reggeli dicséret

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg   kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” Jakab levele 4:7-8 Azt hiszem manapság az az egyik legnagyobb csapdája Sátánnak, amikor megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy Isten lemondott róluk, nem számítanak, jelentéktelenek vagy épp reménytelenek. A reménytelenség minden oldalát bemutatja, kezdve azzal, hogy reménytelen esetek, akiket a bűn olyan messzire sodort Istentől, hogy onnan képtelenség visszakerülni, majd ez a hazugság egy olyan állapotot idéz elő, amely teljes reménytelenségbe fordítja a lelket. Ezzel pedig kész is az ördög terve, célját elérte. Ekkor az emberi lélek feladja a harcot és mélyzuhanásba kezd, mert azt hiszi Isten elvetette őt. Éreztél esetleg már így? Voltál már annyira kétségbeesve, hogy teret engedtél ilyen gondolatnak? Ha nem, ...

" Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. ” János evangéliuma 15:13-14 A „Jézus a barátom” kijelentés nagyon jónak hangzik, de valójában lehet, egy plátói rajongás, vagy keresztény „sztár” iránti rajongás – valódi kapcsolat nélkül. Amikor valaki azt mondja, szeretem xy színészt, énekest, politikust…, akkor ezt mondhatja úgy is, hogy valójában személyesen soha nem találkoztak.  A Jézus iránti rajongás, viszont nem egy kereszt a falon, vagy egy kitűző a pólónkon. Jézus úgy kezelte tanítványait, mint legjobb barátait, de még az ő esetükben is fontos volt tisztáznia azt, hogy a szeretet, engedelmesség nélkül semmit sem ér. Jézus kétség kívül szereti az embert, mert élete sem volt drága megmentésünkért. Sokan nagy hanggal hirdetik, hogy keresztények (vagyis: krisztusiak, Krisztus követők), miközben nyíltan, tudatosan áthágják törvényeit. Szeretet Jézust,...

„Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.” Zsoltár 37:25. (Kath. Ford.) Ezt én is elmondhatom. Fiatal korom óta (most már öreg vagyok) – tényleg nem láttam olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem, mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember . Nem arról van itt szó, hogy nem érte betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt, hogy nem volt egyedül. Volt VALAKI mellette mindig, aki átsegítette a nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban. Olvastam valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt, hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látot...