reggeli dicséret

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. János első levele 4:18 Neked mi a legnagyobb félelmed? Én a magastól félek. És a mélységtől. De valószínűleg mindkettőnek köze van a klausztrofóbiámhoz. Amitől azonban nem szoktam félni, az a jövő. Talán csak egy kicsit, főleg, mióta gyermekeim vannak. "Vajon boldog életük lesz?" "Vajon jó munkahelyen fognak dolgozni?" "Megismerik Istent?" "Szép családjuk lesz?" "Egyáltalán lesz iskola, ahol értelmes embert (homo sapienst) faragnak belőlük?" Akkor tériszony, mélységtől, bezárt helyektől és a jövőtől való félelem. Talán ennyi a lista. Legalábbis most ennyi jut eszembe. Persze a magas helyeken mindig van korlát, a mélységben ott az oxigénpalack, a szűk helyekre meg nem megyek be – mindenhol van valami, ami megvéd, nehogy bármi baj történjen. Racionális oka nincs annak, hogy félek ezektől ...

Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet. Lukács evangéliuma 18:29-30 Antilop szalad a szavanna homokos talaján, a patái már rég hozzászoktak a forrósághoz és a fűcsomókhoz. Természetes könnyedséggel veszi a kanyarokat, noha szemében látszik a félelem. Nyomában oroszlán, már orrában érzi az ebéd illatát. Néhány lépés választja el csupán a céljától, nekifeszül, és még jobban rákapcsol. A kegyetlen hajszát egy terepjáróból kémleljük: mi fog történni? A biológia tankönyv szerint az oroszlán antilopra vadászik, és elejti eledeléül. Az antilop viszont nem olvasta a tankönyvet: egy szoros jobbkanyarral kicselezi az oroszlánt, és métereket nyer, amik akár az életét is jelenthetik. Nem minden azért íratott le, mert "így kell történnie". Nem minden törvény, vagy jótanács — ez igaz a...