reggeli dicséret

Isten koldusai „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Zsoltárok 37,25 Gyerek voltam és lassan, ahogy meg is öregszem, egyre több koldust látok az utcákon, a terek padjain, a parkok árnyékában a nyári napon, a szélvédett aluljárók eldugott, sötét helyein a fagyos téli estéken. Csak ma nem koldusnak, hanem inkább hajléktalannak nevezzük őket. Kegyetlen élet az övék, mert nem csak az időjárás nehézségeivel kell megküzdeniük minden nap, sőt talán ez a legkönnyebb próba a fagyhalálokról szóló hírek ellenére is. Legrosszabb ellenségeik önmaguk, az ember-farkasok, az előítélet miatt közönyösök. Igaz, kevés kivételtől eltekintve, valahol önsorsrontók mind. Eltévedtek az élet drogtól lila, alkoholszagú útvesztőiben; míg végül hagyták, hogy adósságterheik maguk alá temessék őket. Annyi segítséget kértek már, hogy minden hitelük odalett. Kiszolgáltatottak ők mind. Bűnözők lesik minden léptüket, hogy miként nyú

A választott nép feladata „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” Péter 1. levele 2:9. Szeretném lefordítani számodra a ma reggeli Igét: „Jó reggelt Gyermekem! Úgy örülök, hogy Atyád lehetek, hogy ma reggel engem választottál. Köszönöm, hogy elfogadtad megbízásomat, hogy ma is megpróbálsz bizonyságot tenni rólam! Ne felejtsd el, hogy egy kiválasztott család tagja vagy – és ez egy nagy kiváltság. Ugye tudod, hogy szeretném, ha örökre – egy egész örök életen át – mellettem lennél! Ugye, nem felejtetted el, micsoda gyönyörű otthont készítettem neked és barátaidnak? Kérlek, nagyon kérlek, beszélj ma nekik erről a csodás otthonról! Szeretném, ha ők is veled együtt majd itt lehetnének mellettem. Kérlek, mondd el nekik, hogy Téged hogyan hoztalak ki a sötétségből, és hogyan mutattam fényt számodra! Mondd el nekik megtérésed –

Nyugi- Isten minden elintéz " Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert Benned bízik " Ésaiás 26,3 Riadtam ébredtem fel egy régi decemberi pénteken. Valahogy azon a bizonyos héten semmi sem akart meg egykönnyen… Kifáradt testem mozdulatlanul feküdt, meg se rezdült a telefon ébresztőjére. Nem kell, hogy részletezzem, lekéstem az összes reggeli buszjáratot, ami Debrecenbe vitt volna engem. A kétségbeesés és a csalódottság erőt vett rajtam, hiszen hogyan ér fel az ember Pestre, ha még Debrecenig sem tud eljutni. Pár órás várakozás után végre útnak indultam. Egyik pofon után a másik, Debrecenben előbb szállok le a buszról, mint kellene, a szemerkélő eső, és a hideg szél arcomba fúj, miközben végre elérem a vonatállomást. Amikor tudatosul bennem, hogy képtelenség elérnem a koncert kezdetéig, zokogásban törők ki a pályaudvar kellős közepén… Zúgolódom, mert semmi nem történik a tervek szerint, amire várok. Kesergek, mert ott akarok lenni azon a rég várt koncerten

Szenvedni Krisztusért „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 29-30. vers) Pál, mikor a filippibeliekhez írt levelet írja, épp börtönben van. Nem azért, mert valamilyen köztörvényes bűncselekményt követett el, hanem mert Jézusról tanított, nyilvánosan hirdette, hogy számára Krisztus az egyedüli Megváltó. Milyen furcsa erről most írni. Olyan más világot élünk. Ma itt Európában nem zárnak börtönbe, nem kínoznak és ölnek meg azért, mert keresztény vagy. Sőt az internet segítségével akár világ másik felén is hirdetheted, hogy Jézusban hiszel, anélkül hogy egy lépést tettél volna. Mennyivel kényelmesebb ma kereszténynek lenni. Szép csendben elmélyülni a Szentírás felett, imádkozni egyet, munka a megélhetésért, egy kis szórakozás, pihenés aztán kezdődhet elölről minden. Valószínű

Istenfélelem-megelégedéssel! „De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel” I.Tim.6,6. A mai világ nyereségorientált. Mindenki meg akar élni valahogy, és persze, ha lehet, minél jobban! Tegnap egy vicces kiírást láttam egy presszó ajtaján: „Gyere be, igyál valamit, hogy ne halljál szomjam, én pedig ne halljak éhen!” Másvalaki pedig így vélekedett: „Elmegyek az orvoshoz, mert neki is élni kell valamiből, kiír egy receptet, elmegyek hát, hogy kiváltsam, mert a gyógyszerésznek is élnie kell. Majd a kiváltott gyógyszert kidobom, mert én is élni akarok…!” Igen! Egymásra vagyunk utalva! Szükségünk van a másik emberre! De vajon milyen kapcsolatom van velük? Milyen a pénzhez való viszonyom? A gyors meggazdagodásra, vagy a tisztességes életre törekszem? A hívő ember tudja, hogy minden az Istené! Mi csak használói vagyunk a javaknak, amit kegyelemből ad, ami Teremtőnk! Így tehát felelős vagyok érte! Tudom, hogy mindennel el kell számolnom egyszer. Ha ennek tudatában éle

Isten a Teremtő „Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.”Ésaiás 64:7 1. nap: Legyen! 2. nap: Legyen! 3. nap: Legyen! 4. nap: Legyen! 5. nap: Legyen! 6: első része: Legyen! 6. nap második fele: ALKOSSUNK EMBERT a képmásunkra! 6. nap vége: Minden IGEN JÓ! Istennek az ember volt a szeme előtt, mikor elkezdte a teremtés munkáját. Minden készen állt teremtő szavára, de az emberhez lehajolt, és saját kezével formálta meg a föld porából. Ezután az élet leheletét az orrába adva élő lényt alkotott. Az Isten által formált ember a Teremtőt tükrözte. Gyönyörködtek egymásban. A baj talán ott kezdődött, amikor az ember kezdte el formálni az Istent. A kísértő szó eltorzította látását. Már nem bízott benne úgy, mint azelőtt. Megkérdőjelezte jóságát, szeretetét. Olyanná formálta az ember Istent, ami már nem tükrözi vissza az eredeti képet. Nem Isten változott meg – mi nem akartuk őt. Mi akartuk kézbe venni a dolgokat. Az eredmén

Nyolc óra munka... "Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít." Példabeszédek könyve 10:4 Munka. Manapság sajnos nem mindig a legpozitívabb gondolat jut eszébe az embereknek e szó hallatára. Munka, ami fárasztó, ahol kihasználnak, ahol éhbérért dolgozol, vagy amid nincs is, mert hónapok óta nincs rád szükség sehol. Ebben a túlhajszolt, feje tetejére fordult világban elvesztette a munka a méltóságát, a lélekemelő tulajdonságát, az igazi valóját és miértjét. Már nem hisszük azt, hogy a munka nemesít, már nem okoz örömet, hogy dolgozhatunk, már nem hoz lázba minket egy új felfedezésünk hivatásunkkal kapcsolatban. Az édeni munkából sok esetben az élettel vele járó szükséges rossz lett. Pedig mennyivel másabb lenne a világ, ha ez az ige átformálhatná a szíveket! Isten ma reggel ezt az igét küldi neked és nekem. Azt szeretné, ha a munka világában is az Ő képviselői lennénk; ha becsülettel, méltósággal vennénk fel a legegyszerűbb hivatást is, és szorga