reggeli dicséret

Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Ézsaiás próféta könyve 45:5 Én vagyok a Teremtőd. Már ismertelek téged, mikor még meg sem születtél. Ott voltam, amikor világra jöttél, és én leheltem beléd az élet leheletét. Melletted voltam amikor beszélni, járni tanultál, én tanítottalak az életre. Én vagyok a Segítőd. Az oldaladon vagyok, ha elakadsz a hétköznapokban, a kapcsolataidban. Fordulhatsz hozzám, ha kérdéseid vannak, és nincs, aki megválaszolja azokat. Én vagyok a Gondviselőd. Én gondoskodom az életedről, ellátlak vízzel, táplálékkal. Én adok fedelet a fejed fölé, és ruhát a testedre, hogy ne kelljen fáznod. Én vagyok a Megtartód. Ha megbotlanál, erős kezembe kapaszkodhatsz. És az sem baj, ha elesel, hiszem azonnal nyúlok feléd, hogy felemeljelek. Ên vagyok az Élet. Minden percben engem lélegzel, rólam énekelsz, bennem jársz-kelsz. Mindenben engem látsz, engem ízlelsz, engem tapintasz. Rajtam keresztül létezel. Én vagyok a Minden...

Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Pál levele a galatákhoz 6:2 Próbáltatok már egy nagyméretű gardróbszekrényt, lapra szerelve felvinni a negyedik emeletre? Amikor beköltöztünk a mostani lakásunkba, én megtettem. A szekrényünk három négy 30-45 kg-os dobozban érkezett meg a boltba. Természetesen, mint minden rendes férfi, gondoltam, hogy mi az nekem. Nem olyan sok az a 45 kg. Nekiiramodtam, és az első még tényleg lendületesen felkerült a lakásba. A második már lassabban. A harmadiknál már egyszer meg kellett állnom. A negyediknél már azt hittem fel sem érek. Azóta élek a házhozszállítás adta lehetőségekkel. (A mosógépet a bekötésig vitettem.) Mennyivel könnyebb az élet, amikor nem egyedül kell megküzdenünk egy teherrel. Mennyivel jobb, amikor van egy támasz. Amikor egy súly nem csak az én vállamat nyomja, hanem átvesznek belőle. Milyen jó, amikor egy pillanatra megtehetjük, hogy szusszanunk egyet, mert tudjuk, hogy nem csak a miénk a neheze. Pál amikor ez...

" Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." Apostolok cselekedetei 2. fejezet 38. vers A tanítványok valóságos csodát éltek át Pünkösd ünnepén. Hirtelen mindenki a saját anyanyelvén hallotta beszélni őket; tudták, mit kell mondaniuk; és mintegy háromezer személy tért meg a szavaikra. Mindez azonban nem történt volna meg, ha nincs az első csoda. Az első csoda pedig az volt, amikor a Szentlélek Isten hevesen, ajtóstul rontott be hozzájuk, és a tanítványok már nem voltak bizonytalanok, nem féltek, nem érezték magukat egyedül, mert maga az Életadó vigasztalta meg őket, és adott erőt nekik. A többi mind ennek a következménye volt. Négy-öt napja emlékeztünk erre a bizonyos, kétezer évvel ezelőtti Pünkösdre. Szép volt, talán tudtunk egy kicsit pihenni is, időt tölteni a családunkkal, és ennyi. Várjuk a következő ünnepet. A csodának azonban nincs vége. A Szentlélek nem cs...

“Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.” János evangéliuma 15:26 Olvasom a mondatot, és megakad a szemem: "Pártfogó". Mit jelent, az, hogy pártfogó? Jézus búcsúzik a tanítványoktól, hiszen tudja, hogy nem sokára visszatér az Atyához. Tudja, hogy ezzel az eseménnyel egy hosszú és eredményes folyamatnak — Isten országa földrejöttének és az evangélium hirdetésének — fenntartása akadályokba fog ütközni, hiszen a hiánya okozta űrt nem töltheti be akárki, a tanítványok akár el is kedvtelenedhetnek. Megoldásként felajánlja a Szentlelket, aki távollétében segíteni fogja a további munkát, és jelenlétével előremozdítja az Isten országának földi terjedését. Milyen szépen illusztrálja a Szentlélek munkáját ez a szó: pártfogó. Hiszen mi mást tenne velünk, akik Jézus lábnyomában járunk, mint az oldalunkra áll és pártunkat fogja Isten és az emberek előtt! Milyen szemléletes dolog ez, hogy a Sze...

“Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,…” (Máté 25:35) Ki az aki ha éhes, nem eszik? Ki az aki nem iszik ha szomjas? Ki az aki nem pihen ha fáradt? Léteznek szükségleteink, melyekkel foglalkoznunk kell rendszeresen, ha szeretnénk életben maradni. Néha ezeket könnyű, néha nehéz kielégíteni. Van hogy észre sem vesszük, hogy egyáltalán van szükségletünk. Egy munkahelyemen nehezemre esett észrevenni az éhséget. Reggel beültem az irodámba, és elkezdtem dolgozni. Kis idő múlva az egyik kollégám benyitott, és megkérdezte hogy ettem-e már. Mondtam neki, hogy még nem, de majd megyek reggelizni, csak befejezem azt amit csinálok. Erre meglepődve annyit mondott: “Már délután van.” Képes voltam órákig ülni a számítógép előtt anélkül, hogy észrevettem volna, hogy éhes vagyok, mert úgy belemerültem a munkámba. Szükségem volt egy személyre, aki figyelmeztet, hogy egyek. Attól a naptól kezdve minden nap benyitott hozzám reggel, és ...

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek;" Ef 6,6-7. Elkezdődött a 10. Campusz Fesztivál és mi újra kint vagyunk a fiatalok között a Lelki Fröccs sátorral, immár második éve. Hogy készülsz fel egy ilyen szolgálatra? Mit teszel, hogy alkalmas légy arra, hogy szolgáld az embereket? Tegyük túl magunkat azon, hogy felsoroljuk az okokat, miért NEM mennénk oda és próbáljuk meg elképzelni, miért vágynak oda naponta több ezren, főleg fiatalok. A csapatunk egyik lelkésze úgy fogalmazott: ez a fesztivál nem más, mint a Menny meghamisítása, csak hiányzik belőle a remény. Teljesen igaza van. Mindenki boldog akar lenni, mindenki fel akarja magát tölteni öröm-élményekkel, csakhogy mindezt abban a pár órában, napban képzeli el, amit ott tölt a saját maga által elképzelt módon. Azonban minél több élményt habzsol magába, annál ...

„... a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” Pál levele a rómaiakhoz 12:10 Együtt kellene mennünk, összefogva, a másikat segítve, de ehelyett az ujjak egymás felé mutogatnak, hogy ő kezdte, ő a hibás. Könyökök fúródnak az oldalakba, gáncsok és taposás. Mert ha én buktam, a másik bukjon nagyobbat, és úgy már jobb lesz nekem. Ha én elestem, a másiknak még a nadrágja is szakadjon el a zuhanás közben, és akkor kevésbé érzem a szégyent a saját kudarcomért. Ha én a padlón vagyok, lerántok mást, hogy a helyére kerülhessek. - Agyad csak zakatol tovább, keresed az adandó alkalmakat, mikor előrébb léphetsz, amikor mást magad mögé utasíthatsz, mert itt most rólad van szó, neked győznöd kell, és nem adod alább. És ezt gondolja körülötted mindenki. Mindenki győzni akar, és senki sem szeretne utolsóként kullogni a cél felé. Senki sem akar lemaradni a pozíciókért folytatott harcban, itt mindenki Valaki akar lenni, ki akar törni a szürkeségbő...

„A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.” Zsoltárok könyve 90:4 Vannak körülöttünk olyan dolgok, amelyek félelmet ébresztenek bennünk? Bizonyára mindannyiunk életében vannak ilyenek. Van, aki a kutyáktól fél, mások a betöröktől, de az is lehet, hogy betegségektől rettegünk. Leginkább az ismeretlentől félünk. Valami olyantól, ami meghalad bennünket, erősebbnek, nagyobbnak tűnik nálunk. Voltunk-e már este tengerparton, esetleg olyan helyen, ahol nem homokos a part, hanem sziklás? Néhány évvel ezelőtt egy szeptemberi hétvégét tölthettünk párommal a Kelta-tenger partján (Nagy Brittania délnyugati partján). Szeles idők jártak. Többször lesétáltunk a partra, megnéztük a naplementét és csodáltuk a tájat. Amint ránk szállt az este, az addig gyönyörű látvány helyét egy félelmet keltő hang vette át. A szél feltámadt és a hullámokat a sziklás partnak csapta. Szinte mindannyiszor beleremegtünk, amikor nekicsapódtak. A hatalmas ...