reggeli dicséret

Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?" Zsidókhoz írt levél 2:6 Ez a valaki, akiről a Zsidókhoz írt levél írója szól, az ószövetségi Dávid király volt. Talán még egész fiatalkorában juthatott eszébe a gondolat, amikor a szabad ég alatt családja juhait őrizte. Éjszaka felnézett a holddal és csillagokkal teletűzdelt fényes festővászonra, Isten felfoghatatlanul hatalmas, elképesztő csodáira, és azon gondolkodott, hogy mennyire fontosak lehetünk mi, emberek, Istennek, ha a világegyetem nagyságához képest porszemnyi életünk és létezésünk fontos neki. Milyen nagy értékünk lehet a mindenható alkotó szemében, ha a végtelen teremtett világban tenyerén hordoz mindannyiunkat? Dávid király kora óta számtalan ember tekintett fel az éjszaka fénylő csillagalakzatokra, és merengett el hasonló gondolatokon. Valószínűleg sokan közülük még csak soha nem is olvasták Dávid költeményét, a megigéző látvány mégis hasonló irá...

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ézsaiás próféta könyve 65:17 Az életben minden olyan törékeny. És nem csak az üvegpohár vagy a dísztárgyak, amelyekre hamar, már gyermekként megtanulunk vigyázni, hanem az élet értékesebb, kevésbé kézzelfoghatóbb dolgai is. Törékenyek a kapcsolataink, az ígéreteink, törékeny a szívünk, a béke, és bizony törékeny az emberi élet is. Ezeket sajnos már nehezebben tanuljuk meg, gyakran felnőttként, de mindenképp sok negatív tapasztalat után. Isten azonban sokkal tartósabbá, állandóbbá teremtette a világot, és mindent, ami benne van. És bár valami mégis elromlott, a bukás, a bűneset mindent rosszabb minőségűvé, törékennyé tett, az Alkotó megígérte, hogy mindent visszacsinál; hamarosan minden olyan lesz, mint újkorában volt. Tartós, élettel teli, és soha el nem romló. De addig is, amíg várjuk ezt a helyreállítást, valamiképp boldogulnunk kell törékenyen, ebben a törékeny világban. Sőt, talán Isten is a...

...hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Máté evangéliuma 6:20 Érdekes, hogy ez egy olyan mondata a Bibliának, amit előszeretettel arra használunk, hogy: a pénz rossz, ne foglalkozzunk vele. Jézustól a hegyi beszéd sokkal többről szól, mint esetlegesen a vagyon ellen beszélni. Pontosítok, Isten nem mondja sehol, hogy a gazdagság rossz dolog lenne. Ha így lenne, Jób, Ábrahám, József, Dávid, Salamon... nem lettek volna gazdagsággal megáldva. Mindegyiküknek nagy vagyona volt, és Isten abszolút nem feddi meg őket érte. A kérdés nem az, hogy van e pénzed. Tisztázzuk! A pénz egy eszköz. Olyan mint a kés. Könnyedén lehet vele ártani másoknak, vagy rosszra használni, viszont lehet vele kenyeret kenni is. A pénz is ugyanilyen. Nem az a baj, ha van. Az a baj, ha a világod körülötte forog. Megjegyzem, nem könnyű ezt megállni, mert jelenleg minden pénzbe kerül, és nem is kevésbe. A lényeg...

"Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!" Mózes 4. könyve, 12. fejezet, 6-8. vers Mózes nagyszerű ember volt. Az Egyiptomi Birodalom trónörököseként nevelkedett, de ő mégis rabszolgasorsban szenvedő származási népét választotta. Képes volt botját kígyóvá választani, vérré változtatni a Nílus vizét, kettéválasztani a Vörös-tengert, vizet fakasztani a sziklából, személyesen találkozhatott Istennel, és még sorolhatnánk. És talán a Biblia sok más szereplőjével is így vagyunk. Felnézünk rájuk, mert hatalmas dolgokat tettek, és sajnáljuk, hogy mi nem lehetünk olyanok, mint ők, soha nem fogunk felérni hozzájuk, nem fogunk hadseregeket megállítani, tüzet lehívni az égből. De akármil...

“Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Máté evangéliuma 13:45-46 Amiből csak egy van, az minden pénzt megér. A pénz egy viszonylag egyszerű dolog. Ha a kifli 65 Ft-ba kerül a boltban, akkor távozáskor három darab 20 Ft-ossal és egy 5-össel ki tudom egyenlíteni a számlát. Azért is egyszerű, mert minden pénzérmére, sőt, még a papírpénzekre is ráírták az értékét. Az 5 Ft-os öt forintot, a 10-es tíz forintot ér — a 20.000 Ft-os pedig húszezer jó magyar forintot jelent minden újságárusnál és kávézóban. Az 1933-as, dupla sasos húszdolláros viszont nem 20 dollárt ér, mert amiből kevés van, annak az értéke is magasabb. Így működik a numizmatika. A régi pénzekért — lévén, hogy régiek és ritkák — a névleges értéküknél sokkal többet, esetenként több százszorosukat is kifizetheti a gyűjtő, ha magáénak akarja tudni egyiket-másikat. Aztán ott vannak az elrontott, félreny...

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” Pál első levele a korinthusiakhoz 3:16-17 Lehet, hogy megesett már veled is, Kedves Olvasó, hogy úgy érezted, annyira mindegy a létezésedet. Mindegy, hogy lélegzel, vagy sem, és esetleg az is megfordult már a fejedben, hogy ha kiszállnál a sorból, nem hiányoznál senkinek. Nem kell válaszolnod, még bólintanod sem, Isten ismeri még a ki nem mondott gondolataidat is. Ez egy teljesen természetes, emberi érzés, nem baj, hogyha átfutott már ilyen a fejeden, esetleg ki is mondtad hangosan. A baj ott van, ha senki sem állítja ennek az ellenkezőjét, és egyedül kell megküzdened az élet nyomasztó terheivel. Ma reggel ezért maga Isten mondja: kimondhatatlanul fontos vagy nekem! Számít a létezésed, minden lélegzetvételed és szívverésed. Számít a véleményed akkor is, ha már elfáradtál annak képvi...

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Pál második levele a korinthusiakhoz 8:9  Nem volt semmi sem túl drága, mert az övéiről volt szó. Rólunk. Azokról, akiket a saját kezével alkotott, lehajolva a porba, gyúrta, formázta az anyagot, míg elkészült a remekmű. Férfi és nő. Akik később fellázadtunk ellene, mert a kígyó elhitette velünk, hogy még nem vagyunk elegek. Nem vagyunk olyanok, mint Isten. Pedig az Alkotó olyannak teremtett meg minket, a saját képmására formált, hatalommal, feladattal, felelősséggel, szeretettel felruházva. Elhittük, hogy mindez kevés, hogy tudnunk kell, mi a rossz ahhoz, hogy egészek, elegek legyenünk.  És Ő mégis utánunk jött. Mindezek ellenére. Hátrahagyta mindazt, ami tiszta, bűntelen, tökéletes azért, hogy az övéi között éljen, a mi életünket élje porban, mocsokban, bűnösök között, nélkülözve, szegényen, számtalanszor megkísértve, ...

A fiú „egyke” volt. Szüleitől mindent megkapott, amire szüksége volt, sőt, még azt is, amire nem volt. Erejükön felül dolgoztak, hogy fiuknak mindene meglegyen. Segítenie semmiben nem kellett, mondván: „te csak tanulj fiam, mi majd elvégezzük a munkát!” A fiú felnőtt. Megtetszett neki egy lány, aki egy hatgyermekes család első gyermeke. Csinos, kedves, aranyos teremtés. Szorgalmas, beosztó, takarékos és mivel szabad idejében sokat olvasott, művelt. A fiú udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette. Egy év múlva kisfiuk született. A fiatalasszony ellátta férjét, a háztartást, a kisbabát, közben jókedvűen énekelgetett a kicsinek. A férj, látva, hogy az első hónapokban a baba került a figyelem központjába, és nem ő, kezdett kimaradozni. Barátai előtt a feleségéről megalázó szavakat kezdett mondani. Legjobb szándékát, közeledését, figyelmességét kifigurázta, lenézte. Éreztette vele, hogy ő mennyivel gazdagabb, milyen iskolái vannak. Szép lassan elhitette feleségével, hogy ő egy értékte...