reggeli dicséret

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy." Prédikátor 9,12 Mihez kezdesz magaddal? Mit akarsz elérni az életben? Mik a céljaid? Nagy kérdések ezek, amire mindenki keresi a választ. Vannak, akik reálisan akarják felfogni az életet és vannak álmodozók és sokan e kettő között. Szerintem a realitásra épp úgy szükség van, mint az álmodásra. Mernünk kell álmodni, hogy nagy célokat tűzzünk ki magunk elé, amik akár egész életünkön át ösztönöznek bennünket. Ugyanakkor reálisan kell látnunk önmagunkat, képességeinket, lehetőségeinket, hogy ne csalódjunk és, hogy tudjuk, mikor mi legyen a következő lépés. Ha tudjuk kik vagyunk, tudni fogjuk mit kell tennünk álmaink beteljesítésének érdekében, de azt meg kell tennünk. A prédikátor pontosan erre figyelmeztet minket. Először is azt tanítja, hogy az időnk véges. A Seol, ahová tartunk, az a sír. Bár so...

Egy ősi dakota mondás szerint: „Ha igazad van, nem kell hangerő. Ha meg nincs igazad, akkor pláne nem kell!” Biztosan Te is találkoztál már életed során bevörösödött fejű, a saját igazát üvöltő emberrel, akiről később kiderült; egyáltalán nem volt igaza. Érdekes, hogy a hangerő néha egyenes arányban áll a bizonytalansággal, a kisebbrendűség érzéssel, és azzal, hogy az illetőnek mennyire nincs igaza. Az is megfigyelhető, hogy a bölcs, kiegyensúlyozott embert mennyivel szívesebben hallgatjuk, ezzel szemben elmenekülünk attól, aki hangerővel próbál valamit elérni, kicsikarni a másikból. Van, amikor valaki szívós, kitartó munkával, logikusan, megfontoltan felépít valamit, elér egy bizonyos célt, aztán jön egy tudálékos, nagyhangú, és pillanatok alatt közli, hogy az miért nem jó, az ő ötlete ezerszer jobb, és lerombol egy palotát, hogy a viskóját felépíthesse. A nagyhangúak köré mindig csoportosulnak, és ez aztán még inkább bátorítja őket. Ezzel szemben, amit egy meggondolatlan...

„Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene.” Ámósz próféta könyve 4:13 2009-ben egy keresztyén ifjúsági rendezvényen hallottam egy norvég lelkész, Arne Kristian Andersen prédikációját. Megmaradt bennem az egyik illusztrációja, amit Istenre alkalmazott. Elmondta, hogy ha az ember széttárja a kezét, akkor a kitárt karok hossza pontosan megegyezik a magasságával - mint ahogy az Leonardo da Vinci híres ember-rajzán is jó látszik. Tehát ha valaki 180 cm magas, akkor a széttárt karjai is 180 cm szélesek. Ennek leellenőrzésére megkérte a tolmácsát, hogy tárja szét a kezét, majd helyezkedjen olyan pozícióba, hogy az egyik keze a földet érje, a másik pedig merőlegesen a magasba meredjen. Arne saját kezével megjelölte, hogy meddig ért a tolmács föllendült keze, majd mikor az fölállt, pontosan akkora volt, mint ameddig a norvég keze ért. – Csa...

„És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.” (Lukács evangéliuma, 13. fejezet12-13. vers) Az evangéliumokban többször olvashatjuk, hogy mikor Jézus látta az elesetteket, a szenvedőket, a betegeket, akkor szívében megrendült, könyörületre indult, és meggyógyította őket. Ugyanakkor ezek a gyógyítások egyben az Ő Messiási mivoltát is igazolták „Vakok látnak, sánták járnak…” (Máté 11:5), aki azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Luk.19:10) Mai történetünk, a 18 éve meggörbedt asszony meggyógyítása is erről szól. Jézus életének célja nem az volt, hogy gépiesen végigjárja a Golgotára vezető út állomásait, hanem, hogy Isten könyörülő szeretetével felemeljen, és ezáltal elmondja; számára TE, a meggörnyedt, összeroskadt ember mindennél fontosabb vagy. Fontosabb annál, hogy mit szólnak mások, fontosabb a szombatnál, fontosabb ...

„Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. ” Példabeszédek könyve 14. fejezet 12. verse Egy dolog jut az eszembe: az az út, amit én tervezek, jónak tűik (mert ki az, aki rosszat szeretne magának ebben az egocentrikus világban), benne van minden, amit csak kívánhatok, nincsenek benne buktatók, akadályok, nincs tele küzdelemmel, irigységgel, féltékenykedéssel, azon a pályán, amit én tervezek nem hal meg senki... és így tovább. De a valóságban ráébredünk arra, hogy korántsem minden úgy történik, mint ahogy azt én elterveztem. Tele van átvirrasztott éjszakákkal, depresszióval, tele van stresszel, veszteséggel (halál, válás, devizahitel, munkanélküliség, sok ember, édesanya nem tudja, mit tesz az asztalra enni). Milyen az Isten útja? Amikor ő a tervező, akkor minden rendben megy? Ha Isten kezébe helyezem az életem, akkor könnyebb lesz minden? Akkor lesz munkám, pénzem, akkor nem lesz válás, akkor kibékülök rég nem látott szüleinkkel, vagy ne...

„Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” Márk evangéliuma 13:37 Jézus sokszor beszélt második eljövetelének körülményeiről, előzményeiről, és az erre való felkészülésről. Volt, hogy példázatokban szólt, de alapvetően nyíltan beszélt arról, hogy visszatérése előtt a világ minden mással el lesz foglalva, csak azzal nem, hogy őt várják. Akik nem hittek/hisznek benne, azoknak nem is mond sokat ez a felhívás: „vigyázzatok”. Az útra készülő ember kiadja szolgáinak a feladatot, majd elmegy, de nem mondja meg pontosan meddig lesz távol. Jézus arról beszél példázatában, hogy mivel senki nem tudja visszatérésének idejét, mindig ébernek kell lenni. Mit jelenthez az éber vigyázás? Mi a baj azzal, ha valaki a várakozás közben elalszik? A szolgák tudják a dolgukat, de úgy tűnik, hogy az elhúzódó várakozás közben megfeledkeznek kötelességükről, vagy tudatosan elhanyagolják azokat. Úgy kezdenek el viselkedni, mintha soha nem lenne számonkérés. Máté azt is...