Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december 27, 2009
Január: „Uram! Te adsz nékünk békességet…” Ézs 26,12 Békesség, bölcsesség és hit „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.” Jakab 1.5-6 Újév van, és ilyenkor mindig azt kívánjuk egymásnak, hogy békességgel teli legyen. A világunk azonban annyira bonyolult, oly kiismerhetetlen, mint a benne rejlő problémák összessége. Mennyi bölcsességre van szüksége ahhoz az embernek, hogy minden szálát kibogozza, megértse? Globális felmelegedés, az egész földkerekséget érintő gazdasági válság, fegyveres konfliktusok, a szegénység milliárdokat sújtó gondja, az energiaforrások elfogyásának problémaköre, az egészség megőrzésének egyre súlyosbodó kérdései, és az a nagy káosz, ami az emberi fejekben van a neveléssel, a lelki természetű betegségek számának növe
Fehér, mint a hó "No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú." Ésaiás 1:18 . Biztosan elképedve nézzük a mosópor reklámokat, mert mindenféle foltot "kivisznek" a ruhákból. Ugyanakkor tapasztalatunk egy kicsit mást mutat. Nem egyszer találkozunk makacs szennyeződésekkel, amelyek nem akarnak távozni. A bűneinkkel mi a helyzet? Próbálkozunk önmagunk megtisztításával A Csinovnyik halála azt mutatja, hogy minél többet foglalkozunk vele, annál veszélyesebb lesz. Van egy egyszerű mód: Vidd Jézus elé! Ő ezért küldte el Fiát, és Ő azért halt meg, hogy eltörölje teljesen bűneidet, és újjá tegyen téged Lehetőséged van, hogy úgy kezd ezt az évet, hogy Jézus elvette bűneid szégyenét, és úgy állsz a mennyei ítéletben, mint aki hófehér ruhában van. Jézus ítéletre hív a mennyei szentélyben, és igazzá akar nyilvánítani. Akarod ezt? Ez nem reklámfogás, hanem a
Szent az Úr "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" Ésaiás próféta könyve 6:3 Akit szentnek nevezünk, azt mindenkitől elkülönítettnek gondoljuk. Pedig a szent szó csak Isten számára elkülönített dolgot vagy személyt jelent. Probléma csak akkor van, amikor Isten szentségéről van szó, mert körbeért a magyarázat, már nincs fogalmunk tovább szűkíteni a kört, hogy érthetőbb legyen a szó. Szeráfok kiáltják Istenről, hogy Ő szent, és annyira hangos ez a kiáltás, hogy megremegnek tőle a küszöbök. Milyen csodálatos lehet az a Lény, akiről a szolgái nem számításból kiabálják Róla, hogy szent, hanem azért, mert ezt nem tudják magukban tartani. Az előbb azt mondtuk, hogy aki szent, az mindenkitől elszigeteltnek tűnik. Ebben a jelenetben egy olyan történést látunk, amikor a szent Isten megosztja Magát egy emberi lénnyel, Ésaiással, megmutatja Magát neki és szól hozzá. Ezek szerint nem elszigetelt tőlünk Isten - csak mi hisszük Róla, tévesen. Vajon
Istennek tett fogadalom „Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!” (Prédikátor könyve 5. fejezet 4. vers) Abban a korban, amikor még alig léteztek írásos szerződések, sokkal komolyabban vették a kimondott szót, nemcsak az egymásnak, de az Úrnak tett ígéreteket is. Mózes könyve több helyen beszél a fogadalomtételről, és arról, mikor és hogyan válik érvényessé és számon kérhetővé. Ami bizonyos, hogy az ókorban nemcsak akkor tett valaki fogadalmat az Istennek, mert épp szorult helyzetbe került, hanem a fogadalom egyben az áldozati rendszer része volt. Egyrészt, mert minden fogadalmat önként hoztak, másrészt ekkor áldozatot, ajándékot vittek az oltárhoz. A zsoltáros így írja: „Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek!” (Zsolt. 76:12) Ez az áldozati ajándék nemcsak leölésre szánt jószágot jelentett. Nem egy esetben ol

Ha meghal is él?

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? „ János 11,25-26 Ma reggelre a gyülekezetünk egyik tagja Lehotka Gábor tanár úr, világhírű orgonaművész, zeneszerző, hosszú szenvedés után meghalt. Hírtelen közel került hozzám ez az ige. Nagyon szerettem, tiszteltem Gábort a határozottságáért, hűségéért, és mérhetetlen nagy hitéért. Jézus számára a halál nem valami félelmetes dolog, hanem a teljes nyugalom. Amikor – a történetünk szerint – Jézus, a barátai otthonába érkezett, Mária és Márta jött elé, két testvére Lázárnak, aki meghalt. Nagyon sírtak és Márta azt mondta: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Jézus azt válaszolta neki, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Mit válaszolt Márta Jézusnak? "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha meghal valaki a lelke azonna
A világosság cselekedetei „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” János evangéliuma 3:21 Mit kezdünk a földre jött Jézussal? Hová tesszük az életünkben? Történik-e valamilyen változás? Hadd keressek némi párhuzamot a karácsonyi időszak és a mai igénk között. Most, hogy már túl vagyunk az ünnepnapokon, és visszatérnek a mindennapi teendőink, gondoljuk át, hogy mit jelent életünkben Jézus jelenléte. Úgy érzem, hogy sokszor a hívő emberek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Jézus megszületett. Halljuk a Jézuskázásokat, átéljük a betlehemi romantikát, de a lényeg, az igazi kincs eltűnik a szemünk elől. Persze nem baj, ha ünnepelünk, megemlékezünk, elmélkedünk. A baj inkább az, ha ott marad minden a múlt homályában. Az ünnepek többnyire emlékeztetnek egy történelmi eseményre, előremutatnak valamilyen jövőbeli reménységre, közben a jelenben is tettekre, hálára, változásra késztetnek. A múlt és a jö
A legjobb lakótárs „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” János evangéliuma 1:14 Mondd, milyennek képzeled el Istent? Ősz hajú- és szakállú, hajlott hátú öregembernek? Vagy egy mindennél erősebb bajnoknak, akihez soha nem férhetsz közel, mert körülállják a testőrei? Esetleg egy jó humorú, jóképű, barna hajú, kedves tekintetű, megnyerő külsejű, barátságos egyénnek, aki nagyon hasonlít ránk? Esetleg egy zsarnoknak, akinek soha nem tudsz megfelelni? Sok dolog befolyásolja azt, hogy milyennek is képzeljük el a Mindenhatót: a neveltetésünk, az otthonról hozott tapasztalatok, egy-két erősebb, vezető egyéniség az életünkben, vallási hovatartozásunk, és sorolhatnánk még. Nem tudom, honnan jöttél, és merre tartasz; nem tudom, milyen kapcsolatban vagy Istennel, milyennek ismerted meg őt, vagy milyennek képzeled el. Egyet tudok, hogy ez az ige ma mondhat valami újat, valami különlegeset számo