reggeli dicséret

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. Lukács evangéliuma 14:12-14 A filozófia már régóta elmélkedik, hogy létezik e önzetlen cselekedet. Az egyik oldal szerint igen, hiszen bizonyos esetekben nem várunk viszonzást. A másik oldal szerint nincs valódi önzetlenség, hiszen minden jó cselekedet, még ha nem is várunk viszonzást, mégis az utána átélt jó érzés miatt tesszük. Minden csak nézőpont kérdése. Nincs semmi baj azzal, ha kapunk valamit azért ha jót teszünk. Egyáltalán nincs baj azzal, ha a segítséget megköszönik. Az viszont kicsit visszás, ha azért teszünk jót, mert viszonzást várunk érte. Az előbbit illemnek hívj...

„Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!” Zsoltárok könyve 69:2 Van úgy, hogy semmi nem jön össze… Még ifjú koromban történt. Ajkán laktam, Pécsre jártam főiskolára. A történetem egy sablonosnak induló péntek kora délután kezdődött. A két éves képzés alatt egyetlen egyszer történt, hogy mozgásterápia címén tornaterembe mentünk tornázni, természetesen tornaruhát kellett vinni. A tornaóra vége felé nekem indulnom kellett a buszhoz, ami közvetlen járat volt Pécsről Ajkára (egy ötórás semmiség…), de nem lehetett elmulasztani, mert 24 óra múlva indult a következő járat. Ezzel nem lett volna semmi gond, ha nem egy fergeteges vihar tombolt volna éppen akkor, de már nem lehetett tovább várni az indulással, mert veszélyeztettem volna a buszra való feljutásomat. A 20 perces séta esernyővel a kezemben, a széllel és az esővel való sikertelen hadakozás volt. Természetesen esernyőstül is teljesen átázva érkeztem meg a buszmegállóba. Kénytelen voltam felvenni a szabadidő nadrágo...