reggeli dicséret

Az Úr pedig nagy felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a nép elől sem a felhő oszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel . 2Mózes 13:21-22   Izrael népét Isten nemcsak kivezette Egyiptomból, a szolgaság házából, de a Kánaánba vezető úton biztosította jelenlétét látható módon. Ez a jelenséget nem lehetett mással összetéveszteni, csakis Isten jelenlétét bizonyította a sötét éjszakában, vagy nappal az ismeretlen utakon. Isten betartotta ígéretét, velük volt végig és a végtelenségig türelmes volt hozzájuk, ezzel szemben ők állandóan lázadoztak Isten vezetése ellen, aminek meg is lett a következménye. Talán ma, ha az életedre nézel, és őszintén teszed, te is látod Isten jelenlétének jeleit az életedben, ugyanakkor lázadásaid is észreveszed, hogy hol és mikor mentél szembe Isten akaratával. Homlok egyenest más tettél, mint, amit az Ige mond, és utána még ki is magyaráztad. Vagy...

Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Márk evangéliuma 14:38 Milyen jó lenne, ha belső akadályok nélkül egyszerűen meg tudnánk tenni azt, amiről meggyőződtünk, hogy helyes! Ha a legjobb szándékainkat, terveinket nem siklatnák ki a félelmeink, aggodalmaink, sértődöttségeink, felháborodásaink, vágyaink. Ha a testünkbe beírt bűn törvénye nem szabotálná az Isten iránti egyszerű engedelmességet (vö. Rómaiakhoz írt levél 7.14-23).  Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezt a problémát a megtérés megoldja. Ha mégsem, akkor tehát nem tértél meg. Vannak, akik azt gondolják, hogy az akarat a kulcsa mindennek. Ha tehát elválik egymástól a jóról alkotott meggyőződésed, és annak megcselekvése, akkor csupán jobban kell akarnod, s megszűnik ez a probléma.  Valóban lehet olyan, hogy a fő probléma a megtérés vagy az akarat odaszánásának a hiánya, azonban Jézus személyes példája, és Pál tanítása a Rómaiakhoz írt levél 6-8. fejezeteiben arra ...

Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Korinthusiakhoz írt első levél 15:51-57 A történelem hatalmas eseménye lesz Jézus Krisztus teljes hatalmában való szabadító eljövetele, amit lesznek, akik a halál átélése nélkül, élve érhetnek meg. Csodálatos ígéret és hatalmas kiváltság ez, és remélem, hogy én is részese lehetek majd. Ugy...

"Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.  Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek." ( Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 12-13. vers ) Jaj, de utáltam gyerekként azokat a helyeket, rendezvényeket, az olyan vendégséget, ahol nem volt szabad semmit sem csinálni, sem beszélni, sem izegni-mozogni, csak méla csendben ülni és hallgatni és várni és várni és várni. Persze, ez a cövekként egy helyben ülés csak rövid ideig ment. Először csupán lehajtott fejjel, a szemem sarkából kezdtem el megszámolni a szőnyeg, vagy a padló mintáit, majd a lábammal próbáltam elérni az egyre távolabbit, hogy végül szinte már lefolytam a székről, addig, amíg szüleim rám nem szóltak: Maradj már nyugton! Ha hazaérünk ezért számolunk! Én bizony a saját bőrömön tanultam meg, hogyha t...

“Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” Efézusiaknak írt levél 6. fejezet 11. vers Mindig is szerettem a fegyvereket. Már kisgyerek koromban nagyon élveztem utánajárni a különböző korok harcászatának. Szerettem az íjakat, a kardokat. Fiúként izgalmas volt számomra mindig. Férfiak, tegyük kezünket a szívünkre, mindannyiunknak volt kardozós időszaka. Pál is egy ilyen férfi volt. Közvetlen mielőtt megtért volna, üldözte a keresztényeket. A Biblia azt mondja, hogy “fenyegetéstől és öldökléstől lihegve” (Apcsel 9:1) üldözte a keresztényeket. Egy olyan ember, aki ismerte a kezében a kard érintését. Olyan vehemensen volt képes a számára érthetetlen vallásban élőket támadni, ami megrémíti az embert. Ebből a személyből lett az evangélium egyik legnagyobb hírnöke. A Jézus egyik legerőteljesebb élharcosa korábban egy félelmetes ellenfél. Ez a személy folyamatos háborúban állt. Amíg még fiatalon a kereszténységet üldözte, harcolt egy vallássa...

„ Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket. ” (Mózes ötödik könyve 20. fejezet 4.vers) Sokan ezen és hasonló sorokra hivatkozva nem olvassák az Ószövetséget, mondván, hogy az itt található harcos, erőszakos, kegyetlen Isten képe nem fér össze az Újszövetség alázatos és szelíd jézusi szeretettel. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyrészt, miért úgy jelenik meg Isten, mint aki „ellenségeskedést szerez” (1Móz.3:15); aki özönvízzel pusztítja el a földet; aki a kivonuláskor így bátorítja népét:   „Ne féljetek, megálljatok! És nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” (2Móz.14:13-14) Aki, mint a mennyei sereg fejedelme (Józs.5:14-15) jelenik meg Józsuénak és aki „hadakozik vala Izraelért” (Józs.10:14). Akit a próféták rendszerint „Sereg...

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jakab levele 1:17) Az élet telis-tele van ellentmondásokkal, és minél inkább belegondol az ember, minél inkább megpróbálja megoldani a rejtélyeket, annál inkább belebonyolódik, és annál inkább nehezedik rá a kétségbeesés és a kilátástalanság súlya. Abszurd módon szemlélteti ezt az amerikai író, Joseph Heller (1923-1999), aki A 22-es csapdája című regényében a 2. világháború borzalmairól ír. No nem arról, amit a németek követtek el, hanem arról amit az amerikai pilótáknak a feletteseiktől kellett elszenvedniük. A főhősnek, Yossariannak rá kell jönnie arra, hogy nemcsak a német légelhárítás tör az életére, hanem saját ezredese is, aki az előléptetés reményében újra és újra felemeli a katonáitól megkövetelt bevetések számát. A 25-ből először 30, aztán 40, végül pedig 60 k...

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsoltárok könyve 51:12 Még most is élénken előttem van az a kép, amikor nagypapám ölébe vesz, és kérésemre Dávid és Góliát történetét meséi el. Életem első évtizedében a hős Dávid töltötte be számomra az első számú bibliai példakép szerepét. Lenyűgözött a kis fiúcska bátorsága a 3 m magas óriással szemben. Csúzlit készítettem magamnak, és papírgalacsinokkal próbáltam utánozni Dávid harcát Góliát ellen. Aztán valamikor 9-10 éves koromban hallottam egy prédikációt, ami összetörte bennem idealizált Dávid-képemet. Sokkolva hallgattam, hogy Dávid elcsábítja Uriás feleségét, Betsabét, majd hogy ki ne derüljön a turpisság, megöleti a férjet. Valamiért ez a történet kimarad a képes gyermekbibliákból. Azt már nem tudom visszaidézni, hogy mennyit értettem a „házasságtörés” fogalmából, de azt még gyerekfejjel is fölfogtam, hogy Dávid itt valami olyant tett, ami nagyon nem volt méltó Isten ember...

„Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!” Jeremiás könyve 15:16         (Neovulgata) A neveknek az ókorban – épp úgy, mint az indián-regényekben – különös jelentőséget tulajdonítottak. Ádám „ember” jelent; Jákób születésekor a „csaló” jelentésű nevet kapja, de ezt Isten Izraelre, „győzőre” változtatja; Jézus neve „szabadítót” jelent – és még hosszan lehetne folytatni a sort. Jeremiás próféta arról beszél, hogy az Úr nevét viseli. Jirmöjáhú annyit tesz „Jahve alapít”, vagy „Jahve létrehoz”. Vajon hogy viszonyult a próféta a nevéhez? El tudom képzelni, hogy szülei már gyerekkorában elmagyarázták Jeremiásnak, hogy a név, amit visel, felelősséget is jelent, melyről sosem szabad elfeledkeznie. Egy történet jut erről az eszembe. Nagy Sándor egy éjjel nem tudott aludni, így elhatározta, hogy végignéz a táboron. Ment őrhelyről őrhelyre, és minden...