Templomban
„ Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által , azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.” Zsidók 10,19(-23) Nem kaptam vallásos nevelést, de mindig szerettem bemenni a templomokba, akármerre jártunk az országban. Megfogott a belső békesség és nyugalom, ami a több évszázados falakból sugárzott; a magas belső tér, ami önkéntelenül is fölfelé, az ég felé emelte a tekintetet. Az Isten felé. A templomok még ma is igyekeznek követni az első templom mennyei mintáját. A legtöbben létezik egy hely, ahová csak a pap, a szolgálattevő léphet be, ahol a tradíció szerint Isten lakik. Pedig Isten nem