reggeli dicséret

Aki megtér, az élhet „De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg.” Ezékiel könyve 18. fejezet 21. verse „Senki se áltassa magát azzal, hogy dédelgetett bűnöket könnyen és hamar el lehet hagyni. Minden melengetett bűnünk gyengíti jellemünket, és megerősíti rossz szokásainkat. Ennek fizikai, szellemi és erkölcsi romlás a következménye. Megbánhatod a rosszat, amit elkövettél, és ráléphetsz a helyes útra, de a bűn megszokása és torzító hatása következtében nehezen tudsz majd különbséget tenni a jó és a rossz között. Kialakult rossz szokásaiddal Sátán újra és újra megkísért. Az "eredj, munkálkodjál ma az én szőlőmben" paranccsal Isten minden ember őszinteségét próbára teszi: vajon csak szavakkal, vagy cselekedetekkel is válaszolnak? Minden tudásukat latba vetve, lelkiismeretesen, önzetlenül dolgoznak-e a szőlőskert Gazdájáért? Péter apostol elmondja, hogy milyen munkaterv...

Nem magunknak élünk „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” Róma 14:7-8 Ez az ige egy nagyon fontos bibliai igazságot világít meg. Az Istenben hívő, megtért ember egész életével (ha kell halálával is) Krisztust szolgálja. A megtérés ugyanis azt jelenti, hogy az ember felhagy régi, önző szokásaival, s helyette Istennek él és szolgál. Amikor Krisztus itt járt a földön az önzetlenség szolgálatát élte. Ahogyan Pál apostol fogalmaz: „Mert közülünk senki sem él önmagának” , mert Jézus sem önmagának élt, sőt még a halált is értünk vállalta. Így azok, akik Krisztus követői (keresztények), ugyanezt az életcélt kell, hogy maguk elé tűzzék. Nem vagyunk Krisztus követői, ha más úton haladunk, ha más elvekre épül az életünk, a hétköznapi gyakorlatunk. Isten úgy alkotta meg a világot, hogy az az önzetlenség és az egymás iránti készséges szolgálatra épüljön. ...

Örök dicsőség reményében „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” Péter első levele 5:10 Isten - sokak véleményével és képzelődéseivel ellentétben – nem a bosszúállás, hanem, a kegyelem Istene. Egy ilyen Isten nem azt nézi, hogy mikor esnek bűnbe a szolgái, hanem azért munkálkodik, hogy minél előbb odaadhassa ezeknek a tévedő szolgáknak azt a jutalmat, amelyért Ő mindent megtett. Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, akkor Istennek volt három választása. Először is, semmisnek tekinti azt az egy harapást – amellyel örökre teljesen játszhatatlannak kiáltotta volna ki az életet. Ebben az esetben lehetett volna törvényeket fogalmazni, bárki megfogalmazhatta volna őket, de mindenki meg is szeghette volna azokat. Rövid idő után mindenki rájött volna, hogy nem érdemes semmit sem megfogalmazni, mert minden jelentés nélküli és felesleges. Senki...

Amivel büszkélkedni lehet „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. (Jeremiás könyve 9. fejezet 23-24.vers) Májusban, mikor anyák napi ünnepély volt a gyülekezetünkben, és míg a gyermekek a megtanult verseket, Bibliaszövegeket mondták és énekelték figyeltem a szülők arckifejezését. Mikor én kerültem sorra, mármint az igehirdetés, felálltam elővettem a pénztárcámat és üzletet ajánlottam - bár tudom szombaton nem szabad - mégpedig, hogy ki mennyiért adná el nekem azt az érzést, ami akkor töltötte el, amikor a gyermeke szolgált. Mondanom sem kell egyetlen egy szülő sem kötött velem üzletet és nem a szombat miatt. Azt az örömet, elégedettséget, boldogságot, mondhatni büszkeséget, hogy az én gyermekem…...

„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együttlakoznak az atyafiak!” Zsoltár 133,1 Micsoda idillikus kép bontakozik ki e zsoltárban! Olyan, mintha már nem is e földön lennénk, hanem a mennyben! A gyülekezet tagjai teljes egységben, szeretetben vannak együtt…. Tisztelik egymást, nincs irigység, versengés, harc, hogy ki a nagyobb…. A kedvesség, előzékenység, egymás megbecsülése az elsődleges szempont….. Ki ne vágyna egy ilyen közösségbe? Nem tudom, tapasztaltátok-e már, hogy pont akkor, amikor a legjobban törekedtek az egységre, Sátán mindig hoz olyan dolgot, amely megbontja azt! Amikor már úgy tűnik, hogy elérjük a kívánt célt, újabb és újabb feszültségek támadnak! Mi az oka ennek? Hiszen mindannyian békességre, szeretetre, áldásra vágyunk! Mindenki jót akar, nem? Miért van az, hogy testvér-testvér ellen támad, hogy képmutatók vagyunk, hogy a másikat lejáratjuk, rossz hírét ...

Méltó jutalom „Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!” Példabeszédek könyve 31:31 A derék asszony dicséretének végszava a fenti mondat, mely joggal hívja fel figyelmünket az istenfélő anyák és feleségek igazgyöngynél is nagyobb értékére. Mai elmélkedésemben egyszerre szeretnék szólni minden érintetthez, és minden általuk érintett családtaghoz is. No de mire is vállalkozok? Nincs könnyű helyzetben az, aki ma az anyákhoz akar szólni. Mert ami régen természetes és magától érthető volt, most korántsem az. A családok képe és szerkezete a bűn miatt annyira eltorzult, hogy számításba kell venni a gyermeküket egyedül nevelő szülőt, az elvált, vagy újraházasodott személyeket. Gondolni kell a „felemás” családokra, a dolgozó és munkanélküli családtagokra… A ma bemutatott női ideálok hamissága sem segít a helyzeten. Mit látunk, hallunk? Az úgymond „született feleségek” élete romokban; a show műsorokban egymást ütlegelik a családtagok; „szingli” anyukák nevelik gyermek...

A hit meghatározása „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Zsidókhoz írt levél 11:1 Másnak is támadt már olyan érzése, hogy nemcsak a pénzére, de a hitére is pályáznak mások? A bizalom bizony drága érték mai világunkban. Nem mindegy tehát, hogy mire pazaroljuk. Legfőképp, hogy kinek hiszünk? Sok ember veti fel a kérdést, vajon mihez kell nagy hit? A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete sok ilyen lehetséges helyzetet felemlít a hit hőseinek életéből. Teremtés kérdése, keresztény életút, megpróbáltatás, szenvedés és üldöztetés mind szerepel a listán. Hadd emeljek ki mégis egy szokatlant: „Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (5-6) Manapság egyre kevesebben hiszik el, ...