Amit már nem tudsz elrontani
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Lukács evangéliuma 2:11 Nem tudom, hogyan tellt a Szentestéd, kedves olvasó, de hadd legyek ma reggel őszinte veled. A miénk pocsék volt. Adott egy fogzós, húszhónapos, aki valahogyan megint megfázott, és hiába kértem, nem volt hajlandó ebéd után negyvenöt percnél többet aludni. Ő nyűgös volt, én kapkodtam, a férjem próbált túlélni a szortyogó trónörökössel, de így sem tudtunk akkor és úgy kezdeni ünnepelni, ahogy terveztem. És mire odaértünk, hogy végre vacsora után leülhetünk együtt olvasni, beszélgetni, játszani, a poronty már inkább az altatást akarta. Mire végeztem az esti cseppet sem rövid procedúrával, kissé keserű ízzel a számban ültem le a gép elé. Mert nem úgy sikerült az ünnep, ahogy szerettem volna. És ekkor megláttam a reggeli dicséret szövegét. És valami derengeni kezdett. A csoda már megtörtént. Kétezer évvel ezelőtt. A csoda megtörtént, és én ezt már nem tudom elront...