reggeli dicséret

„Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Zsoltár 34,19 "Hol van ilyenkor az a jóisten?” – gondolta a fiú a veszekedés után és beletaposott a gázpedálba. Az autó hirtelen felbőgött és egyre gyorsuló iramban kezdte falni az utat a sötét éjszakában. Csak mereven nézett előre, a település fényeit megtörte sok-sok, ablakon lefutó esőcsepp. A teste megfeszült, mereven tartotta a kormányt és véletlenül sem nézett a mellette reszkető lányra. Csak az járt a fejében, hogy érjenek már haza minél előbb, és ahogy vége lett mindennek, úgy legyen már vége ennek az utazásnak is. Délután indultak el otthonról együtt, amikor még minden rendben volt, most pedig már éjjel egy volt és nem maradt semmi, csak a csalódás és a harag. A következő elágazásnál nem a megbeszélt útra tért, hanem a rövidebbre, amit kevésbé ismert. A kanyar túl hamar jött a szakadék előtt. A vizes út csúszott, a blokkolt kerekek gumijai ennek ellenére füstölve sikítottak az a

„Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?” Zsoltárok 27:1. Pár napja elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindentől félek. Nem is gondoltam, hogy az évek alatt mennyi félelem összegyűlt a szívemben. Félek az egértől – de ez csak egy dolog. Nem feltétlenül fontos vele találkoznom. Ami viszont megdöbbentő, hogy egyre jobban félek az emberektől. Mielőtt elítélnél emiatt, had írjam le, hogy miért. Néhány hete vezettem a főúton és balra nagyívben kellett bekanyarodnom egy mellékutcába. A szembe-forgalom csak jött és jött. Mögöttem meg szép lassan feltorlódott a sor. Azonban a szembeforgalom is megállt, ugyanis a lámpa pirosra váltott, nem tudtak emiatt menni. Így arra gondoltam, két kocsi között átevickélek, aztán mögöttem is elindulhat a forgalom, meg őket sem akadályozom. Azonban a szembe forgalomban álló gépkocsivezető elkezdett emiatt rám üvölteni, emlegette a jó édesanyámat, meg hogy milyen pofátlan vagyok… Hát mit mondjak. Próbált

" Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige ." Példabeszédek Könyve 25:11 A kimondott szónak ereje van. Gondold csak végig mennyi könnyet fakaszt egy szó, egy másik hahotázást vált ki, a harmadik idegessé tesz. Gyakran a meggondolatlan szavak okoznak neked a legnagyobb törést. Nem simogatnak, nem ölelnek át, és nem szeretnek. Pedig vannak olyan szavak, amelyek az ellenkezőjét teszik. Csak mi emberek nem használjuk őket. Felemelnek, jobbá tesznek, megmosolyogtatnak - vannak ilyen szavak. Mint pl. a szeretlek, ne haragudj és kezdjük újra. Egyszerű szavak, mégis nehéz kimondani, ha a másik balesetet okozott, nélküled hozott meg döntéseket, leszidott stb. Vannak olyan bibliai idézetek, amelyeket előszeretettel vágunk a másik fejéhez, nem éppen bátorító, megjobbító szándékkal. Pedig nem is ezért íródtak. Sokkal inkább azért, hogy visszataláljunk a helyes útra! Aranyalma ezüsttányéron, ilyen jó, szép, ragyogó az a szó, amit helyes időben, módban közölnek a

„Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (Korinthusi első levél 15. fejezet 58.vers) Az első századok kereszténységéről, gyülekezetekről, missziómunkáról, buzgalomról, hűségről általában egy idealista kép él bennünk. S persze tudjuk, hogy voltak üldözések, voltak nehézségek, de ezek javarésze kívülről, a császári hatalom részéről jött, és ezek, úgy véljük, inkább jobban összekovácsolták a közösségeket. Ám a korinthusi leveleket olvasva, mintha más lenne a kép. Belső széthúzás (11-12.vers), Erkölcstelenség (5:1), vita a lelki ajándékok körül (14. fejezet), személyválogatás, szegények mellőzése az úrvacsora utáni agapé asztalnál (11:21)… Mikor ezeket szemléljük, felmerül a kérdés: Hát nem csak a mi gyülekezetünkben vannak problémák? Nem csak mi vagyunk gyenge, gyarló emberek? Nem csak mi vagyunk Langymelegek? S egyáltalán, míg ilyen állapotban vagyunk, van értelme a más

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. Ézsaiás könyve 48,18 (MBT) Higgyük el, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk! Sokan félnek a parancsolatoktól, korlátnak, megkötözésnek tartják. Isten szomorú szívvel jegyzi meg, ha megtartottad volna a parancsolatait, akkor folyamként áradna rád a jólét. Nem hiszek abban, hogyha valaki hívő és megtartja az Isten parancsolatait, akkor az mind milliomos kell, hogy legyen. De igenis hiszek abban, hogy Isten mellé áll azoknak, akik ragaszkodnak hozzá és engedelmeskednek neki. Megad mindent, ami szükséges a nyugodt életünkhöz. Lehet, hogy néha nehézségekbe jutunk, de Isten nagy szabadulást ad és utólag meglátjuk, hogy Ő egész idő alatt ott volt velünk! Egy éjjel egy ember azt álmodta, hogy Istennel sétál a tengerparton. Az égen képek villantak át életéből. Minden egyes képnél megjelent két pár lábnyom a homokban. Azután észrevette, élete nehéz szakaszába

„ Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ” Jelenések könyve 3:20 Jézus tud a dolgainkról. Ismeri cselekedeteinket, szavainkat, gondolatainkat, motivációinkat egyaránt. Ismeri a mai kereszténység önelégült állapotát is, melyből az egyetlen kiút az őszinte megtérés. Nincs ebben semmi új, hisz talán ismerjük milyen büszkeség jellemezte a régi Laudiceát. Amikor egy földrengés elpusztította a várost, visszautasították a rómaiak segítségét, és önerőből építették újjá. Híresek és gazdagok voltak a fekete gyapjúnak és orvosi szereiknek köszönhetően. Jézus mégis azt mondja, hogy te vagy a „ nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítele n”. A nem túl hízelgő szavak még inkább megsebeznének, ha Isten rólunk mondaná mindezt. A dorgáló szavakkal nem lesújtani akar Istenünk, hanem észhez téríteni. Biztosan hallottunk már a Király új ruhája című meséről. A történet s

„...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.” Ézsaiás könyve 58:14 Olyan ritkán tudsz megállni, és gyönyörködni a szépben. Abban, ami még mindig hirdeti az Ő nagyságát, hogy egyszer valamikor réges-régen nem volt bűn, és Ő tökéletesnek teremtette azt, ami ma csak elmúlást illatozik. A virág szirmán egy apró vízcsepp, melyben az egész világot megláthatod. A hajnali madarak éneke, aminek dallamát Ő komponálta azon az „ötödik napon”. Egy apró patak zuhataga a hegy eldugott rejtekében, amit az arra járó vándornak szánt meglepetésként. A tó halk susogása, amin keresztül üzen annak, aki érti a víz szavát. És ritkán jutsz oda, hogy Benne gyönyörködj. Hogy ne kérj Tőle, ne kívánj semmit, csak engedd rádöbbenni magadat, hogy milyen Ő valójában. Engedd, hogy szavára lehulljon szemedről a gondok leple, és meglásd Őt apró világod felett. Hogy meglásd, bár sok felhő van, bármerre nézel, de a