reggeli dicséret

Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma. ‭‭ Márk‬ evangéliuma ‭9‬. fejezet 41‬. vers A tanítványok egy különleges helyzettel találkoztak, olyannal, amivel ma se igazán tudunk mit kezdeni. Valaki, aki nem tartozik közéjük, Jézus nevében valami olyat tesz, amiben pont az imént voltak sikertelenek ők maguk: ez az ember, akit nem is ismernek, ördögöket űz ki azokból, akik megszállottsággal küzdenek. Képzeljük csak el a helyzetet: itt vannak a tanítványok, akik Jézussal járnak ugyan, de éppen az imént (ld. Márk 9:14-29 ) kudarcot vallottak az egyik olyan szolgálatban, amit Jézus még korábban kimondott feladatként határoz meg a számukra. (ld. Máté 10:8 ) És mindeközben itt van valaki más, aki nem tartozik közéjük, mégis meg tudja tenni, amit ők nem. Milyen féltékenyek lehettek! Nem csoda hát, hogy János rögtön Jézushoz szalad: megpróbáljuk leállítani? Az Isten szeretetét nem lehet privatizálni. Nem ebben az egyházba...

Ezért szeretett testvéreim legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. Pál apostol első levele a korinthusiaknak 15. fejezet 58. verse Egy régi professzorom, akitől nagyon sok jót tanultunk a teológián, mondta egy húsvéti prédikációjában a következőket: " Az a baj a kereszténységgel, hogy meghalni talán meg tudna Krisztusért, csak élni nem tud érte. " Manapság a keresztény szó, mint kifejezés, sajnos a legtöbb esetben nem feltétlen úgy jelenik meg a beszédgyakorlatunkban, mint amihez pozitív gondolatok társulnak. Sőt, úgy tűnik, hazánkban jelentősen csökken a kereszténység támogatottsága, hiszen a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az egyházhoz tartozás egyre népszerűtlenebb a lakosság körében, míg a személyes spiritualitás növekedést mutat. Osztom régi tanárom véleményét és azt gondolom, a vallásgykorlásunkkal van leginkább baj. Mert mit gondol erről egy mai hívő ember? Minde...

De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. A zsidókhoz írt levél 10:32 Te is lehetnél ott, ahol ő van. Nem vagy különb nála. Csak nálad pont jókor jött az, hogy megismerted az evangéliumot. Ez sem a te érdemed, hanem Istené, hiszen ő hajolt le hozzád és segített neked elkerülni azt a sorsot, amit most kívülről szemlélsz. Meg persze a hittestvéreid, ők is sokat segítettek. Emlékszel? Az az első alkalom, amikor előadásra hívott az ismerősöd. Semmit nem értettél, de úgy érezted, érdekel a dolog. Aztán a gyülekezetbe is elmerészkedtél. Emlékszel? A falusi gyülekezet dohos levegője, a furcsa éneklés, a véget nem érő imák, de te mégis maradtál ebédre – az az első közös ebéd... A szombatiskolák, a bibliakörök! Emlékszel még arra az első érzésre? És emlékszel rá, hogy milyen nehéz volt utána a feleséged szemébe nézni? Hogy a férjed mennyire haragudott, hogy szombaton későn értél haza? Emlékszel, milyen sokat jelentett,...

“Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” Zsidókhoz írt levél 12:1-2 A kapcsolatok nagyon fontosak. Elméletileg minden kapcsolatnak a fejlődés, erősödés a funkciója. Egy jó barát felemel, de földre ránt ha arra van szükség. Ahogy Zalatnay Sarolta egy híres számában énekli: “Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,  ki a mélyből felrepít. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,  ki a bajban megsegít. Csodát látni, jobbá válni, barát nélkül, nem lehet. Emlékezni, tervet szőni, barát nélkül, nem lehet.” (Zalatnay Sarolta - Mindig kell egy barát) A Zsidókhoz írt levél írója úgy beszél a “bizonyságtevőkről” mint barátokról. A bizonyságte...

"Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!" Ézsaiás próféta könyve 44. fejezet 8. vers -- "Te vagy az ISTEN, aki nevére Leborul minden a földön, az égen, Hegyeket mozdít, beteget gyógyít Az ÚR, ma is!" ( Helyes_Beat - Nincs más Isten ) -- Kiben bízhatsz, amikor problémákkal kell szembenézned? A kereszténység hatalmas előnye nem abban van, hogy a hívő emberrel nem történhetnek rossz dolgok — még ha vannak is, akik ezt próbálják elhitetni veled. Hiszen ha így volna, és az istenhit önmagában elég lenne a nyugodt, békés és prosperáló élethez, a keresztényüldözés, mint olyan nem létezne. De ilyen messzire se szükséges elmennünk: ha így volna, minden keresztényt elkerülne a betegség, az eladósodás, a szomorúság, a gyász, és valljuk be, sajnos kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyenekkel nincs dolguk. Mindenki elesik. Így vagy úgy, de mind jutunk olyan pontra a...

"Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr." Péter első levele 2:1-3 Milyen íze van a másolatnak? Vannak dolgok, amiket egyszerűen lehetetlen utánozni. Az egyik ilyen dolog a kóla. A világon kétféle ember van, az egyik a "pirosat", a másik a "kéket" szereti. Már csak önmagában az, hogy egyik márkát sem neveztem meg az előző sorban, mégis a szemed előtt látod, sőt, lehet, hogy a szádban érzed őket, azt jelenti, hogy a fekete, meghatározhatatlan ízű, szénsavas üdítőital, mint olyan, mára már kulturális és kulináris alapvetésnek számít. Noha mindkét piacvezető üdítőital gyártó cég hét lakat alatt, földalatti széfben őrzi a saját termékének receptjét (szó szerint!) ez nem akadályozza meg, hogy kisebb gyárak is megpróbálkozzanak másolatok előállításával, de talán t...

"A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát. Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!" A példabeszédek könyve 24:10-11 (RÚF) Nem az a jó autóversenyző, aki az egyenesben tövig tudja nyomni a gázpedált. Az ott megelőzött versenytársak száma nem a versenyző rátermettségét, hanem az autója teljesítményét minősítik. A kanyar mutatja meg igazán, ki a jó sofőr, és ki középszerű.  Ugyanígy van ez az életben is. Amikor könnyen mennek a dolgaink, könnyű erősnek lenni. Könnyű eredményeket elérni, könnyű stabilnak tűnni. De mi történik krízishelyzetben? "A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát." És hogyan? Ez sem mindegy. Rá kellett jönnöm, hogy a krízisben sem az mutatja az ember rátermettségét, vagy erejét, hogy hogyan él túl egy nehéz helyzetet, hanem az, hogy mindeközben segít-e másokon is. Felemel, vagy letaszít, amikor élet-halál kérdése a tét? Nem az a gazd...

„Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. Hallgassatok rám, ti konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.” Ézsaiás könyve 46:11-13  Egy ének motoszkál a fejemben. „Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni [...]. Mindig közellévő: jelentsd magad nékem...” Tényleg itt van Isten köztünk? Tényleg közel van hozzánk? Gyomorforgató események történtek az elmúlt hetekben (is), és ahogy akaratlanul is dúdoltam magamban az éneket, feltettem a kérdést vele párhuzamosan, hogy vajon hol van Isten? Hol volt, amikor ártatlan gyermekeket gyaláztak meg, amikor erőszakkal elvettek tőlük mindent, ami egy békés, kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen. Amikor semmi sem volt szent. De jött a következő kérdés is. Hol volt az ember?  Mert ezt az ember tette, és nem egy megfo...

"...kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." Az Apostolok Cselekedetei 2:47 Sokszor úgy képzeljük el az első keresztények életét, mint amilyen például napjainkban a kínai kereszténységé. Keleti testvéreink annyira hozzászoktak az évtizedek óta húzódó üldöztetéshez, hogy amikor a 90-es, 2000-es évek környékén kicsit lazult az állami fegyelem, és könnyebben tudtak evangélizálni és istentiszteleteket tartani a magánházaknál, elkezdtek azon aggódni, hogy a következő generációk, a gyermekeik és unokáik hogyan fognak majd megtanulni keresztényként élni, ha nem üldözik őket. Mert kereszténység = üldöztetés, kirekesztettség, ellenséges magatartás. Valahogy úgy, ahogy az első keresztények is élhettek. Pedig ez az egyenlet téves. Persze, mondhatnánk, hogy ott volt a keresztényeket üldöző Saul, bizonyára nem az egyetlen zsidó, aki az életüket veszélyeztette, meg ismerjük Néró császár beteg szórakozását is az arénákban. M...

„ A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet” Példabeszédek 15:30 Akik kicsit közelebbről ismernek tudják, hogy mennyit szeretek beszélni. Gyakran kínosnak érzem, hogy megállás nélkül hallatom a hangom. Azonban egy valami mégis képes megállítani ezt a jó vagy éppen rossz tulajdonságomat, mégpedig az, hogy ha a beszélgetőpartnerem tekintetében látom és érzem a teljes érdektelenséget. Lényegében mindegy, hogy jót vagy rosszat mesélek, ha az arca, a tekintete   rezzenéstelen lesz és semmi reakciót nem kapok, eláll a szavam.   Ilyenkor   fogalmam sincs, hogy beszéljek-e egyáltalán tovább vagy sem. Ahogy az évek telnek felettem,   egyre inkább megértem a szavaim súlyát, a tekintetem fontosságát, próbálok oda figyelni arra, hogy keresztényként, Istenben hívő emberként, hogyan tudom a legjobban kimutatni Isten szeretetét. A minap az iskolában, ahol tanítok beszélgettem egy elsős kislánnyal. A szünet végéh...

„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté evangéliuma 5:16 Jézus szerint láthatatlan keresztény nem létezik. Ahogyan érezhető a só az ételben, ahogyan jól látható a hegyen épített város, éppen úgy nem lehet a ragyogó világosságot elrejteni a sötétben. De hogyan lehetünk „ragyogó” keresztények? Csak határozzam el, hogy az leszek, és tartsak ki mellette? Legyen életcélom Krisztus bemutatása? Nyilván az én döntésem és odaszánásom is kell hozzá, de be kell látnunk, hogy nem mi vagyunk a „fényforrás”. „A Krisztustól szétáradó fényen kívül nincs más világosság, amely az elesett emberiségen segíthetne. Jézus, az Üdvözítő, az egyedüli fény, aki a bűnben veszteglő világ homályát elűzheti. Róla mondja az Írás: „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4). Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó éle...

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud." 1 János 3,18-20 Észrevettük már, milyen nagy gondban vagyunk mi, keresztények a hitelesség területén? Először is ott vannak a történelmi anomáliáink. A szeretetet, békességet hirdető Biblia ellenére a kereszténység szörnyű vallásháborúkat hirdetett a kereszt nevében a pogányok ellen. Továbbá vezető vallásként nem igazán voltunk toleránsak a másként gondolkodókkal szemben. Legyenek azok a tudomány emberei, mint Kopernikusz és Galilei, vagy asszonyok, akik túl szépek, túl okosak voltak egy olyan korban, amikor ez bűnnek számított (lásd boszorkányperek) és még sorolhatnánk. Majd ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kereszténység a leginkább széttagoltabb világvallás a többi között, melynek részei...

"De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen" Márk 10,43-44  A kereszténység a hatalommal kapcsolatosan annak ellenére tele van ellentmondással, hogy Jézus tanításai teljesen világosak előttünk.  Ha csak néhány dolgot emelek ki a történelmünkből, rögtön megértjük mire gondolok. Megváltónk nem akart uralkodni ezen a földön. Országára saját maga mondta, hogy nem ebből a világból való. (János 18,36) Nem mondta magát királynak sohasem, sőt kibújt a lehetőség alól, amikor mások azzá akarták tenni. (János 6,15) Nem szerzett magának olyan eszközöket, amik hozzá segítették volna a hatalomhoz. Nem toborzott katonákat akkor sem, amikor ezrek követték. Nem gyűjtött javakat akkor sem, amikor mások mindent odaadtak volna neki adományként. Nem kereste a befolyásos személyek társaságát, tanítványait az egyszerű emberek közül választotta.  Követői azonban há...

"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Róma 8,32 Egyértelműségek és evidenciák. Olyan dolgok ezek, amik mindenki számára természetesek, mert ugyanazt jelentik és mindenki ugyanazt érti alatta. Talán még megkockáztathatjuk, hogy ezeket a dolgokat az unalomig elcsépeljük és elhasználjuk. Természetes, hogy a szülő szereti a gyermekét. Vagy mégsem? Egyértelmű, hogy a gyermekek is szeretik a szüleiket. Vagy mégsem? Evidens, hogy ha kapunk valamit, azért hálásak vagyunk, megtisztelve érezzük magunkat. Vagy mégsem? Olyan érdekessé vállnak ezek az evidens dolgok, ha mögéjük nézünk! A Biblia ezen szakaszában van egy egyértelműségi lánc (Róma 8,28-32). 1. Természetes, hogy azoknak, akik szeretik az Istent, minden a javukra válik mert Isten természetéből fakad, hogy mindent javukra fordít. Bár mi emberek sokszor kétségbe vonjuk ezt, és a legtöbbször létünk keserű, szenvedésekkel teli oldala miatt -...

„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja,  és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.” (János evangéliuma 3:34) Minden korban voltak Istennek emberi, akiket Ő küldött azért, hogy szólják az Ő beszédét. Így jöttek létre azok a könyve, írások, levele és énekek is, amelyek a Bibliát alkotják. Rajtuk keresztül az Úr szól hozzánk ma is. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:21). Ritkán gondolunk arra, hogy Bibliaolvasás közben ugyanaz az Isteni Szó (Ige) szól hozzánk, mint ami (aki) kezdetben teremtett mindent. Hogyan lehetséges, hogy hajdan Isten szavának ilyen hatalmas ereje volt tapasztalható, ma azonban nem igazán történik semmi az Ige hirdetése nyomán? Az ige azt mondja, hogy Isten mérték nélkül adja az Ő Lelkét „annak”. Kinek is? A hirdetőnek, vagy a hallgatónak? Elsősorban a hirdetőnek, hiszen 2Péter 1:21 szerint, aki Isten beszédét szólja, nem sa...

„Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza,  hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.” (Apcsel 2:36) Különösen sokatmondó ez az ige, és sokféle érzéssel tölt el. Először is büszkeséggel és dicsekvéssel telik meg a szívem, mert keresztényként olyan Istennek szolgálhatok, aki mindenekfelett való Úr. Nincs félni valóm, mert az én Uram mindent hatalmában tart, mindenekfelett uralkodik. Ő a legerősebb, a legnagyobb, a leg-leg-leg. Ki mondhatja még ezt el, hogy a legmagasabb rangú Úrnak szolgál? Te is neki szolgálsz? Ha igen, akkor te is büszke lehetsz rá, dicsekedhetsz Vele! (lásd: Jeremiás 9:23-24). Másodszor csodálattal olvasom, hogy Jézus egyszerre Úr és Krisztus. Az „Úr” kifejezés hatalmat sejtet, akinek engedelmeskedik minden; míg a „Krisztus”, vagy felkent kifejezés a Messiásra utal, aki a szeretetéről, szelídségéről ismert. Ezt olvashatjuk Ézsaiás könyvében a Messiásról: „Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szav...