reggeli dicséret

"Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt." Lk 11,28  Ahogy olvasom a történetet meglepődöm: Jézus szerint jobb azoknak, akik épp hallgatják Őt, mint az, hogy valaki az édesanyja lehet, mintha valaki közvetlen a családjához tartozhat. Sőt, azt mondja, a legjobb dolog hallgatni Isten szavát és megtartani azt.  Ez nagyon keményen hangzik a mi világunkban, ahol a prédikálás annyira leértékelődött, hogy leginkább csak papolást értünk alatta. Amit igazán értékesnek tartunk, a személyes kötődésünk istenhez, amennyiben kötődünk hozzá. Emlékszem, mennyire nehéz figyelni azokra a prédikációkra, amit nem értek igazán, vagy azokra, amelyek unalmasak, túl hosszúak és még sorolhatnánk... Olyan jó lenne ma is, ha itt lenne az Úr maga, és csak Őt kellene megtalálni és végighallgatni! Hogyan ismerhetném fel a pillanatot, amikor ma meghallhatom Isten szavát?  Szerintem az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy Isten Szava ker

„Menjetek, és hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok!”  Máté 10: 7-8. „ Jézus maga köré hívta a tizenkettőt, és megparancsolta: menjenek széjjel kettesével a városokba és falvakba. Senkit sem küldött ki egyedül, hanem testvért a testvérrel, barátot a baráttal. Így segíthették, bátoríthatták egymást, együtt tanácskoztak, imádkoztak, mindegyikük ereje kiegészítette a másik gyöngeségét. Jézus ugyanígy küldte ki később a hetvenet. Az volt a szándéka, hogy az evangélium hírnökei így társuljanak. A mi időnkben is sokkal sikeresebb lenne az evangéliumi munka, ha szorosabban követnénk ezt a példát. A tanítványok üzenete ugyanaz volt, mint Keresztelő Jánosé, vagy magáé Krisztusé. "Elközelített az Istennek országa" (Márk 1:15). Nem volt szabad vitába keveredniük az emberekkel, hogy a Názáreti Jézus-e a Messiás, hanem nevében kellett az Ő

„Örökkévaló, elhatároztam: az én részem, hogy engedelmeskedem beszédednek.” Zsoltárok könyve 119: 57 (EFO) Mi alapján engedelmeskedik az ember? Mi motivációjának forrása? Sok ember azért engedelmeskedik valamilyen felsőbb hatalomnak, mert fél tőle. Tipikus példa erre a katonaság. A parancsmegtagadás hadi törvényszékkel jár, ami háborús helyzetben akár halálbüntetéssel is végződhet. A katonák a legtöbb esetben azért engedelmeskednek, mert félnek a büntetéstől. Épp ilyenek azok a keresztyének, akik a pokoltól való félelem miatt engedelmeskednek Istennek. Azok a lelki vezetők, akik az utolsó ítélettel és a kárhozattal fenyegetik híveiket, gyors engedelmességre bírják az embereket, ugyanakkor boldogtalanná, sőt depresszióssá teszik őket – ez pedig nem Isten szándéka. Hatalmas energiákat lehet felszabadítani jutalmazással is. Mindenki ismeri ezt a fajta motivációt, ha már kapott fizetésemelést. Óvodásokat arra kértek, hogy játékos logikai feladatokat oldjanak meg. A gye

„Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! (Mózes ötödik könyve 18. fejezet 10-12, 15. vers) Nemrég hallgattam egy kereskedelmi rádióban az aznapi horoszkópot; ’az oroszlánok ma ne hozzanak fontos döntéseket, a vízöntők bátran kockáztathatnak az üzleti életben, a mérleg jegyűek komoly családi konfliktusok elé nézhetnek…’ Ezt hallva, aztán elgondolkodtam, vajon hányan vannak, akik ez alapján tervezik és élik mindennapjaikat. Úgy látszik, mi emberek fogékonyak vagyunk a kissé homályos, kissé titokzatos, dolgok elhívésére. S a világos, egyszerű beszéd gyanús számunkra.   S talán éppen ezér

„Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. ” Sámuel első könyve 2. fejezet 2. verse Nem is kérdés az, hogy ezek a szavak csak egy hálával telt ember ajkait hagyhatják el. Aki nem tud hálával lenni az Isten nagy tetteiért, az nem képes ezeket a szavakat kimondani. Egy kérés, ami olyan rég az imalistánk tetején foglal helyet. Egy kérés, amire nem kapunk választ, egy vágy, ami beteljesületlen marad. Az életed tele van ilyen kérdésekkel. Nem tudod, miért történnek veled a rossz dolgok, folytan csak azt kérdezed miért Uram? Ha látod ezt, miért nem teszel semmit? Lehet, hogy éppen a gyermeked a olyan ösvényeket tapos, amelyet te nem kívánsz neki, lehet, hogy épp a szüleid vannak ezen az úton, és te nap-nap után Isten eléd tárod legbensőbb vágyaidat, kéréseidet. Nem kapsz választ? Isten soha nem hagy válaszok nélkül! A várakozás közben nagyon lassan telik az idő, és sokszor hitet megpróbáló ez. Nem olyan régen éppen

Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! Mózes 5. könyve 32:4 A történelem során emberek tömegei hittek valamiféle természetfölötti lény, világot uraló i sten létezésében, de többnyire a maguk módján képzelték el a kilétét, a személyét és az értékrendjét. Valószínűleg ezért is hasonlítanak a különböző hitvilágok istenei olyan feltűnően ránk, emberekre, ismerhetjük fel bennük a mi hibáikat és jellemtulajdonságaikat.   Pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen az az Isten, aki a világunk fölött áll, aki igazgatja azt és végül ítélni is fogja. Vajon érzéketlen és rideg despota, aki visszaél a hatalmával és az uralma alá akar hajtani mindenkit, vagy éppen ellenkezőleg: Olyan valaki, aki miközben jóra nevel, gyöngéden és szeretettel viszonyul hozzánk, és nem a saját, hanem mások javára használja mérhetetlen hatalmát?   Az evangélium jó hírének középpontjában éppe

„ Természetesen az istenfélelem és Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy azzal, amid van.” (Egyszerű fordítás)  „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;” (Károli fordítás) Pál első levele Timóteushoz 6:6 Négy évenként megérintett az olimpia szelleme. Még emlékszel arra, mikor gyerekként izgultad végig a futamokat, meccseket. Amikor szurkoltál "Egérkének", Ónódi Henriettának, a kéziseknek, a vizilabdásoknak, és még sok-sok nagy névnek. Amikor álmodban te is ott térdeltél a kenuban, és beleadtál mindent. Amikor este, villanyoltás után a párnád alól elővetted a régi kis zsebrádiót, ami még édesapádat tartotta ébren az őrségváltásig, és hallgattad az atlantai közvetítést, amíg el nem nyomott az álom.  Megfeszített izmok, hihetetlen erőtől duzzadó mozdulatok, kiáltás, öröm és a csalódottság könnyei. Küzdőtér, dobogó, érmek és himnuszok. Egy verseny, amire az élsportolók nemcsak 4 évet készülnek.