Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május 22, 2011

Fel a fejjel!

Kép
" Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért." 1Jn 3,16 Az önzetlenség legmagasabb foka az önfeláldozás, de mi késztet erre valakit? Képzeld el a történetet: Az ellenség rohamozza a vár falait, számuk annyi, mint a tenger habja. A hősök hiába aprítják őket, egyiket a másik után, mert egyre csak jönnek, nem törődve a rájuk váró halállal. Arcukon és szemükben a vad elszántság és a gyűlölet mind ellenetek irányul. Ők győzni akarnak és semmi sem számít már. A sok borzalom, ami a csatában körülvesz, mindenkit érzéketlenné tesz, csak robotok harcolnak. A védők száma egyre fogy, így nő közöttük az elkeseredettség. „Csak tartsd a vonalat!” – jár a fejedben. A vállad szinte összeér a bajtársadéval, mert mindketten tudjátok, ha az ellenség mögétek kerül, meghaltok mind. A vár falai és bástyái, mint hullámtörők a kikötőben, állják a hadsereg erős ostromát. A küzdelem sokáig áll a holtponton, egyik f

Félelem vagy bátorság

Kép
„Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is. Az igazak, mint az ifjú oroszlán, bátrak” Példabeszédek 28:1. Minden istentelen fut. ’Istentelen’ nemcsak azt jelenti, hogy elvetemült, gonosz, hanem azt is, hogy Isten nélkül élő, Istentől távol levő, az Istennel nem törődő ember. Az ilyen ember lót-fut, sosincs ideje – még egy szusszanásnyi ideje sincs. Reggeltől estig robotol, sosincs megállás. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ad eleget.” Zsoltár 127:1-2. Isten nélkül feszült, ideges, depressziós az ember. Félelmek gyötrik, nem tud – talán már nem is akar kommunikálni. És mialatt lót-fut, mindent elveszít. Pedig de sokat próbál felmarkolni! Elveszíti a jókedvét, az örömét, a derűjét, az optimizmusát. Elveszíti – sok esetben – a házastársát, a gyermekeit. Elveszít

Hogyan segít Isten?

Kép
" Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. " Zsoltárok könyve 50:15 Milyen elvárásaink vannak Istennel kapcsolatban, hogyan segítsen nekünk? Először is azonnal. Ne legyen bizonytalanságban eltöltött idő, amikor kértem, azonnal szeretném, mert csak az a biztos. Pedig Isten gyakran akkor vár a legtöbbet, amikor emberileg a legkevesebb idő van a várakozásra. Amikor mi kapkodnánk, Istennek akkor van a legtöbb ideje. Ábrahám ígéretet kap Istentől egy fiú születéséről. Ez az ígéret gyermeke 25 évvel később születik meg, pedig emberileg már az ígértet pillanatában is késő lett volna. De az Úr másképp mér. Másodszor teljes körű, azaz tökéletes segítséget szeretnék. Nem elég az enyhülés, teljes gyógyulást akarok. Pál apostolnak Isten azt mondta, hogy az én erőm erőtlenség által ér célba. A folyamatos Istentől való függés az igazi tökéletesség. Szenvedés nélkül a legkívánatosabb a segítség. Ha szenvedni kell, akkor nem tűnik isteni

Isten kegyelméből élünk

Kép
„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3. fejezet 22-23. vers) Milyen szép és felüdítő ez a Bibliavers. Csak a szövegkörnyezet, az életkörülmények, ahol ezek a szavak elhangoznak. Egy siralmas helyzet közepette. Mikor minden kietlenné vált. Sírás és sírás mindenünnen, s a próféta is zokog. S ahogy olvassuk ezt a könyvet, mely egyben egy pontosan megszerkesztett irodalmi remekmű, rádöbbenünk, hogy mennyire másként zokog az Isten embere, mint mi. Most itt a betegágyban pirít rám, mikor olvasom. Mert azon gondolkodom, miért pont velem, miért pont most, miért kellett mindez. De elfeledkezem arról, hogy bizony ott is maradhattam abban a balesetben. Mennyire igazad van öreg Jeremiás. Nem rajtam fordul meg sorsom kereke, hanem az Ő kegyelmességén, az Ő irgalmán. Nem azon kell filozofálni, miért, s miért se. Ő ott volt, életben tartott, de nem a miértek kincsének ki

Nem halt meg, hanem alszik….

Kép
„És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.” Márk 5,38-39. Néhány napja megdöbbentő hírt hallottam! Az egyik ismerősöm nagyon el volt keseredve. Elmondta, hogy a barátnője férjhez ment egy református lelkészhez. Nagy boldogságban és hitben éltek, de nem született gyermekük, pedig nagyon vágytak rá. Sok idő múltán mégis az Isten megkönyörült rajtuk és áldott állapotba került az asszonyka. Egészséges gyermeket hozott a világra, akiért már az első napon hálát adtak. De az ötödik napon minden előjel nélkül meghalt a gyermek! Természetesen kérdések merülnek fel bennünk, amelyet nem is tudunk megválaszolni… Miért???? Hogyan fordulhat elő mindez egy hívő házaspárral???? Miért adta Isten a gyermeket, ha utána elveszi???? Nem tudom, és nem is akarom megmagyarázni, hiszen minden szó ilyenkor csak nehezíti a helyzetet…. De egyet tudok! Egy szerető, bölcs Isten

A hetedik trombitaszó

Kép
„A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „ A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké". ” Jelenések könyve 11:15 A trombita hangjáról nekünk talán egy zenekar jut eszünkbe, de nem így volt ez a bibliai időkben. Háborúba hívott, ítéletre figyelmeztetett ill. előre jelzett valamilyen fontos eseményt.  Az itt olvasott szakaszban mindhárom üzenet benne van. Egy nagy küzdelem folyik Krisztus és Sátán és az ő követőik között. Ebben a harcban mindenkinek döntenie kell, hogy kinek az oldalán szeretne állni. Isten végső ítélete már csak jóváhagyja, lezárja a döntéseinket, ami után elérkezik Isten dicsőséges országa, mint a várva várt nagy esemény. A Jelenések könyvében is megszólal hét trombita, amelyek ítéletet és a gonoszság következményeit jelenítik meg különböző képekben. A Gonosz gyakorlatilag elpusztítja önmagát, a bűnösök saját döntésük következményeit kell, hogy elhordozzák. A csapáso

A szomszéd fűje...

Kép
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Pál levele a filippiekhez 2:3-4 Bekapcsolod a tv-t, hogy megnézd a híreket, de undorral fordulsz el az egésztől néhány perc múlva. Napról napra foszlik szét a szép álom a szíved mélyén, mert nem olyan a világ, amilyennek te elképzelted. Bizalom? Megértés? Együttérzés? Szeretet? Néha már abban is kételkedsz, hogy az emberek ismerték-e valaha ezeket a szavakat. Igen, valahol ott voltak a mesében. De most ez a valóság. Igen, a mesében mindig a jó győzött, és aki rosszat akart a másiknak, az a végén elnyerte méltó büntetését. Igen, a mesében ragyogott a nap, az emberek megbecsülték az egy szelet kenyeret, és a legkisebb, a legelveszettebb is győztes lehetett. A mesében a lány mindig kedves volt és szép, a fiú pedig lovagias, bátor és önfeláldozó. És ezzel a történettel a szívedben hunytad le a szemed, másnap ez élt