Innen és túl
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Zsoltárok könyve 23:4 A kocsibeállónk egyik sarkába néhány hete fészket rakott egy rozsdafarkú pár. Nagy volt itthon az öröm, hát még mikor meghallottuk a fiókák csipogását! Lestük a szülőket, hogyan hordják az ennivalót a kicsinyeknek, esténként pedig imádkoztunk, hogy Isten óvja meg őket a környék ragadozóitól. Néhány nappal ezelőtt temetésre igyekeztünk, a férjem nagymamájától, gyermekeim dédnagymamájától búcsúztunk. A lurkók kivették a kocsikulcsot, hogy beüljenek, amíg mi is összeszedünk minden szükséges dolgot. Nem telt el fél perc, a nagyobbik zokogva rontott be a lakásba, és könnyek között igyekezett elmondani, hogy az egyik fióka lent van a földön, biztosan valamikor kiesett a fészekből. Kirohantam vele, de a madárkán már nem tudtunk segíteni, halott volt. Letakartuk, és megbeszéltük, hogy amikor hazaérünk, eltemetjük szegényt. Szörnyű volt. Már a k...