Mire figyelsz?

Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

COVID alatt kitaláltam, hogy eljárok futni. Mivel nem nagyon mozogtam, be voltam zárva, úgy gondoltam ez jó lesz. Mindenkinek szüksége van a mozgásra, és mi lenne jobb mozgás, mint a futás?! Persze elindultam, és futottam, majd körülbelül 100 méter után úgy éreztem, hogy lehet nem volt olyan jó ötlet, egy kilométer után pedig már biztos voltam benne, hogy nem volt jó ötlet, mégsem ugrottam fel a következő hazafele tartó villamosra. Helyette futottam tovább, mert a célra figyeltem a fájdalom helyett.

Elfáradhatsz! Senki sem mondta, hogy nem lehetsz fáradt. Senki sem mondta, hogy nem lehet eleged a küzdelmekből. Senki sem mondta, hogy nem érezheted kimerültnek magad egy nehéz nap után. A fenti ige nem erről szól. Nem egy önkínzásra alkalmas szöveg, amit elolvasol fáradtan, és konstatálod magadban, hogy még ezt is elrontottad. Elfáradhatsz!

Kórah (a zsoltár írója) azt mondja, hogy elcsüggedni nem kell (nem pedig nem szabad... Nagy különbség). Nem kell háborogni. Lehet, hogy rossz napod van, és minden hullám a fejed felett csapott össze, de nem kell háborognod. Dönthetsz máshogy. Lehetőség és nem parancs.

Elfáradhatsz, de dönthetsz úgy, hogy méltósággal viseled. Elcsüggedhetsz, de dönthetsz úgy, hogy felegyenesedsz, és a magasba nézel. Háboroghatsz, de mosolyoghatsz is. Duzzoghatsz a nehézségek miatt, de hálát is adhatsz az áldások miatt amiket Istentől kapsz.

A körülményeken nem mindig tudsz változtatni, de a hozzáállásod tőled függ. Hogy a problémákra nézel, vagy Istenre, az csak a te döntésed.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok