reggeli dicséret

Dicsérjétek az Urat, ti, földiek, ti, tengeri szörnyek, az egész óceán... vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak...! Zsoltárok könyve 148:7,10 Emberként gyakran nem gondolunk arra, hogy nem mi vagyunk Istenünk kizárólagosan szeretett teremtményei. Használjuk, gyakran kizsákmányoljuk környezetünk javait, és bele sem gondolunk abba, hogy az impozáns fák, az apró kis fűszálak, a különböző méretű és felépítésű földön, vízben, levegőben, föld alatt élő állatfajok mind-mind Isten értékes alkotásai. Sőt, nem csak, hogy Isten számára minden alkotása egyformán fontos, maguk a teremtett lények is válaszolnak, reagálnak Isten szeretetére. A Szentírás számos szakasza szerint a növények és állatok, az emberekhez hasonlóan (vagy talán még magától értetődőbben) dicsőítik Istent létezésükkel. A 12-13. században élt Assisi Szent Ferenc például ösztönösen tudta ezt. Az állatok védőszentjeként is ismert szerzetesről közismert volt, hogy nagyon szereti az állatokat, sőt, a róla szóló fe...

“ Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül.  Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra !" Eszter könyve 4:13-14 Eszter, egy olyan király felesége lett, aki az "ellenséghez" tartozott és olyan időkben lett királyné, amikor nem volt jogi lehetőség arra, hogy megvédje hitét és meggyőződését abban az esetben, ha kitudódik, hogy milyen a nemzetisége és vallása. Eszter fiatal volt, és tapasztalatlan, de volt egy mentora, aki világosság tette számára, hogy nem véletlen az ő királynői mivolta, mert bajban van a népe. Ma pedig a zsidók évről évre megünnepli a Purimot, a szabadulás napját, mert volt egy fiatal Eszter, aki nem félt hitben megtenni kockázatos lépéseket. Fogalmam sincs, hogy mai elkényelmesedett világunkban ki az a fiatal hívő...

„És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk? Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett. És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.”   ( Lukács evangéliuma 3. fejezet 12-14. vers ) Emlékszem, a Teológiai főiskolán már túl voltunk az első néhány homiletika órán - A homiletika az igehirdetés tudománya, ami arról szól, hogy egy prédikációt miként kell összeállítani, elmondani, milyen történeteket válasszunk, milyen hosszú legyen, stb. - mikor az egyik szombaton egy nyugdíjas kolléga igehirdetését hallgattam. Hallgattam? Mondjuk úgy, inkább, hogy a tanórán tanultaknak megfelelően analizáltam: ’Ezt a mondatot jobban kéne hangsúlyozni!’ ’Nagyobb hangerővel!’ ’Itt lehetett volna hatásszünetet tartani’ ’Na ide be lehetett volna szúrni egy történetet illusztrációként’...

„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja,  és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.” (János evangéliuma 3:34) Minden korban voltak Istennek emberi, akiket Ő küldött azért, hogy szólják az Ő beszédét. Így jöttek létre azok a könyve, írások, levele és énekek is, amelyek a Bibliát alkotják. Rajtuk keresztül az Úr szól hozzánk ma is. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:21). Ritkán gondolunk arra, hogy Bibliaolvasás közben ugyanaz az Isteni Szó (Ige) szól hozzánk, mint ami (aki) kezdetben teremtett mindent. Hogyan lehetséges, hogy hajdan Isten szavának ilyen hatalmas ereje volt tapasztalható, ma azonban nem igazán történik semmi az Ige hirdetése nyomán? Az ige azt mondja, hogy Isten mérték nélkül adja az Ő Lelkét „annak”. Kinek is? A hirdetőnek, vagy a hallgatónak? Elsősorban a hirdetőnek, hiszen 2Péter 1:21 szerint, aki Isten beszédét szólja, nem sa...