétabban a koronavírus. Sokaknak kellett idejekorán búcsúzni szeretteiktől, és az űr akkor is űr marad, ha valaki hisz Istenben. A fájdalom fájdalom marad akkor is, ha reményünk van a feltámadásban. Sokan veszítették el munkahelyüket a járvány következtében, csúsznak egyre lejjebb a szegénységben, és egyre kilátástalanabbá válik a talpraállás. Sokan dolgoznak most a frontvonalon megfeszített tempóban, emberhez méltatlan körülmények között is, és közben alig vagy egyáltalán nem kapnak megbecsülést. Gyermekek kényszerülnek otthontanulásra, olyanok is, akiknek az iskola valamennyire menedéket nyújtott az otthon történő bántalmazásokkal szemben. Szülők, apák és anyák, egyedülállóként vagy párban gyűrik a mindennapok küzdelmeit, miközben egyszemélyben próbálnak mindenek is lenni, a pihenés, lelassulás, feltöltődés gondolatát is elfelejtették már