reggeli dicséret

Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. Pál első levele a korintusiakhoz 2:4-5 Egy egyetemista ült a szakdolgozat védésén. A szakdolgozata eléggé szokatlan volt az egyetemen, így nem örvendett osztatlan sikernek. Miután ismertette röviden a dolgozatot, eljött az ideje, hogy a bizottság feltegye kérdéseit, észrevételeit. Az opponens a következő, kevéssé tudományos, egy mondatos "cáfolattal" élt: "Szerintem a feltevés hibás." A vélemény egy olyan dolog, ami mindenkinek van, de nem feltétlen kell úton útfélen hangoztatni. Mindannyiunknak lehet véleménye, és ezzel semmi baj nincs. Azzal viszont annál inkább van, hogy mai, közösségi médián élő társadalmunk arctalanul, gátlástalanul hangoztathatja is azt. Sokszor olyan dolgokat vágunk egymáshoz az internet függönye mögé bújva, amit szemtől szemben eszünk ágában sem lenne a m

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. Példabeszédek könyve 17:17 A barátság az egyik legalapvetőbb emberi kapcsolat. Szabadon választott, rokonszenv alapján kialakuló, tartós kapcsolat. Megtörténik az is, hogy barátságok véget érnek. Van, amikor ez a körülmények miatt alakul így, például ha valami miatt nem, vagy nagyon nehéz tartani a kapcsolatot; de van úgy, hogy harag miatt, amikor valami egyéni érdek előtérbe kerül (pénz, szerelem, pozíció stb.), és emiatt fordulnak szembe egymással addigi barátok. Ilyenkor feltesszük a kérdést, hogy mennyire volt őszinte a barátság addig, ha ilyen okok miatt véget ért... Vannak azonban minden vihart túlélő barátságok is. Ilyen volt például Jonatán és Dávid barátsága. Jonatán annak ellenére védte Dávidot az apja féltékenykedésével szemben, hogy tudta, hogy ha nem lenne Dávid, akkor ő lenne a következő király. Amikor az apja halálra kereste a barátját, ő volt a hírszerző, és ő segített neki a szökésben. Testvérré vált Dávid szám

. ..Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. Pál levele a rómaiakhoz 7:18-25 Egy alkalommal megkértem a kislányomat valamire – már nem tudom pontosan, hogy mire, de tegyük fel, hogy arra, hogy pakolja össze a játékait. A kérés maga nem volt szokatlan, sőt, valójában a reakció sem; esze ágában nem volt elpakolni a játékait, még szülői határozottságomat hallva sem. Viszont az akkor lezajlott beszélgetés valami olyanra mutatott rá, ami gyakran az ember hétköznapokban hozott döntéseit is nagyban meghatározza. Valahogy így hangzott. - De apa, nem megy! - válaszolt a kislányom - Miért nem megy? - Mert nem tudom megcsinálni! - Miért nem tudod megcsinálni? - Mert nem akarom. A nemrég elhunyt közgazdasági Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman, Gyors és lassú gondolkodás című könyvében az ember belső döntéshozatali rendszereivel foglalkozik, és leírja, hogy minden döntésünk szó szerinti energiát használ fel a szervezetünkben elraktár

Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Timótheushoz írt második levél 1. fejezet 7. vers ’Fight or Flight’ – ’Harcolj vagy Menekülj’ ez a két legalapvetőbb ösztönös reakció, amit a bennünket ért stresszhelyzetre legtöbbször adunk. Evangéliumi képpel élve, vagy levagdaljuk a másik fülét, mint tette azt Péter a Getsemánéban a főpap szolgájával, Málkussal, vagy lefagyunk és elfutunk, mint a többiek. Azonban, a nehézségekkel való megküzdés kapcsán a kétezres évek elején Dr. Shelley Taylor egy új stresszválaszt írt le, melyet azóta más tanulmányok is igazoltak. Ezt a viselkedésmintát ’Tend and be friend’-nek, azaz ’Gondoskodj és barátkozz’-nak nevezték el és főként nőstény állatok esetében figyelhető meg, mikor veszély esetén egymáshoz kapcsolódva, egymás védelmét keresve, egyben egymásnak védelmet nyújtva összebújnak, ezzel úgymond megosztják a fenyegetést, a stresszt. (lásd: hölgyek esetében a problémák kibeszélése) Ma, a halál

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. János evangéliuma 10.fejezet 27-28.vers Jézus gyakorta használt példázatokat arra, hogy bemutassa küldetését, feladatát a körülötte élőknek. Ezek a példázatok ünnepélyesek voltak, hiszen tartalmuk főként a megváltást és az Istenhez való tartozást voltak hivatottak bemutatni. Nem azért volt ezekre a példázatokra szükség, mert Jézus ne tudta volna nagy szavakkal, teológiai eszmefuttatásokkal bemutatni célját vagy ne tudott volna szót érteni az emberekkel, épp ellenkezőleg. Arra vágyott, hogy környezete megismerje őt, közel érezzék őt magukhoz és erre a legmegfelelőbb eszköz a példázatokon keresztüli tanítás volt. Talán az egyik legismertebb példázata a Jó Pásztor és a juhok története. Nézzük mit is szeretne üzenni számunkra… Egy olyan világban, ahol a zaj már teljesen természetes és ahol a csend furcsának sz

...adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Efézusiakhoz írt levél 5:20 Mindenkor, mindenért... Ezen a gondolaton először kiakadsz és háborogsz: A jó dolgokért, miért is adnék hálát? Én dolgoztam meg értük. Egyébként is! Ezek nekem járnak! A rossz dolgokról pedig ne is beszéljünk. Nem elég, hogy rosszak, még köszönjem is meg őket?! Hát ezt érdemeltem? Aztán (remélhetőleg) beszivárog néhány gondolat, s elkezded másként látni a dolgokat. Eltöprengesz néhány kérdésen: Ki adta a lehetőségeket, a kreativitást, az erőt és az egészséget? Ki tette eredményessé az erőfeszítéseidet? Majd kezded felfedezni, hogy sokszor a legtöbbet a hibáidból tanulhattál, hogy a fájdalom és veszteség készített fel arra, hogy megértővé és együttérzővé szelídülj. Végül lassan eljutsz oda is, hogy már nem csupán egyetértesz Pál felhívásával: adj hálát Istennek mindenkor, mindenért, hanem elkezded gyakorolni is. Már nem lázadsz fel és háborogsz azonnal, ha valami ros

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Körül-belül két hónapos lehetett a nagyobbik gyerekem, amikor orvoshoz kellett mennem időpontra, és őt nem vittem magammal. Álltam a váróban, hogy sorra kerüljek, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy ütemesen dülöngélek jobbra-balra, mintha az ölemben lenne a csöppség, és őt ringatnám. Aztán egy másik alkalommal a bevásárlókocsit kezdtem el oda-vissza tologatni, miközben a pénztárnál álltam sorba, mintha babakocsi lett volna. Megtörtént az is, hogy egy felnőtt emberrel beszélgettem, nem baráttal vagy rokonnal, ennél sokkal távolibb és hivatalosabb volt az ismeretségünk (a gyerekek gasztroenterológusa volt), ő köhögött kettőt-hármat, az én számból pedig önkéntelenül kicsúszott, hogy