Nem elég a csoki
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Máté evangéliuma 5:6 Éhes voltam, nagyon éhes. A világ egyik legmegerőltetőbb fizikai, szellemi, lelki megmérettetésén voltam túl, életet adtam az első gyermekemnek. Az aranyóra után a csöppséget az újszülött osztályra vitték, hogy megvizsgálják, én pedig ehettem volna, de nem volt mit. Ezt nem mondták el a felkészítőn, nekünk pedig eszünkbe sem jutott, hogy jó lenne pakolni legalább egy szendvicset. Egy tábla csoki volt nálam, abból próbáltam minél kisebb zajt csapva tördelni néhány kockát, hogy a szobatársaimat ne ébresszem fel, de ez nem az az étel volt, amire vágytam. Édes volt, túl édes, és nem adott jóllakottságot. Olyan ételre vágytam, ami tápláló, ami erőt ad, ízletes, nem valami édes, felfújt semmiségre. Hajnal volt, a férjem már hazament, hogy pihenjen valamennyit, nekem pedig még hosszú-hosszú órákon keresztül kellett várnom arra, hogy valami normális(abb) ételhez juthassak....