reggeli dicséret

Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik. Ézsaiás próféta könyve 61:1-3 Frusztráló érzés, ha elveszítjük a szabadságunkat. Amikor azt érezzük, hogy körbevesznek a falak, és nem tudunk megszabadulni tőlük. Olyan korlátok szabályoznak be bennünket, amelyeket lehet, hogy nem mi állítottunk, minden esetre nem tudunk rajtuk átlépni. A Queen együttes "I want to break free" ("Szabad akarok lenni") c. szerelmes dala jutott eszembe, és kedves olvasóm, amíg ezt írom, a fejemben megy a zene. Így szólnak az első sorai: "S

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Máté 5:9 Béke… Emlékszem, hogy gyermekkoromban, harmincegynéhány évvel a világháború után, az atomfegyverkezés, a hidegháború éveiben milyen nagy dolognak tekintettük! Most újra ugyanott tartunk, és a szomszédunkban már több mint másfél éve nem is hideg, ezért újra érezzük, hogy milyen törékeny, milyen értékes valami a béke. De azt hiszem, nem kell a határon sem átmenni, egy kis háborúságért… Elég csak a politikára, gazdasági szereplőkre, vagy a celebek sokakat érdeklő mindennapjaira gondolni. De a hétköznapi emberek közül is sokan békétlenek a körülményeik miatt, a családon belüli, munkahelyi viszonyok miatt; és vannak sokan olyanok is, akik magukkal sem tudnak kijönni a külsőjük vagy bizonyos adottságaik, képességeik – vagy azok hiánya – miatt, s ezért nincs belső békességük. Vannak olyanok, akik kihasználják vagy szítják a békétlenséget, és vannak, akik imádkoznak és dolgoznak a békességért. Jézus azt mondja

Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ‭‭János‬ ‭evangéliuma 16:20‬ "Az nevet, aki utoljára nevet." Az az igazi boldogság, ami megmarad, és nem tűnik el egyhamar. Időről-időre rá kell jönnöm, hogy rossz dolgokban keresem az örömömet az életben. Főleg az a probléma, hogy általában dolgokban. A kütyü-mániások, akik olyanok, mint én, mindig a legújabb számítástechnikai, vagy informatikai eszköztől, mások az új cipőtől, ruhától várják a boldogságot, de hamar rá kell jönnünk, hogy a kütyü a fiók, az új ruha pedig a szekrény mélyén várja a molyokat alig néhány használat után. A dolgok nem igazán adnak boldogságot, hiszen azt pénzen nem lehet megvenni. A valóság azonban az, hogy bár a pénz önmaga nem tesz boldoggá bennünket, és ez igaz, a kutatások bizonyítják, hogy a vásárlás, és az új dolgok megszerzése komoly örömforrás minden ember számára. Az egyetlen probléma ezzel az örömmel, hogy

„Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.”  János evangéliuma 15. fejezet 13. vers A minap egy riportműsort hallgattam a rádióban, melynek témája a 60 éve hazánkban történt első vese transzplantáció története volt. Tanulságos és megindító volt hallgatni a még ma is élő családtag vallomását, aki arról mesélt, hogy milyen izgalommal várták testvéreivel együtt a laborvizsgálatok eredményeit, hogy vajon melyikük lesz a megfelelő donor beteg bátyjuk számára. Szinte versengtek azért, hogy ki adhatja oda a szervét a testvérükért. S tették ezt úgy, hogy előtte világszerte is csupán harminc egynéhány átültetést végeztek és nem tudták, milyen rövid, vagy hosszú távú következményekkel kell majd szembenézniük. De vállalták és vállalnák ma is, mert ennyire szerették egymást. S ekkor feltettem magamnak a kérdést: Én kiért adnám oda a vesémet? A közeli családtagjaimért még úgy ahogy. No, de a a távolabbi rokonokért, barátokért, munkatársakért, hittestvérekér

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János evangéliuma 16.fejezet 33.vers Jézus a kereszthalál árnyékában van. Lelkében már tudja, hogy hamarosan megteszi a legnagyobbat, amit csak tehetett és meghozza a legnehezebb és egyben a legszebb döntést: értünk adja életét. Elképzelni sem tudom, hogy mi mehetett végbe a lelkében. Egyik oldalról a bántások, a vádak, a gyötrődések, a fájdalmas napok. Másik oldalról viszont az öröm, a megnyugvás, a biztatás és nem utolsó sorban a szeretet, amely az egész lényét mozgatta. Jézus életének egy válságos pillanatába kapunk betekintést. A tanítványok tudták, hogy Jézus mire készül, legalábbis voltak sejtéseik és ők mégis visszavonulva, ki-ki a maga családjához tért és Jézus gyakorlatilag egyedül maradt lelki tusájában. Azt gondolhatnánk, hogy a tanítványok nem voltak hűségesek Jézushoz, hiszen a legnehezebb időben magára hagyták. Mérgelődhetünk és tehetünk kij

„Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket!” Királyok első könyve 18.37 Mit teszel, ha egy szeretted rossz útra téved, s makacsul ellenáll minden kérlelésnek? Minden bizonnyal ez az egyik legfájdalmasabb, leggyötrelmesebb élethelyzet, ha igazán szeretsz valakit. Mit teszel ilyenkor? Folytatod érte a fáradozásod, s a szívére próbálsz beszélni, tovább kérleled őt? Megpróbálod rákényszeríteni valahogy a jó döntésre? Érzelmileg zsarolod, manipulálod? Ítélkezel felette és vádolod őt? Netán megharagszol rá, szembe fordulsz vele és meggyűlölöd őt? Mit teszel, amikor saját szíved megosztottságával, vagy keménységével, makacsságával szembesülsz? Megpróbálsz megváltozni, meggyőzni magad? Rákényszeríted magadat a jóra? Megtanulsz jól viselkedni, s mások elől elrejteni, hogy bajban vagy? Tovább mész megosztott szívvel? Odadobod a gyeplőt a lovak közé, s követed szíved tanácsát, az őszinteségre hivatkozva? Illés gyötrődött

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.” Lukács evangéliuma 5:8-11 Szerinted nem tudta Jézus, hogy Péter bűnös? És nem tudja, hogy mi mindannyian, egytől egyig azok vagyunk? Pont ez a csodálatos Istenben. Hogy amikor taszítana az Ő tökéletessége, amikor meglátjuk a szemében, hogy hány sebből vérzünk, és hogy egyedül sosem leszünk elég jók, Ő akkor van hozzánk a legközelebb. Nézd meg őszintén a tanítványokat! Melyik érdemelte meg, hogy Jézus meghívja őt a legbelsőbb körébe, a mindennapos, 0-24-es baráti társaságába? Az „ami a szívemen, az a számon” Péter? A mennydörgés fiai (Jakab és János)? A vámszedő Lévi Máté, aki elad