reggeli dicséret

Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. Lukács evangéliuma 4:18-19 Még nem hevertük ki az adventi hetek nagy rohanását, a családi együttléteket, a töltött káposztát, a bejglit. Az ajándékok még mindig újak, de a karácsony elmúlt. Még néhány nap év végéig, és visszatérünk a szürke hétköznapokba. De mi történik utána? A karácsony és az egész év végi ünnepkör nagyon hasonlít arra az időszakra, amikor Jézus itt járt a földön. Születésének idején, és később, felnőttkorában, amíg szolgálatát végezte, minden olyan különleges volt. Az emberek érezték, hogy valami van a levegőben, nagy változás fog történni, majd megtörtént a nagy fordulatok sora: Jézus meghalt; de harmadnap feltámadt; de végül a mennybe ment, és hátrahagyta tanítványait, követőit, mindannyiunkat. És ah...

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.  Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.  Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek,  és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.  Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.  A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. Lukács 2:15-20 „Amint az angyalok eltűntek, a fény szertefoszlott, és az éjszaka árnyai ismét ráborultak a betlehemi dombokra. De a legtündöklőbb kép, amelyet emberi szem valaha is látott, megmaradt a pásztorok emlékezetében.” olvashatjuk a Jézus Élete című könyvben. ( https://white-konyvtar.hu/hu/chapter/130.120/bik/2004 ) „Életednek van...

„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. Máté evangéliuma 1. fejezet 23. vers A várakozás véget ért: a vendég megérkezett, a fájdalom véget ért, az ünnep megkezdődött, a háború helyét béke vette át, a gyermek megszületett. Adventus Domini – az Úr érkezése. És miután megérkezett, nem sietett tovább. Nem csak egy teára vagy kávéra állt meg, hanem – ahogy János evangéliuma írja – “közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét”. ( János evangéliuma 1:14 ) Ember még soha nem látta Istent, de akkor, ott, egy teljesen jellegtelen betlehemi jászolban bárki csodájára járhatott, mert teljes valójában közénk költözött. Nevet is kapott – olyan nevet, amit férfiak tucatjai viseltek vele egy időben, de egyikre sem illett úgy, mint rá: Jézus. Isten a szabadító – de talán egy vessző dukálna az első szó után, hiszen ő nem más, mint Isten, a szabadító. Mikor megjelent, részt vállalt velünk, kifejezte felénk együttérzését és szeretetét, így ...

Jákob fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. Máté evangéliuma 1. fejezet 16. verse A karácsonyi ünnep főszereplője Jézus, a Krisztus. Ebben az ünnepben rá, az ő születésére emlékezünk és arra, hogy mit jelentett a mi világunknak, hogy Isten Fia a földre jött a mi megváltásunkért. A mai reggeli gondolatban viszont az édesapjáról, Józsefről szeretnék veletek együtt gondolkodni és arról, ki is a főszereplője az életünknek. Józsefről nem sokat tudunk, inkább csak elképzeléseink vannak, azok is részben különbözőek. Tudjuk, hogy Dávid király leszármazottja, hisz ezért kellett visszatérnie Betlehembe az összeíráskor. Így vált valóra a régi, Mikeási prófécia, hogy ott kellett megszületnie az új királynak. Míg a középkorban nagyon fontos volt a királyi leszármazás a trónutódlás miatt, József életében nem így volt. Nem számolgatta, hogy mennyire van közel az uralkodáshoz, egyszerű ácsként élte az életét. Fölösleges is lett volna, hiszen régóta...

Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.  119. Zsoltár 165. vers Két kérdés merült fel bennem a fenti bibliaverset illetően: melyik ez a törvény és ennek értelmében akkor soha nem fogok hibázni? Máté evangéliumában Jézus - igaz, provokatív kérdésre - választ ad arra vonatkozóan, hogy mi is a törvény alapja. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (…) Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt.22:34-40) Ez a két parancsolat adja az alapját a törvénynek, ami kifejti a különböző normákat, illetve a prófétáknak, akik Isten üzenetét tolmácsolták az embereknek. A két nagy parancsolat, ami az alapot képezi, olyan, akár egy jó kiindulási pont. Ha az alapot ismerjük, tudjuk és alkalmazzuk, akkor könyebb lehet megérteni a törvényt és a próféták üzenetét. Azt gondolhatnánk, hogy akkor ezzel el is van intézve az egész….de nem. Isten üzenete ma az, hogy ha rendelkezünk a megfelelő alappal, tehát az Istennel val...

Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. Zsoltárok könyve 121:7-8 Kevés rosszabb dolog van, mint este a sötétben, félálomban végigmenni egy szobán mezitláb, majd a szoba közepén gyanútlanul egy darab legot találni a talpunkkal. Olyankor a hangerő megemelkedik, de csak belül, mert ki nem jöhet, hisz felébred a gyerek. Szerintem a legrosszabb fájdalmak egyike ez. Viccet félretéve gondoljunk bele, milyen nehéz is meghatározni az életünk útját előre úgy, hogy ne legyen telekövezve lego darabokkal. Megkockáztatom hogy lehetetlen. Bármennyire is próbáljuk a fájdalmas akadályokat kerülgetni, előbb vagy utóbb pont bele találunk egybe. Nem azért, mert ez így jó, hanem azért, mert sajnos a világunk tökéletlen, és a körülmények (és a saját döntéseink hibája) nem alkalmas arra, hogy mindig jól döntsünk. Még jó, hogy Isten ott van velünk ilyenkor is. Nem azt mondja, hogy semmi problémád nem lesz az életben, vagy hogy sosem találkozol...

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Ézsaiás 11:1–2 A világ imádja a sikersztorikat. A nagy, magabiztos, sikeres embereket, akik látszólag mindent megfejtettek, és a bölcsek kövét szorongatják. Akik a semmiből naggyá lettek. Berobbantak, befutottak. Körülöttük, mint rossz kölni árad a magabiztosság látszata. Közben, akinek helyén az esze érzi: ez műanyag. Szépen becsomagolt semmi. Ézsaiás viszont nem egy csúcsra jutott hősről beszél, hanem egy vesszőszálról. Egy alig észrevehető hajtásról. Nem a reflektorfényben, hanem a föld alatt kezdődik a történet. Az akkori hallgatóság pontosan értette a drámát. Dávid dinasztiája romokban, a politikai és spirituális remények tönkrementek, mindennek vége. A „törzsöke” itt nem stabil alapot jelent, hanem kivágott fát.  Egy katasztrófa után vagyunk. És Isten mégis azt mondja: innen szép nyerni. Nem fe...