reggeli dicséret

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.” Máté evangéliuma 28:1-7 Szombaton csend volt. Fájó, mélységes csend, és úgy tűnt, hogy nincs tovább. Hogy most már ez a csend lesz a mindennapos, a hiány, a gyász, a feldolgozásra váró veszteség. Azt hitték, mindennek vége, mert tényleg össze...

„Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” János evangéliuma 20:16-18 Életem legszörnyűbb sabbathján voltam túl. Akit mindennél jobban szerettem, akibe minden reményemet vetettem, aki kiemelt engem a biztos pusztulásból, aki értéket látott bennem, nem pedig egy olyan nőt, akit csak használnak a férfiak, halott volt. Elítélték és megölték, mint egy utolsó bűnözőt, én pedig tehetetlenül néztem végig a haláltusáját. Pedig biztos voltam benne, hogy Ő az, akit vártuk, Ő a Messiás, a Királyunk, a Szabadítónk. Engem megszabadított, nem is egyszer, hát vakok az emberek? Miért kellett ennek így történnie? Ös...